Rovatunk célja, hogy elszármazott, egykori keceli lakosok tapasztalatain keresztül az olvasó kitekintést nyerhessen a Kárpát-medencén túli világba. Az utóbbi években megfakulni látszik a szállóige, miszerint Amerika a lehetőségek hazája, azonban a keceli származású Cserni Zoltán a mai napig sikeresen ötvözi a változó körülményeket családja igényeivel. Zoltán tanulmányai miatt már 14 éves korában elkerült Kecelről, napjainkban pedig Texasban él feleségével, Katalinnal és két fiával, Ardoval és Bendével.
Hogyan sodort az élet Keceltől egészen az USA-ig?
Általános iskola után Bajára kerültem a III. Béla Gimnáziumba, majd ’98-ban Győrben műszaki menedzser diplomát szereztem logisztika szakiránnyal. Ezután egy évet Kanadában, Torontóban töltöttem, tanultam és dolgoztam. Hazatérve ’99-ben felvettek a Nokia hálózatfejlesztő csapatához, ahol logisztikai koordinátorként kezdtem. A Corvinus Egyetemen megszereztem egy MBA (mesteri fokozatú menedzsmentképzés) diplomát. Ez segített abban, hogy 2002-ben az USA-ban pályázat útján megkaptam egy logisztikai menedzserállást a cégen belül. Floridába mentünk, ahol a feleségem is munkát kapott a vállalatnál. Munkáltatót azóta sem váltottunk, viszont lakhelyet annál többször. Mára már jórészt bejártuk az Egyesült Államokat.
Jelenleg én, egy évi másfél milliárd dolláros részleg pénzügyi vezetője vagyok, Katalin pedig a Nokia USA egyik legnagyobb ügyfelének az igénytervezését irányítja.
Karrier szempontjából fontos volt a folyamatos képzéseken való részvétel. A dallasi egyetemen egy pénzügyi tanácsadó képesítést, a PMI-tól (Projektmenedzsment Intézet) pedig nemzetközi projektmenedzsment képesítést szereztem, és jelenleg önkéntesként a Dallasi PMI pénzügyi vezetője is vagyok. A csapatok koordinálásában sokat segít a három coaching szakirányú szakképesítésem.
Itt, Amerikában született mindkét fiunk, kettős állampolgárok, de otthon magyarul beszélünk. Mindketten anyanyelvi szinten beszélik a magyart, a hazai kultúra megismerésében pedig sokat segített a nagyszülők aktív részvétele, és a Magyarországon töltött nyarak. Tavaly nyáron nem sikerült hazamenni, így édesanyám napi két órát töltött a gyerekek magyar nyelv és történelem tanításával online.
Hol, milyen miliőben éltek most?
Mindig külvárosban, családi házban lakunk. 2017 óta egy Dallas melletti, kb. 41 ezer fős kisvárosban, Coppellben élünk. Sok a családos és mondhatjuk, hogy az idősebb korosztály ritkább errefelé. A legtöbb itt élő valamilyen multi cégnél dolgozik, amiből elég sok van a közelben. Ennek, és a magas adónak is köszönhetően, főként a felső középosztályt képviseli a lakosság.
Arányaiban nagyon sok a bevándorló, az egyik helyi iskola diákjainak pl. 40%-a valamilyen ázsiai országból származik. Ez nem konfliktusforrás, békében élünk együtt. Coppellben rengeteg a diák (kb. 13.000 fő), így az iskolák is hatalmasra nőttek. A középiskolába kb. 3600 diák jár, az intézmény focipályája pedig 20 ezer főt képes befogadni.
Nagyon sok időt töltünk kirándulással, sokat vagyunk a természetben: kempingezünk, biciklizünk, túrázunk. Ebben segít, hogy sok a jól felszerelt állami park, melyek olcsón, mindenki számára elérhetőek.
Melyek a legszembetűnőbb különbségek számotokra társadalmi, kulturális és közhangulat szinten?
Amerika történelméből adódóan sok kultúra jelen van az országban. Dallas különösen multikulturális város. Egymás segítésének, és a kölcsönös bizalomnak fontos szerepe van. Úgy tapasztalom, hogy boldogabb, történelmileg is kevésbé terhelt társadalomban élünk itt, ahol nem cél meggazdagodni mások kárán. Tudunk örülni a másik ember örömének, nem jellemző az irigykedés. Jól szemlélteti az általános hozzáállást, hogy amikor a szüleim nálunk időznek, sokszor köszönnek rájuk az utcán ismeretlenek, pusztán kedvességből. A szolgáltatóiparban is mindenhol érezni, hogy az ügyfél, a vevő fontos, és a megbecsült emberek másokat is megbecsülnek, ez egy pozitív miliőt eredményez. Jellemző továbbá, hogy az emberek felelősséget éreznek egymás iránt, pl. az iskola előtt minden nap önkéntes nagymamák segítik át a zebrán a busszal érkezett diákokat.
Milyen lehetőségei vannak manapság egy bevándorlónak, tud új életet kezdeni Amerikában?
Ha az embernek van tehetsége és szeret dolgozni, szorgalmas, akkor nagy valószínűséggel sikeres lehet itt is. Alapvetően, ha valaki Amerikába költözik, és elfogadja az alkotmányt és az értékrendet, akkor az itt élők is befogadják. Itt egy generációváltás elég ahhoz, hogy amerikainak szülessen az ember.
Hogyan kezelték/kezelik a világjárványt az USA-ban?
Ezt állami szinten koordinálták. Texas egy republikánusok által irányított állam, így a lehető leglazábban kezelték. Elég vegyes volt, néha kaotikus, néha jól szabályozott. Itt már majdnem két hónapja teljesen kinyitott minden. A cégek maguk döntik el, hogy náluk kötelező-e a maszkviselés, vagy, hogy otthonról dolgozzanak-e az emberek. Mi a feleségemmel több, mint egy éve itthonról dolgozunk, és év végéig így is marad. Ami nagyon jól működött, az például az oltás. Már mi is megkaptuk, illetve önkéntesként segítettünk a tömeges oltásban. Egy stadion parkolójában sátrakat állítottak fel, amelyek között 16 sávban haladhattak át autóval a lakosok anélkül, hogy kiszálltak volna a járműből. Így 15 perc alatt végighaladtak a regisztrációtól egészen az oltásig. Egy nap alatt 15 ezer ember kapott oltást. Az oltási akcióban dolgozók 80%-a önkéntes volt, és az ilyen jellegű összefogás nem ritka, ugyancsak jól jellemzi a helyi morált.
Persze itt is vannak kihívások. Igyekszünk a legtöbbet kihozni magunkból a jelenben, hogy a gyermekeinknek is egy élhető jövő épülhessen.
Írta: Csiszér Erika
Képek: Cserni Zoltán
