Folyamatosan születnek posztok a legnagyobb közösségi oldalon arról, hogy rendszeresen nagylelkű adományok találnak gazdát a térségben. A felajánlások leszervezését és koordinálását Dr. Kudron Nándor végzi. Az adományozásról és a tapasztalatokról az ötletgazdát kérdeztem.
Mikor döntött úgy, hogy adományokat nyújt a rászorulók számára?
18 éves koromban 1 évet dolgoztam a kiskőrösi kisegítő iskolában, és elmondható, hogy akkoriban elég rosszak voltak ott a körülmények. Nem volt a gyermekeknek megfelelő mennyiségű játék, emellett akkor szembesültem azzal, hogy mekkora probléma a tudás hiánya. Az életbéli körülményük annak is „köszönhető” volt, hogy nem estek át egy olyan gyerekkoron, mint amelyen egy átlagos gyermek átesik. Úgy döntöttem, hogy otthonról viszek be nekik játékokat, amikkel közösen játszottunk.
Ezt követően egy szerencse folytán vállalkozóvá váltam, így az előző évi teljes napközis tanári jövedelmemből létrehoztam egy szervezetet, történetesen a Játékkal a Tudásért Alapítványt. Az volt a tervem és kérésem, hogy játékokat vegyenek a gyerekeknek az alapítvány pénzéből.
Körülbelül 20 évvel ezelőtt, mikor hazajöttem, akkor több – immáron felnőtté vált – egykori tanuló megkeresett, hogy tudok-e nekik segíteni. Így kezdődött el a ruha, és egyéb mindennapi eszközök gyűjtése, és adományozása.
Mikor megszületett a gyermekem, akkor döntöttem úgy, hogy nem egyéb szervezeteket segítek, hanem a körülöttem lévő szűkebb környezetet. Körülbelül 3 évvel ezelőtt pedig odáig nőtt ez a tevékenységem, hogy Kiskőrös és annak 20-30 kilométeres körzetéből is megkeresnek hátrányos helyzetben lévők.
Tehát automatikusan kiépült egy hálózat?
Tavaly felmentünk ezzel a tevékenységünkkel a Facebookra, és ott óriásit robbant. Most már vannak olyan aktivistáink, akik 0-24-ben segítenek. Vannak, akik segítenek az adományok kihordásában, vagy éppen a begyűjtésében. Sokan keresnek meg azzal a szándékkal, hogy adnának, tehát a sok adomány nem csak nekem köszönhető. Én is teszek bele pénzt, és egyre több segítőm lett, akik látják, hogy mekkora segítséget lehet adni egy-egy eszközzel. Először csak adtak, majd később már ők maguk is gyűjtésbe fogtak.
Ezekkel a ruhákkal, élelmiszerekkel, bútorokkal nem kereskedünk, hanem ténylegesen a rászorulóknak adjuk. Ez a segítők számára egy jó visszacsatolás. Példának okáért elmondható, hogy volt, amikor egy nagy 106 centiméteres átmerőjű tv-t adtunk oda rászorulónak, pedig lehet, hogy egy-két segítőnek is hiányzott egy ilyen készülék.
Ad hoc jelleggel szervezik az adományozást, vagy vannak fix helyszínek is, ahol megtalálják Önöket?
Ez folyamatos átalakuláson megy keresztül. Először voltak, akik személyesen kerestek meg, hogy valamire szükségük van. Majd egyre több helyről jöttek a jelzések. Ennek okán döntöttünk úgy, hogy feltöltjük az eszközöket a netre, és ott lehet rájuk „jelentkezni”.
Meg kell jegyezzem, hogy ezeknek az akcióknak óriási logisztikai igényük is van. Például, ha Kiskőrösön ad valaki egy nagy csomag ruhát, amiben több különböző ruha van, akkor azokat szét kell válogatni. Ezt követően lefényképezzük, feltesszük a netre, majd kiválasztjuk a megfelelő személyt, családot. Az utolsó mozzanat az, hogy elszállítjuk a csomagot a rendeltetési helyre.
A következő lépcső volt, hogy kitelepültünk az adományokkal. Meglátogatunk egy-egy települést, és egyszerűen odaviszünk egy-egy teherautónyi adományt, meghirdetjük és odajönnek válogatni. Volt olyan esemény, amelyik kevésbé sikerült jól, de volt olyan, ahol 80-100 ember is megjelent. Ez köszönhető annak is, hogy van olyan település, amelyik esetében jó a Facebook elérésünk, de vannak olyanok, ahol kevésbé.
Miből finanszírozzák a tevékenységüket?
90 százalékban én finanszírozom. Az élelmiszeradományokat én veszem, de például a ruhákat úgy kapjuk. A logisztikát saját zsebből oldom meg, de már vannak olyan támogatók is, akik például biztosítják a teherautókat, vagy éppen az emberi erőforrást. Tehát hála Istennek vannak körülöttem olyan vállalkozók, akik támogatnak a tevékenységemben.
Melyik célcsoport az, amelynek segítenek?
Célcsoport nincs. A szegénység nem válogat: vannak idősek és fiatalok is közöttük. Nagyon szeretek a gyerekeknek adni, hiszen gyorsan nőnek, és gyorsan cserélődik például a ruhatáruk. Emellett egy babakocsi, egy kis bicikli óriási értéket jelent egy-egy szegényebb sorsú családnak. Egy bizonyos dolognak, ami az átlagos embernek értéktelen, egy másik környezetben az hatalmas érték.
Alapvetően nem tartom a legjobb, leghatékonyabb eszköznek az adományozást. Nem akarok senkit sem rászoktatni arra, hogy automatikusan jön a segítség. Azonban egy társadalomban élünk, és annak vannak erőforrásai, amit a pénz generál. Nap mint nap látom, hogy vannak, akik reggeltől estig dolgoznak, mégis óriási szegénységben élnek. Nincs elég pénzük például a számlákat befizetni. Megdöbbentő azt látni, hogy mit is jelent az igazi szegénység. Azt a kis segítséget meg lehet adni, hogy az a tárgy, ami nekünk nem kell, ne dobjuk ki, adjuk oda számukra.
Mostanában nagyon divatos szó a környezetvédelem. Nem jobb, hogyha a ruhagyártás – ami a legnagyobb szennyező tevékenységet folytató iparág – egy picit visszaszorul azáltal, hogy ami nekünk már nem tetszik, akkor odaadjuk olyannak, aki tudja használni?
Üzletemberként kérdem, hogy akik most nagyvállalkozók, azok hogyan váltak azzá? A nagy többségében úgy, hogy valaki egyszer segített nekik. Ezt fordítottam át a szegényebb sorsú embertársainkra: hátha meg tudnak indulni a saját életükben előre, az adományok segítségével. Egy lökést szeretnék adni számukra, hogy elinduljanak felfelé abból a gödörből, amibe belekerültek. Nem megmenteni kívánom őket, hanem segíteni rajtuk. Az élet hullámzó, és ha nem kapunk időben segítséget, amikor lent vagyunk, akkor megrekedünk egy helyben. Azt vallom, hogy nem azért kell adni a szegényeknek, mert jó dolog, hanem ezáltal a mi társadalmunk egységét erősítjük.
Hogyan tudják felvenni Önökkel a kapcsolatot egy-egy felajánlás tekintetében?
Facebookon van egy külön oldalam, ahol a segítőimmel folyamatosan azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a célszemélyeket. Van egy mozgássérült hölgy segítőm, aki lekoordinálja az adományok sorsát. Adományozók mindig vannak, így mindennap teszünk fel csomagokat az oldalra, amelyre jelentkezhetnek is a rászorulók.
Meddig tervezi folytatni ezt a tevékenységét?
Pár éve az adományozás erőteljesen felpörgött, azonban nem tudom, hogy meddig tudom ezt a tempót tartani. Vannak részfeladatok, amiket már át tudtam adni, és folyamatosan „tanítok” be segítőket is, akik nagyban megkönnyítik a munkámat.
Képek: Dr. Kudron Nándor archív
