Képzőművészeti album jelent meg ifj. Kunhegyesi Ferenc szógrafikáiból és rajzaiból K arculatok címmel, mely a Belügyminisztérium megbízásából a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság támogatásával jött létre. A kötetben közel 20 szógrafika és valamivel több rajz található, melynek bemutatójára szeretettel hívnak és várnak minden kedves érdeklődőt december 23-án este az adventi ablaknyitogató kiskőrösi helyszínére, ahol közös beszélgetésre és dedikálásra is lehetőség lesz versudvar formájában a Szilveszter Társulat szervezésében 18 órától.
Kunhegyesi Ferenc a vizuális művészettel autodidaktaként kezdett el foglalkozni, főként grafikai tevékenységet folytatott. Kifinomult tárgy- és emberábrázolásaiban kezdettől megbújt a humor és az objektivitás kettőssége. Hatással voltak rá a rutinos kiskőrösi művészek is (Kecskeméti István, Babucsikné Zeikfalvy Anna), sokat tanult tőlük. Később saját kifejezési formát keresve az olaj technika felé fordult. 2000-től Szentandrássy István Kossuth-díjas roma festőművész tanítványa, a közönség közös kiállításokon többször is találkozhatott a mester és tanítványa műveivel. Folyamatos és kitartó munkával elérte, hogy önálló kiállításokkal hívták meg az ország különböző településeire. Folyamatosan dolgozik. Művészi teljesítményét szakmai zsűrivel mérette meg, amikor 2014-ben beadta felvételi kérelmét a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. Ezzel a szakmai szervezeti tagsággal ismerik el Magyarországon az alkotó munkásságot professzionistának. A MAOE-tagság a művész kvalitásainak és szakmai színvonalának biztosítéka.
A kötet megjelenése kapcsán beszélgettem a művésszel.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél megjelentetni egy kiadványt, amely általad készített szógrafikákat és rajzokat is tartalmaz?
2019 és 2021 között íródott szógrafikákat, illetve rajzokat találhatunk az albumban. Azonban van egy vers, ami azt igazolja, hogy én már korábban is írtam, hiszen az Angyaloknak című versem 2006-ban készült el. Ezzel az albummal kikristályosodott bennem az is, hogy miért nyúltam a festészet és a grafika mellett az íráshoz. Ha megismerünk egy művészt az alkotásain keresztül, az szubjektív ismeret, de ha hozzáteszem a gondolataimat (nyilván a versek is ilyen szürreális szimbólumrendszerbe burkolt szabad társképzetekre adnak lehetőséget, de) az egy újabb út felém, illetve az olvasó felé. A versek és az illusztrációk tökéletesen kiegészítik egymást, jó kis szimbiózisban lélegeznek az egymást követő oldalakon. Ez jó. Ez így több, mintha csak a grafikák jelentek volna meg, sőt még annál is, mintha csak egy művészettörténész írt volna rólam. Ezelőtt mindössze egy kiadvány jelent meg munkásságomról, amit Lászlóné Takács Ágnes írt Ifj. Kunhegyesi Ferenc művészete címmel, Péli Tamás és Szentandrássy István nyomdokain alcímmel.
Ez most egy autentikusabb hangvételű kiadvány tőlem. A grafikákat azért tartom fontosnak, mert sokkal mélyebben visszaadják a lényem. Az az ember, aki ért hozzá, tud olvasni a rajzok vonalai között, az egy sokkal igazabb történetet kaphat rólam, mint egy festményemen keresztül. Valamennyire tudatosan, de félig meddig tudattalanul is ez volt a célom ezzel a kötettel. Szeretnék még írni, mert ez most már bennem van. Ha belefáradok a festésbe, vagy a rajzolásba, akkor automatikusan jön egy másik gondolat, ez pedig az írás. Amit nem tudok megfogalmazni vizuálisan, azt a fejemben szóképekben meg tudom jelentetni. Ezek inspirálják egymást. Egy szóképből sokszor jön egy vízió, egy belső kép, amit aztán meg tudok jeleníteni festmény, grafika formájában.
Abban hiszek, hogyha valami ösztönösen árad az emberből, mind vertikálisan, mind horizontálisan, akkor annak helye van az életben. Ez egy olyan gyönyörű keresztmetszet, mely állandóan rezeg az ember testében és lelkében.
Van kedvenc szógrafikád, grafikád?
Számomra tulajdonképpen mind az. Végigolvastam a kötetet és arra jöttem rá, hogy ez egyfajta finálé részemről.
Az első versben ezt írom:
„…látomásaim sorstalan sorsba mártózó pillanatok mossák csendben várom a megváltás szelíd arcát.”
(Részlet a K arculatok versből)
Ez a gondolat, hogy az emberi lét egyszer elmúlik, valahogy mindig visszatér egyfajta jelző refrénként. Aki ismer engem, az tudja, hogy én ebben rezgek. Úgy nem telhet el nap, hogy ne úgy ébredj, mintha ma születtél volna meg és nem telhet el úgy a nap, mintha nem ez lenne az elmúlás utolsó fázisai. Tudom, ezek nagy szavak, de igazak.
Az az ember, aki nem gondolkodik el az örök változáson és az elmúláson, az az ember nincs tisztában semmivel. Ez a kis albumocska ezt a globális emberi problémát próbálja bemutatni, a saját szimbólum és gondolati rendszeremmel.
Tudatos volt részedről, hogy nincs a versekben központozás?
Igen. Farkas Noémi grafikus barátomnak volt egy nagyszerű aranyköpése, ami úgy szól: „Ne keresd a vonalon a pontot”.
Ezek olyan szógrafikák, ahol egymásba olvadnak a szavak. Én nem is zárnám le, hiszen aki végig olvassa a könyvet, az érzi, hogy van benne egyfajta folytonosság, folytonos gondolatiság.
Milyen érzés a kezedben tartani ezt a kötetet?
Nagyon jó érzés a kezemben fogni. Általa a lelkemből most ide került a látható világba egy darab. Azt gondolom, hogy elég igényes kiadvány lett. Keményfedeles, kézben fogható, lélekben tartható. A boritón szereplő rajzocska is egy önarckép, aki jobb karját az ég felé nyújtja, míg a bal kezét ökölbe szorítja. Részben felfelé tekint, mint ahogyan a verseimben is visszatérő elemként jeleik meg az ég, a csillagok. A mélység és a magasság, a horizontok. Ezek ösztönös dolgok, amelyek individuális lényegemet képezik. Az önvalóm, az eszenciám.
Már az első versem megírásánál eldöntöttem, hogy ezeket egyszer majd ki fogom adni, végül 2019-ben született meg bennem a gondolat. Aztán megírtam jó pár verset, rajzoltam még hozzá néhány grafikát, majd amikor már összegyűlt egy albumnyi alkotás, akkor pályáztunk Kiskőrös Város Önkormányzatával, mely végül pozitív elbírálásban részesült. Mindvégig bíztam benne, hogy létrejön.
Kik vettek részt a szerkesztői, lektori, tervezői, kiadói munkálatokban, mely album több versen és grafikán keresztül mutatja be belső valóságodat?
Többen is a segítségemre voltak. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Belügyminisztérium Társadalmi és Esélyteremtési Főigazgatóságának a lehetőségért. Komáromi Jánosnak a nyomdai előkészítésért, illetve Gaál József, Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus szobrász egyetemi docensnek az ajánlásért. Köszönöm a kiskőrösi önkormányzat munkatársainak is kitartó szakmai munkáját. Továbbá köszönet Subáné Kiss Krisztina fotográfusnak a hiteles ábrázolásért.
Elsősorban ki(k)nek ajánlanád a kiadványt?
Keresőknek. Azoknak az embereknek, akik nem a felszínes, tetszetős, egy percekre és kalandokra vágynak, hanem azoknak, akik valódi keresők, velem együtt. Akik próbálnak rálépni arra az ösvényre, ami nehezebb, de igazabb.
