2021. május 28-án, egy verőfényes délutánon, a pandémia által annyi mindentől megfosztott KEVI Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Technikum 12. évfolyamos tanulói megható ünnepség keretében búcsúztak az alma matertől.
“Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni…” Ez a sor adta a rendhagyó alkalom alapgondolatát. Szentgyörgyiné Szlovák Mária, a gimnázium igazgató asszonya kiemelte, hogy tizennégy kihívásokkal teli hónap után, talán még felemelőbb érzés végigpillantani az iskolai egyenruhába öltözött ballagókon. Az idei 12. évfolyam minden egyes tagja – diák és pedagógus -, egyformán érzi, a sok elveszített lehetőség fényében igazi ajándék, hogy a ballagást megrendezhette a gimnázium.
Az ünnepséget Szabó T. Anna versével nyitotta meg Martin Péter. Aktuális sorai valóban útmutatóul szolgáltak a diákoknak.
Vidd, ami kell. Kevés elég.
A tűz, a föld, a víz, az ég.
Aki ismeri önmagát,
útvesztőiből is égre lát.
Hagyomány szerint a tizenegyedikesek búcsúztatója következett, melyet Ballagi Jázmin mondott el.
A The Greatest Showman betétdalának bátorító sorait: Ezek a kezek képesek megfogni a világot, Fábián Karolina tolmácsolásában hallgathattuk meg.
Gubacsi Zsófia megannyi emléket, tanórát, könnyfakasztó és mosolyra derítő történetet mesélt el az elmúlt négy illetve hat évről. A ballagó évfolyamtársak szinte együtt lélegeztek a búcsúzó szöveg minden sorával.
Az ünnepélyes zászló átadása nagy pillanata a ballagásnak minden intézményben. A gimnázium végzősei átadják a stafétát a tizenegyedikeseknek, akik ettől a perctől kezdve az iskola rangidős diákjaivá válnak.
Ezután Dánielfy Gergő és az Utazók dalát Koczkás Mirjám szólaltatta meg. Az ének sorai, hangulata szinte félelmetesen idézte fel azt a szociális hibernációt, amit a gimnázium tanulói kénytelenek voltak átélni. Aminek nehézségeivel példaértékűen birkóztak meg.
Ha lehetne még élni,félni
Plüsst szorítva mesét várni
Jéggel teli tüdőm lassan
Elfonnyad az ablakokban
Arató Lóránd, a gimnázium iskolalelkésze nem útravalóval látta el a ballagókat, hanem arra kérte őket, hogy őrizzék a hitet, és azokat a meghatározó emlékeket, amelyek egyházi-gimnazista identitásuk fontos részei voltak.
A gimnázium zenekara Gmoser István vezényletével a Végső visszaszámlálás című dalt játszotta el, melynek szövege kétségkívül illett az idei, különleges ballagás atmoszférájához.
Együtt távozunk,
De mégis búcsúzunk,
És talán vissza fogunk térni
A Földre, ki tudja?
Úgy vélem senki sem hibás azért,
Hogy elhagyjuk ezt a helyet.
Vajon a dolgok lesznek még ugyanolyanok valaha?
Szentgyörgyiné Szlovák Mária köszöntője után következtek a díjak és elismerések, melyeket a végzősök az elmúlt években végzett kimagasló teljesítményükért kaptak. A díjazottakról készült egyéni és csoportos képeket cikkünk galériájában tekinthetik meg.
A Petőfi-díjat, mely a gimnázium legrangosabb elismerése, Kvacska Rebeka nyerte el.
A ballagási műsor keretében köszönték meg munkáját Kincses Mihálynénak is, aki ezen a nyáron kezdi meg nyugdíjas éveit. A Kásler Miklós miniszter által adományozott Pedagógus Szolgálatért Emlékérmet Domonyi László, Kiskőrös város polgármestere adta át a tanárnőnek.
Nemcsak diákokat és pedagógusokat köszöntöttek az ünnepségen, hanem a szülői munkaközösség képviselőit is. Sőt – nagyon megható módon -, az évfordulót ünneplő, egykori gimnáziumi tanulókat is, akiket unokáik kísértek ki az emléklap átvételéhez.
Hagyományosan elültetésre került az iskola előtti fa is.
Az ünnepség után a végzősök elsétáltak a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumhoz, hogy egy szál virággal tegyék tiszteletüket az iskola névadója előtt.
Ezekkel a szavakkal búcsúzott a ballagóktól az iskola igazgatója:
Az Úr áldásai kísérjenek Titeket! Erős vár a mi Istenünk!
Fotógaléria:
