A csillagászati tél december 21-én kezdődik. Ez az év legrövidebb napja.
A Nap – a mi földrajzi szélességünkön – délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Baktérítő a déli szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi kör. Nevét onnan kapta, hogy a Nap a Bak jegybe érve ezen a körön hág a legmagasabbra, s onnét tér vissza az egyenlítő felé.
A déli félgömbön ez a nap a nyár közepe.
Mi a gyakorlatban december 1-étől számítjuk a telet (meteorológiai tél), a kínaiak és a régi kelták november elejétől. Az ő naptárukban a téli napfordulat az évszak közepe.
A mai napon van a téli napforduló ünnepe. Az ünnep, amely a keleti pusztai népeknél, így őseinknél is, a legkiemelkedőbb örömnap lehetett. A kínai krónikák, már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának megünneplését. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást az újjászületést is jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba: Karacsun (azaz Karácsony) ünnepe.
A sztyeppei lovasnomád népek hitvilágában, így a magyarokéban is nagyon fontos szerepet játszott a “Téli napforduló” megünneplése. Az év legrövidebb napja (december 21.) és ebből adódóan az év leghosszabb éjszakája ekkor van (néha december 22-re esik).
A “kara”- feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint az ősi türk nyelvekben csun – fordulás, esetleg a son – legutolsó, szó összetételből származik a karácsony szavunk. A legutolsó és egyben leghosszabb sötét éj, és annak “átfordulása” után egyre nő a fény, a világosság ideje. A téli sötétség vége – a hosszú téli éjjelek innentől fogva egyre rövidülnek. A fény növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban.
A karacsun- karácsony, olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre a “Karácsony”-ra (itt már Jézus születése) is az eredeti ünnepet jelölő ősi szavunkat vetítették át. Szinte minden európai nyelvben a karácsony ünnepet Jézus Krisztus nevéből (pl. angol: christmas) vagy az Ő megszületéséből, a születni szóból (olasz: natale, spanyol: navidad illetve a szláv nyelvekben pl. orosz: rozsdesztvo is a születésre emlékeztet). Kivételt szinte csak a magyar képez (meg a román: craciun, ejtsd: kröcsun amely a magyar karácsony, esetleg egy hasonló alakú besenyő illetve kun szó átvétele).
A magyar ünnepet jelölő szóalakban fennmaradt őseink hitvilágának egy kicsiny szelete és a keleti lovasnomád rokonnépekkel való közösség tudata.
Az ősi ünnepeink jó alkalmat biztosítanak a lélek megújulására, és a mostani komor sötét idők lezárására. Hiszen december 21. után folyamatosan nő a világosság, erősödik a fény ereje! Új remény költözik a megfáradt lelkekbe.
Forrás,képek: jelesnapok.oszk.hu, kurultaj.hu, szemlelek.net
Kiemelt kép: kurultaj.hu
