Falusi János közel 30 éve foglalkozik zenetanítással, aki jelenleg három városban: Kiskőrösön, Nagykőrösön és Kiskunfélegyházán is dolgozik. A 2021/2022. évi tanévben ütőtanszak indítását vállalta a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskolában, ahol szeptember elején még hangszerbemutatót is tartott. Elsődleges és legfontosabb célja, hogy megszerettesse a zenét tanítványaival.

-Hirdetés-

Interjú Falusi Jánossal, az ütős tanszak tanárával. 

 

Mesélj egy kicsit magadról kérlek, illetve zenei tanulmányaidról, korábbi munkahelyeidről is!

Én abszolút lokálpatrióta vagyok. Kecskeméten születtem és ott jártam iskolába is, a város leghíresebb iskolájába a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába. 1975-1987-ig a növendékük voltam, amikor is leérettségiztem és Győrbe vitt az életutam. Sikeresen felvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatának ütőhangszer tanszakára, ahol Váray László volt a tanárom. Ez egy 4 éves képzés volt, ami után 1 év szünet következett: 1992-ben engem is behívtak katonának. Nem úsztam meg az angyalbőr viselését, de azóta már nem bánom. 1995-ben sikeres felvételi vizsgát tettem Debrecenben, a Debreceni Zeneművészeti Egyetem ütőhangszer tanszakára, ahol Szabó István volt a tanárom. Ez tulajdonképpen a zeneakadémiai szintet jelentette a győri normál tanárképző elvégzése után. 1997. március 16-án diplomáztam, akkor volt a diplomakoncertem a Debreceni Egyetem Dísztermében. Mindeközben -a kötelező katonai szolgálat után- 1993. szeptember 1-jétől az M. Bodon Pál Zeneiskolában kezdtem el tanítani Kecskeméten. Nem volt olyan egyszerű mindezt összeegyeztetni, de nagyon lojális tanárom volt Szabó István személyében. Győrben is volt egy félállásom, méghozzá az ottani Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Iskolában, egészen 1991-ig. Ez volt a legelső munkahelyem, amit Váray László tanár úrnak köszönhetek. Azóta is nagy-nagy szeretettel és hálás szívvel gondolok rá is. Közben úgy alakult az életem, hogy az ÉZI-be is elhívtak tanítani Kecskemétre. Ekkor már egy alap és egy egyetemi diplomával rendelkeztem. Visszahívtak a volt iskolámba, ahová 12 éven keresztül jártam. Ez azt jelentette, hogy szimultán, azaz párhuzamosan tanítottam az M. Bodon Pál Zeneiskolában és a Kodályban is. Nem voltak egyszerű évek, eléggé sűrű volt az órabeosztásom. Ez a párhuzamos tanítás 10 éven keresztül tartott, majd egy hatalmas lehetőséget kaptam az élettől: Váray tanár úr azzal a szándékkal keresett meg engem, hogy tanítsak Győrben a főiskolán, legyek az ő utódja. Ezt a felkérést 2006-ban kaptam, amit örömmel el is vállaltam. Így alakult, hogy 2007-től felvettek engem Győrbe félállásban tanítani próbaidővel, majd ahogy Váray László tanár úr nyugdíjba vonult, már teljes állásban alkalmaztak. Emlékszem, fél méterrel a föld felett repkedtem örömömben. Ez egy hatalmas nagy megtiszteltetés volt. Aztán persze -mint tudjuk- semmi sem tart örökké. Három és fél évnyi tanítás után elbocsájtottak. Ezalatt egyébként a kecskeméti oktatást sem adtam fel. Két napot töltöttem Győrben, a többi napon pedig Kecskeméten tartózkodtam. Tulajdonképpen az M. Bodon Pál Zeneiskolában megszakítás nélkül tanítottam egészen 2020-ig, ahonnan családi okok miatt kellett eljönnöm. Egyébként 2012 szeptemberétől vállaltam egy félállást a nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskolában, ahol azóta is tanítok. Idén szeptemberben kezdtem meg ott a kilencedik tanévemet. Mint azt már említettem, Kecskeméten megszűnt a főállásom, ezért új munkahely után kellett néznem. Az egyik kedves kecskeméti kolléganőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy keressem fel a Kiskun Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóját, hátha tud segíteni. Neki is örök hálával és köszönettel tartozom, mert ha ő nincs, akkor most lehet, hogy nem tanítanék. Így tehát 2020. szeptember 1-jétől elkezdhettem dolgozni Kiskunfélegyházán is.

A 2021/2022. évi tanévre doboktatást vállalt a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskolában is, ahol szeptember elején még hangszerbemutatót is tartott

Honnan értesültél a kiskőrösi állásról?

Idén nyáron, Boldoczki Róbert barátom – aki a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskola egyik tanára – keresett meg engem azzal a szándékkal, hogy lépjek fel az együttesükkel június 26-án. Nagyon jó szabadtéri koncert volt, több mint egy órát muzsikáltunk. Jól éreztük magunkat. Ő javasolta nekem, hogy beszéljek Markóné Csányi Gabriellával, az iskola igazgatójával. Hát így kerültem Kiskőrösre.

„Mi, zenetanárok azért vagyunk, hogy megszerettessük az emberekkel a ZENÉT, a leggyönyörűbb lelki táplálékot” – mesélte az interjúban

Milyen terveid vannak erre a tanévre, mit szeretnél átadni a diákjaidnak?

Kiskőrösön óraadóként egyelőre hat növendéket és egy ütőzenekart tudok vállalni, hiszen Kiskunfélegyházán és Nagykőrösön is oktatok. Elsődleges célom az, hogy – az ütőhangszerek által – megszerettessem a zenét a gyermekekkel. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem lesz minden növendékből világhírű előadóművész, de nem is ez a cél. Mi, zenetanárok azért vagyunk, hogy megszerettessük az emberekkel a ZENÉT, a leggyönyörűbb lelki táplálékot. Szerintem ez a legmagasztosabb célja egy zenetanárnak.