A Trapp és Tonik halászkalandja mese Pitrik Hunor, 2. osztályos diák és Hunor öccse, Pitrik Vencel, illetve Mádai András kedvéért született meg. A második abban a mesesorozatban, melyben a főhősöket kedves napközis diákjaim, a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola 2. c osztályos tanulói találják ki.
Trapp, a kölyök szibériai tigris hosszasan nyújtózkodott. A nap első sugarai csiklandozták jókora bajszát. Tonik, a testvére sokkal frissebb volt. Türelmetlenül ugrabugrált az anyukája körül. Ma kezdődtek a családban a vadászleckék. „Micsoda izgalmak! Erre Trapp csak átfordult a másik oldalára.”
– Anya, én menni akarok! – nyafogott Tonik. – Szólj rá Trappra!
– Nyugodj meg, Tonik! Apátokat meg kell várnunk! – próbálta csillapítani az anyukája.
A kölyök úgy érezte, kezébe kell vennie az irányítást. Kinézte az alvófájuk Trapp fölé lógó ágát. Izmos hátsó lábait behajlította, teste megfeszült, mint egy rugó. Kivárt. A következő pillanatban az ágon landolt. A levelekről lehulló harmatcseppek Trappra hullottak. Aki rémületében felkiáltott, felugrott és össze-vissza csapkodott a láthatatlan ellenséget keresve. Amikor meglátta, hogy Tonik úgy nevet, hogy a hasát fogja méretes mancsaival, gondolkodás nélkül rávetette magát a testvérére. Jókora pofonokat váltottak. Hemperegtek a nedves fűben. A küzdelem kiegyenlített volt. Az anyukájuk meg akarta állítani őket, mikor megérkezett apa.
– Hagyd csak, drágám! – legyintett kicsit mosolyogva, kicsit büszkén életerős kölykei felé. – Így erősödnek!
Trapp erősebbnek bizonyult. Tonik egyik sebét nyalogatva félrevonult.
– Apa, Trapp… – kezdte volna az árulkodást, de apukája leintette.
– Legközelebb ügyesebb leszel!
Majd kihúzta magát. Szigorú, de szeretetteljes szemmel nézett végig a gyermekein. Az anyatigris mellé lépett. Sárgán ragyogó bundájukon mély barázdáknak tűntek a fekete csíkok. Méltóságteljes testtartásuk tiszteletet parancsolt. Trapp és Tonik megszeppenve néztek szüleikre. Lélegzet-visszafojtva várták a vadászat kezdetét.
– Nehéz évünk volt! Kevés a vaddisznó az erdőben. A szarvasok és a nyulak száma is megfogyatkozott. Ezért ma azt tanuljuk meg, hogyan kell halat fogni.
– Neeee! – kiáltott fel Trapp. – A hal olyan uncsi! Én futni szeretnék, meg lopakodni! Az az igazi!
Trapp félelmetesen gyors volt, és nagyon halkan tudott lopakodni.
– Én szeretek úszni! De a halat nem szeretem! – panaszkodott Tonik. – Inkább ugorjunk az ágakról a zsákmányra!
– Ma halat fogni tanulunk! – válaszolt ellentmondást nem tűrően az apatigris. – Irány az Amur folyó!
– De nagyon hideg van még! – próbálkozott újabb érvvel Trapp.
– Azért ilyen vastag a bundánk, hogy ezzel ne legyen gondunk! – simította végig fia fejét a tigrismama. – Gyertek! Meglátjátok jó móka lesz!
A kölykök lógó orral baktattak a szüleik után, és a bajszuk alatt morogtak a nemkívánatos programról.
Az Amur lassan hömpölygött az ázsiai síkvidéken. Az erdő ismerős hangjai töltötték be a levegőt. Apa a folyó mellé lépett. Magyarázni kezdett arról, miként lehet észrevenni a halat. Hogyan érdemes ugrani és mikor érdemes futni a sekélyebb parti vízben a zsákmány után. A fiúk látványosan unatkoztak. Amíg apa rájuk nem szólt, hogy a gyakorlati oktatás következik.
Trapp kezdte a sort. A víz hideg volt, de kellemesen bizsergette mancsát. Karmait egyelőre behúzta. Apa azt tanította, csak akkor eressze ki, ha közel a zsákmány. Trapp a vizet pásztázta. Egyszeriben jól eső izgalom fogta el. Némely csillanás becsapta, ám az egyik hal egészen közel úszott a parthoz. Apa bólintott. A kistigris óvatosan mozdult, de felkavarta a vizet. A hal tovaúszott. Trapp lábai belső ritmusra mozogtak, mikor utána vetette magát. Nem gondolt a hátára fröccsenő víz hidegére, sem a mancsát karmoló kavicsokra. Az ősi ösztön erősebb volt. Rövid hajsza után kieresztette karmait és büszkén lengette meg zsákmányát a szülei felé.
Testvéri sikerén felbuzdulva Tonik és a vízbe lépett. Bajszai vízszintesen meredtek, ahogy a sziklákat figyelte csillogó szemével. Távolabb egy jókora hal eszegette a sziklák moháit. Tonik nem tétovázott. A hal után ugrott. Teste ívben megfeszült éppen a pórul járt jószág hátára érkezett.
Apa és anya mosolyogtak, miközben fiaik falatoztak.
– Indulhatunk haza? – kérdezte apa anyára kacsintva. – Igaza van a kölyköknek, a halfogás nagyon unalmas!
Trapp és Tonik egyszerre kiáltottak fel:
– Neee, ne menjünk haza! Halásszunk még! Apaaaa légysziii! Ez nem is unalmas!
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/Hollasue
Bár Trapp és Tonik szibériai vagy más néven amur tigrisek, a képeken maláj tigriseket látni.
