„Egy teljesen nyitott, egy új szellemű városi vezetést szeretnénk Kiskőrösön megvalósítani, mert tudjuk azt, hogy csodákat sajnos nem fogunk tenni, de a rendkívül nehezedő helyzetben életbevágóan fontos lesz a városban a közhangulatot illetően, hogy milyen vezetés, és milyen stílusú vezetés jön létre.”
Emlékezés dr. Szenohradszki Bélára, Kiskőrös tragikus körülmények között elhunyt első polgármesterére.
Dr. Szenohradszki Béla Kiskőrösön született 1956. február 27-én. Szülei földművesként nehéz paraszti munka árán tisztességgel nevelték hat gyermeküket vallásos légkörben. Ebben a környezetben a későbbi polgármester már fiatalon érzékennyé vált az egészségügy kérdései iránt, felkeltve benne az érdeklődést az orvosi pálya iránt.
Általános és középiskoláit Kiskőrösön végezte, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. Ugyan lett volna lehetősége másutt is munkát vállalnia, kedvezőbb anyagi környezetben, a szülőföld szeretete, a családhoz való ragaszkodás erősebben élt benne, így hazatért Kiskőrösre, és szakvizsgájának letételét követően fül-orr-gégész szakorvosként kezdett praktizálni. Nős, két gyermeke született.
A többpártrendszer kialakulása során előbb a Magyar Demokrata Fórum, majd a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben fejtett ki helyi politikai-közéleti tevékenységet. Az 1990-es országgyűlési választásokon az utóbbi szervezet jelöltjeként indult, ám a második fordulóban több társával együtt visszalépett dr. Pohankovics István kisgazda jelölt javára. Az októberi helyhatósági választásokon az SZDSZ-FIDESZ támogatásával a 6. számú választókerületben egyéni mandátumot szerzett. Október 29-én, az alakuló testületi ülésen a képviselők 11 szavazattal polgármesterré választották, valamint beválasztották a megyei közgyűlésbe is, ahol tanácsnokként az Egészségügyi, Szociális, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Bizottság elnöke lett.
Közel kétéves hivatali idejét a rá emlékezők egyértelműen pozitívan jellemzik. Kiemelik rendkívüli munkabírását, illetve hogy tevékenységét a város szolgálataként fogta fel, és akképpen is végezte. A vezetői attribútumok birtokában volt, ezért a testület tagjai és a lakosok is felnéztek rá. A kritikus helyzetekben is képes volt gyorsan és hatékonyan dönteni, amennyiben pedig valamely szakterületet illetően ismeretei hiányosak voltak, tudott segítséget kérni. „Gyakorlott politikusokat megszégyenítő toleranciával viszonyult a másként gondolkodókhoz, az övétől eltérő véleményekhez” – írták róla annak idején. Stílusa közvetlen és emberbaráti volt.
1992. szeptember 18-án egy Érsekcsanádon megtartott megyei tanácsnoki munkaértekezletről tartott hazafelé Kiskőrösre, amikor is szolgálati gépkocsija balesetet szenvedett. Sem ő, sem pedig az autót vezető Kuti János nem élték túl a tragédiát. Temetésükre néhány nappal később, szeptember 24-én került sor, ezrek kísérték őket utolsó útjukra. A polgármester ravatalát a szülőház előtt, a Petőfi téren állították fel, amelyet megtöltött a gyászoló tömeg. A polgármesteri hivatal és a képviselőtestület nevében dr. Juhász Endre, az Ügyrendi Bizottság elnöke búcsúzott tőle, az SZDSZ országos ügyvivő testülete nevében pedig dr. Dornbach Alajos, a parlament alelnöke méltatta érdemeit. Baptista szertartás szerint helyezték örök nyugalomra az evangélikus temetőben.
Emlékezzünk rá az alakuló ülésen elhangzott gondolatait felidézve, amelyek már akkor előrevetítették, hogy miként is képzelte el szolgálatát, amelynek mozgatórugója mindig is az a bizonyos „városérdek” volt:
„A következő napirendi pont a megválasztott polgármester székfoglaló beszéde… Megmondom őszintén, és ezt a jelenlévő képviselőtársaim is érzékelték és tudták, fönnállt annak a lehetősége, hogy nem lesz polgármester választás a mai napon. Ebből is következik, hogy nem készültem ünnepi beszéddel, de azt hiszem nem is lett volna szerencsés.
Röviden csak annyit szeretnék mondani, és elsősorban a képviselőtestületnek, hogy nagyon köszönöm ezt a bizalmat, amit belém helyeztek, és igyekezni fogok, mint ahogyan az eskü szövegében is benne volt, ennek a feladatnak abszolút pártállástól függetlenül eleget tenni. Biztosítani szeretném a képviselőtestületben lévő többi párt képviselőit, illetve a független képviselőket is, (és nem csak azért, mert a törvényben is benne van, hogy le kell mondani mindennemű pártfunkcióról), így természetesen az SZDSZ-ben viselt ügyvivői funkciómról lemondok. A város irányításában igyekszem tőlem telhető mértékben, szeretném hangsúlyozni: a tőlem telhető mértékben [mindent megtenni], hiszen tisztában vagyok a korlátaimmal, különösen tekintettel a jelenlegi helyzetre, a jelenlegi rendkívül nehéz helyzetre, és különösen tekintettel arra, hogy valamennyien, akik az önkormányzati testületbe bekerültünk Kiskőrös választóinak bizalmából: amatőrök vagyunk. Ezért kérem azt a testülettől, hogy a munkában maximális segítséget adjanak meg nekem, és kérem Kiskőrös várostól, mint ahogyan a szavazáson is bizalmukat helyezték belém, ezt a jövőben is tegyék meg.
Nem akarok általános politikai fejtegetésekbe belekezdeni, de azt hiszem, annyit azért meg kell említeni, hogy rendkívül szűk mozgástér lesz az önkormányzat számára, legalábbis ami a gazdasági kérdéseket illeti. Igyekszünk legjobb tudomásunk, legjobb szándékunk és akaratunk szerint [eljárni], természetesen ezen belül minden lehetőséget megtenni arra, hogy a közvéleményt élénken foglalkoztató további gazdasági megszorításokból csak a minimális megszorítást legyünk kénytelenek alkalmazni a város lakosságára, a város mind állami, mind magánjellegű üzemeire és termelő egységeire. Amit gondolom a képviselőtársaim nevében is ígérhetek, és gondolom ehhez ti is egyértelműen felzárkóztok, hogy egy teljesen nyitott, egy új szellemű városi vezetést szeretnénk Kiskőrösön megvalósítani, mert tudjuk azt, hogy csodákat sajnos nem fogunk tenni, de a rendkívül nehezedő helyzetben ez életbevágóan fontos lesz politikai szempontból a városban a közhangulatot illetően, hogy milyen vezetés, és milyen stílusú vezetés jön létre.
[…]
Szeretném még egyszer megköszönni a bizalmat, hogy engem választottatok a város polgármesternének, és igyekszem ennek megfelelően, teljes bedobással helyt állni ebben rendkívül felelősségteljes pozícióban!”
Összeállította: Turán István
Fényképek: Helytörténeti archívum
