2021-ben a KEVI gimnázium legrangosabb kitüntését a 18 éves, kiskőrösi származású Kvacska Rebeka vehette át, aki kitűnő tanulmányi és versenyeredményeivel, személyiségével, magatartásával egyaránt példaképül állítható társai elé.
Rebekával beszélgettünk.
Mesélj egy kicsit magadról! Mivel foglalkozol szabadidődben?
A Bem József Általános Iskolában kezdtem tanulmányaimat, majd 2015-től a KEVI gimnáziumának hatosztályos képzésére jártam. Az iskolában mindvégig a humán tárgyak vonzottak, legfőképpen az angol nyelv. Szabadidőmet mindig valamilyen kreatív tevékenységgel töltöm. A legkedvesebb időtöltésem a zenélés, fuvolázok és énekelek, illetve zongorázni is tanulok.
Azt tudod-e esetleg, hogy ki javasolt téged erre az elismerésre?
Hetedik osztályos koromban hallottam először a Petőfi-díjról. Emlékszem rá, eljátszottam a gondolattal, hogy talán az én ballagásomon nekem szánják ezt a megtiszteltetést. De a későbbiekben ez egyáltalán nem lobogott célként a szemem előtt, és nem is számítottam rá.
Tudomásom szerint a tanári kar jelöli ki és szavazza meg, ki milyen díjat kapjon. Engem osztályfőnököm, Baranyi Lászlóné tanárnő ajánlott, ő töretlenül hitt és bízott bennem a hat év alatt. Egy gyönyörű karórát kaptam ajándékba, illetve ami a Petőfi-díjjal együtt jár, hogy ültethettem egy fát a gimnázium elé, ráadásul az iskola dicsőségfalára is felkerülök ezzel.
Meglepetés volt, hogy te nyerted meg a díjat?
Nem szóltak előre. Amikor Szentgyörgyiné Szlovák Mária igazgatónő kimondta a nevemet, kicsit megilletődtem, de nagyon örültem neki.
Mit jelent számodra a Petőfi–díj?
Nagy elismerés a számomra. A faültetés hagyománya azért is tetszik annyira, mert azt jelképezi, hogy itt vannak a gyökereim. Szerintem fontos, hogy emlékezzünk, kik voltak, akik hozzásegítettek sikereinkhez. Tanáraimnak sokat köszönhetek, szerettem ebbe a gimnáziumba járni.
Korábban több versenyen is eredményesen szerepeltél. Melyikre vagy a legbüszkébb?
A versenyeredményeim közül három emelkedik ki. Mindegyik verseny nagyon különböző jellegű volt, mindet másért szerettem. Tizedik osztályos koromban a VII. Ábrahám Örzse Angol Nyelvi Országos Emlékversenyen I. helyezést értem el. Végzős évemben az Európa Ifjú Költője versfordító versenyre is jelentkeztem, amit nem reklámoztam az eredményhirdetésig. Itt is I. helyezett lettem, és itt is többel gazdagodtam, mint egy könyvutalvány, hiszen megszereztem az első műfordítói tapasztalatom. Szintén az idei tanévben bejutottam az angol nyelvi OKTV második fordulójára. Erre Maczelka Mária tanárnő és ismerőse, Paul Crowson segítségével készültem fel. Nagyon sokat tanultam a készülés alatt, és maga a verseny is jó élmény volt. Bár a döntőbe jutásról 3,5 ponttal csúsztam le, nem bánkódtam miatta, hisz remélem, innentől az utánam következő angolosok sem riadnak majd vissza az OKTV-től.
Versenyeredményeid, illetve a Petőfi–díj véleményed szerint mennyire befolyásolják majd későbbi tanulmányaidat?
Közvetlenül nem fogják befolyásolni, de remélem, tudok majd erőt meríteni belőle, ha szükségem lesz rá. Viszont szeretek inkább előre tekinteni. Ami a továbbtanulást illeti, felvételt nyertem a Weiner Leó Zeneművészeti Szakgimnázium magánének szakára, egyetemre pedig az ELTE anglisztika szakára jelentkeztem. Úgy gondolom, ha olyat tanulok, amit valóban szeretek, márpedig a zene és az angol érdekel leginkább, akkor nem lőhetek mellé. Hogy a későbbiekben mivel fogok foglalkozni, az a jövő zenéje.
Képek: vira.hu (archív), Kvacska Rebeka saját fotói
