Autizmussal élő gyerekekkel foglalkozó pedagógusként kezdte meg az idei nevelési évet a Kiskőrösi EGYMI-ben Kapócs Győző, aki már 26 éve foglalkozik sajátos nevelési igényű gyerekekkel.
Beszélgetés Kapócs Győzővel.
Mesélj egy kicsit magadról, korábban hol dolgoztál és mennyi ideig?
A Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. Kicsit későn, 2008-ban kezdtem el a főiskolát Szegeden, értelmileg akadályozott szakon. 1995 óta dolgozom fogyatékkal élőkkel, 1997 óta autizmussal élőkkel. Először, mint asszisztens, azóta pedig gyógypedagógusként. Kecskeméten a Juhar Utcai Tagintézményben kezdtem, két éven át ott dolgoztam, majd 1997-ben az egyik ismerősöm hívott át a kecskeméti Autizmus Centrumba. Ott dolgoztam egészen 2017-ig, 2012-től már gyógypedagógusként. 2017-ben Lakitelekre, egy újonnan induló auti alapítványhoz hívtak, ahova többedmagammal mentem át, ahol egészen 2021 nyaráig dolgoztam, amikor is jelentkeztem a Kiskőrösi EGYMI-be.
Miért döntöttél úgy, hogy váltasz? Honnan értesültél a kiskőrösi állásról?
Az egyik ismerősöm szólt, hogy gyógypedagógust keresnek Kiskőrösön. Ahogy beadtam az önéletrajzomat, már aznap kerestek is. Több lehetőségem is lett volna elhelyezkedni, de én a Kiskőrösi EGYMI-t választottam, mert új és egy családias intézmény.
Miért választottad ezt a hivatást?
Egy hölgy ismerősöm szólt, hogy érettségi utánlehetőségem lenne ebben a szakmában elhelyezkedni. Tanácstalan voltam, nem voltak ismereteim erről a területről, de tudtam, hogy engem már a középiskolában is a humán tárgyak és terület érdekelt jobban.
Akkor ez kevésbé volt tudatos döntés részedről. Mégis mi az, ami már több mint 20 éve a pályán tart téged?
Lennie kell az emberben is valamiféle hiánynak, kínnak, szenvedésnek, válaszkeresésnek. Ez egy igazán jó terep ahhoz, hogy mindezt felszínre hozza és megtalálja magában az ember, s adott esetben megtalálja rá a magyarázatokat, válaszokat is. Ahhoz, hogy a gyerekekkel jó kapcsolatot tudjak kialakítani, akikre partnerként tudok tekinteni, ezekre az ismeretekre mind-mind szükség van.
Van kedvenc történeted, ami ehhez a hivatáshoz kapcsolódik?
Amikor Kecskeméten az Autizmus Centrumba kerültem, akkor még csak kevés, illetve kis létszámú csoporttokkal működött az intézmény. Abban a szerencsés helyzetben voltam ott, hogy végigkísérhettem az egyik csoportot alsótól egészen felső tagozatig. Volt, akit egészen 20 éves koráig. Bár ezt nem mindig tartják jónak a szakemberek, ha egy csoportban ragad az ember, de annyiból jó, hogy végig tudtam követni az életútjukat és láthattam a fejlődésüket. Tudni kell, hogy ez egy olyan szakma és terület, ahol nem egyik napról a másikra látjuk az eredményt, hanem csak évek alatt. Annak is tudtam örülni, ha már egyedül megeszik valamit, vagy kezet mos. Ugyanakkor ebben a szakmában, pont az imént említett nehézségek miatt erősen benne van a kiégés veszélye.
Mivel trenírozod magad, hogy ne veszélyeztessen a kiégés?
Nagyon megválogatom, hogy kikkel barátkozom, illetve jártam Kecskeméten ütőhangszer szakra Falusi János tanár úrhoz, aki idén szintén elkezdett tanítani Kiskőrösön is, újraindítva az ütőhangszer szakot a helyi zeneiskolában. A zene is nagyon sokat segített az elmúlt évek alatt, de azt később abbahagytam, mert nem jutott rá elég időm.
Többségi intézményben nem is tanítottál?
Nem igazán, illetve Lakitelken, többségi intézménybe járó autizmussal élő, integráltan tanuló gyermekeket is fejlesztettem.
Melyik csoportot kaptad meg a Kiskőrösi EGYMI-ben?
A Felhő óvodás csoportot.
Hogyan fogadtak téged itt a gyerekek?
Szeptember 8-án kezdtem meg a munkámat itt. Jól fogadtak a kicsik. Az autista gyerekek általában az ismeretlentől, a váratlantól tartanak, de beszélgetve velük, vizuálisan megtámogatva, fel tudtak készülni az érkezésemre.
Milyen célokat lehet megfogalmazni egy autista csoportban?
Elsősorban azt, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és emellett fejlődjenek is, illetve a szüleik lássák azt, hogy milyen jó kezekben vannak a gyerekeik. Mire idekerül egy gyermek, addig nagyon sokat küzdenek ezzel a helyzettel a családok. Nem mindenkinek egyszerű elfogadni a tényt, hogy sajátos nevelési igényű gyermeket nevel. Itt láthatják, hogy jó helyre került a gyerek, megérte minden küzdelem. Közben persze, amit mi célként kitűzünk az az, hogy egyénre szabottan, magukhoz képest minél többet fejlődjenek ezek a gyerekek, akik elfogadó és megértő, fejlesztő közegben tölthetik hétköznapjaikat.
