Sokak fülében ismerősen csenghet Légrády Andor neve, aki immáron 15 éve dolgozik elszántan Soltvadkert helytörténetének összegyűjtésén, bővítésén. Nagyapja szerettette meg vele a történelmet, aki gyakran mesélt unokáinak kalandos életéről. Andor már kisgyermekként tudta, hogy egyszer történész lesz.
Beszélgetés Légrády Andor könyvtáros-helytörténésszel.
Hány szállal, hogyan kötődsz Soltvadkerthez?
Én már soltvadkertinek vallom magam. Igaz a családunk Kecelről származik. Édesapám sikeresen pályázott gyermekorvos munkakörbe 1973-ban. Azóta élünk Soltvadkerten.
Hol végezted a tanulmányaidat? Miért választottad ezt a szakmát?
Nagyapám hegyivadász volt a második világháborúban, Kárpátalján szolgált Fenyvesvölgyön. Nekem és a testvéremnek még volt szerencsém személyesen ismerni a nagypapát, aki rengeteget sztorizott. Egy olyan ember volt, aki világ életében szerette a természetet, szakmáját tekintve földrajz, biológiai szakos tanár volt Kecelen. Egy Duna melléki kis faluból, Géderlakról származott és onnan került fel a hegyekbe, ahol megismerkedett későbbi feleségével. 1944 januárjában házasodtak össze, majd a front közeledtével visszakerültek ide az Alföldre. Ezeket a sztorikat gyakorlatilag minden nap végighallgattuk. Már akkor kisgyermekekként felkeltette az érdeklődésünket: a hegyvidék, a kalandok, a katonaság, a lövöldözés. Már diákként végigjárta egyszer az országot, majd amikor túravezetőként dolgozott az IBUSZ-nál, újra. Elkezdett külföldre is járni: Romániába, Lengyelországba, … stb. Utazásai alkalmával gyakran készített képeket.
Olyan rendszerető ember volt, hogy gyakorlatilag mindent megőrzött. A halála után több száz dokumentumot találtam az otthonában, melyből az élettörténete is szépen kirajzolódott. A sok különleges történet hallatán már 2. osztályos koromban eldöntöttem, hogy történész leszek, habár akkor még nem tudtam, hogy mi fán terem. A későbbiekben úgy alakult, hogy más okokból kifolyólag nem gimnáziumba mentem, hanem szakközépiskolába Kiskunhalasra, ahol elvégeztem a mezőgazdasági gépszerelő karbantartó szakmát, majd két évig a nagybátyáméknál dolgoztam Kecelen. Közben a családom úgy döntött, hogy a történelmi szál ne lógjon a levegőbe, ezért felkészítő tanárhoz jártam. 1997-ben fel is vettek Szegeden a JATE-ra történelem szakra, majd ’98-ban felvettem a könyvtár szakot is, tehát a végzettségem könyvtáros-történész.
Hogyan sikerül elhelyezkedned Soltvadkerten?
2004-2006-ig több munkahelyen is dolgoztam, mint egyéni vállalkozó. A helytörténészi munkát 2006. január 1-je óta végzem a művelődési házban, ahol elsősorban könyvtáros vagyok, de a helytörténeti anyagok gondozásával is én vagyok megbízva. Akkoriban a könyvtár helytörténeti állománya gyakorlatilag mindössze 3-4 könyvből állt. Az évek folyamán sikerült egy olyan helytörténeti állományt összehozni, mely ma már körülbelül 100 példányt tartalmaz. Állományunkban találhatóak például szakdolgozatok is, melyek nem csak Soltvadkertől szólnak. Ide azokat a dolgozatokat is várjuk, melyet soltvadkertiek írtak. Sokan rendelkezésünkre bocsátanak fotókat is, ezért van fotógyűjteményünk is, melyek az elmúlt években kerültek be hozzánk. Az elmúlt 15 év egyik legnagyobb eredménye azt volt, amikor 2011-ben megnyílt a Nagy-Pál István Helytörténeti Gyűjtemény, mely először a „Rácsos Iskolában” kapott helyet a református templommal szemben Kévés Imre bácsi jóvoltából. Itt szeretném megemlíteni, hogy Nagy-Pál István volt az, aki megírta az első könyvet Soltvadkertről. A településnek több évtizedes álma volt, hogy legyen egy gyűjteménye. Az akkori nagy gyűjtőink többször próbálták létrehozni, de nehezen találtak neki megfelelő helyet. A teljesség igénye nélkül említenék néhány nevet, akik akkoriban szorgalmazták létrejöttét: Haskó Mihály, Bodahelyi Antal, ifj. Káposzta Lajos, id. Mátyus Lajos, Mogyorósi József, Berkecz László.
A helytörténeti dokumentumgyűjtemény alappillérét id. Mátyus Lajos által készített 45-46 darab krónika adja, melyek olyan bekötött krónikák, melyekbe a Soltvadkerttel kapcsolatos cikkek és képek kerültek, kerülnek be. Ennek a gondozását és gyűjtését folytatom én jelenleg. Időközben Szávai István bácsi 14 krónikája is a gyűjtemény része lett. Ezekkel együtt közel 90 krónikánál tartunk, melyekben a ’60-as évektől gyűjtöttük össze az anyagokat. Ezek adják a törzsanyagot a helytörténeti irodalomhoz. Korábbi dokumentumok három krónikában vannak. Id. Mátyus Lajos tavaly még adott fotóalbumokat a gyűjteménybe.
2015 óta a helytörténeti gyűjteményben kap helyet a Soltvadkerti Értéktár is. Legutoljára a Lukács kápolna került be az értéktárba.
Amikor a városnak lehetősége nyílt felújítani a régi művelődési ház épületét, akkor a helytörténeti gyűjtemény is átköltözött, mely azóta is ott van. 2020-ban Helytörténeti Klub beindításán is dolgoztunk, de néhány alkalom után a járvány miatt sajnos fel kellett ezzel is hagynunk, reméljük ideiglenesen.
A 10 éves gyűjtemény megünneplésére számos újdonsággal készülünk.
Milyen gyakran látogatják érdeklődők a gyűjteményt?
Szeretném leszögezni azt, hogy nincs nyitvatartási időnk. A Gyöngyház Kulturális Központ és Könyvtár oldalán megadott telefonszámon lehet érdeklődni, bejelentkezni. A kiállítást nemcsak helyiek látogatják. Volt már vendégünk: Amerikából, Belgiumból, Hollandiából, Erdélyből, Németországból és Angliából is. Tavaly például Budapestről a 12. kerületből az örmény kisebbség látogatott el hozzánk 48 fővel. A gyűjtemény látogatása ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk.
A koronavírus járvány ideje alatt is gondtalanul tudtatok dolgozni?
Hál Istennek a munka gondtalanul zajlik. Sőt ez idő alatt még tovább bővült gyűjteményünk. Volt időnk leltárt készíteni és időről időre igyekszünk a helyiségeket, valamint a tárgyakat is karbantartani. Mint már említettem több kiállítással is készülünk az évfordulóra, melyek anyagának összeállítása zajlik most. Szerencsére mindig van mit csinálni, a munka folyamatos. Idén 100 éves a Vadkerti Mozi is, melynek anyaga a helytörténeti gyűjteményben szintén megtalálható.
Hogyan kell elképzelni egy helytörténész munkáját?
Mióta az eszemet tudom, nem győzök hálát adni azért, hogy a munkám a hobbim, a hobbim a munkám. Én nagyon szeretem ezt csinálni, akár nehéz, akár könnyű. Nehézség alatt arra gondolok, amikor olyan anyagot kell összeállítani olyan témában, amihez nincsen forrás. Ilyenkor végiglapozom az összes kiadványt, hátha találok mégis valamit. Most került be a könyvtárba egy könyv, a Kiskunhalasi zsidóság története. Azt is átlapoztam, hogy szerepel-e benne Soltvadkert neve és szerencsével jártam. Ha megakad a tekintetem egy olyan könyvön, amiben megérzéseim szerint lehet soltvadkerti kötődés, akkor azt soronként átnézem. Témától és anyagmennyiségtől függ, hogy egy-egy anyag, dokumentum mennyi idő alatt készül el. Azok a cikkek, amik nagyobb kutatómunkát igényelnek, azokat napokig, akár hetekig állítom össze. Ma már abban a korban élünk, hogy nagyon sok adatot digitalizálnak, ami aztán felkerül az internetre. A járvány egyik pozitívuma az, hogy nagyon sok adatbázist ingyenesen elérhetővé tesznek, így ma már nem kell felvonatoznunk Budapestre a Levéltárba, ha szükségünk van valamire, csak ha nagyon muszáj.
Érdekességképpen említem meg, hogy Veszprémben is találkoztam már olyan képeslappal, melyen a Soltvadkerti Népművelő Csoport szerepel 1927-ből. Ezt a lapot azóta is őrzőm, melyen eddig három ember személyazonosságát sikerült azonosítanom.
Mennyire tudod különválasztani a munkát és a magánéletet?
A szabadidőmben is általában szakfolyóiratokat, történelmi könyveket olvasok.
Van olyan kedvenc könyved, amit másnak is ajánlanál, mert értékes és érdekes?
Az Egri csillagok. Én tizenkétszer olvastam el eddig. A másik, amit mostanában nagyon szeretek, az Bán Mór Hunyadi sorozata. Ezek most a kedvenceim.
Hogyan látod a szakmátok helyzetét? Van utánpótlás?
Szükség lenne utánpótlásra. A történész, történelem tanárképzés folyamatos, azonban nem ismerek olyan személyt a településről, aki töri szakra jelentkezett volna. Történelem szerető embert viszont sokat ismerek.
Milyen beállítottságú embereknek ajánlanád ezt a szakmát? Milyen készségekkel kell rendelkeznie egy történésznek?
Elsősorban olyan embernek ajánlanám, aki szereti a múltat, a történelmet. A legfontosabb talán az, hogy elhivatott legyen, mivel sokat kell olvasni, kutatni egy-egy témában. Szükség van számítógép ismeretre is, hogy a digitális anyagokhoz is hozzá tudjon férni, illetve itt is szükségesek a kapcsolatok. Jómagam személy szerint nagyon jó kapcsolatot ápolok Turán István kiskőrösi helytörténésszel és Végső István történésszel, de igazából országos szinten is többekkel. Kölcsönösen segítjük egymást.
Melyik a munkád legjobb része?
A kutatómunka.
Nálatok még kicsik a gyerekek, de elképzelhetőnek tartod, hogy valamelyik gyermeked a nyomdokaidba lép majd? Ajánlanád nekik ezt a hivatást?
Ha érdekli őket, akkor csinálják, de erőltetni nem fogom. Egyébként vannak olyan időszakok, amikor heteken keresztül bombáznak történelemmel, vagy földrajzzal kapcsolatos kérdésekkel, aztán van, hogy alábbhagy az érdeklődésük.
