Sokszor azt mondják, hogy igencsak nagy bátorság, esetleg vakmerőség kell egy nagycsalád tervezéséhez, továbbá rengeteg mindennapi nehézséggel kell szembenézniük nap mint nap. Mennyivel nehezebb az élet egy nagycsaládban, mint egy kiscsaládban? E kérdésekre adott választ nekünk három fiatal kiskőrösi házaspár.
Pivarcsi György és felesége Pivarcsiné Raffai Enikő 13 éve élnek boldog házasságban. 3 gyermekük született: a legidősebb Zalán, aki már 9.5 éves, a mindjárt 8 éves Gergő és a 16 hónapos Enikő.
Martinkó Zsolt és felesége Martinkó Judit 2010-ben házasodtak össze, mely frigyből három gyermekük született: Ármin 9, Pálma 5, Máté 4 éves.
Kiss Tamás és felesége Kissné Aszódi Daniella 7 éve házasok. Kislányuk, Kincső 7 éves, kisfiúk Tamás hamarosan 3; és úton van a legkisebb testvér is, akit szeptemberre várnak.
Lassan tendencia, hogy a fiatalok többsége nem gondolkodik többgyermekes családban. Önök mindig is nagycsaládot terveztek?
Pivarcsiék: Igen, a kezdetektől fogva így gondolkodtunk. Már korán, a kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy több gyereket szeretnénk vállalni. György kettőt, én négyet szerettem volna, így maradtunk az arany középútnál.
Martinkóék: Igen, bár az relatív, hogy mi számít nagycsaládnak. Zsolt háromnál többet szeretett volna, én meg kettőt vagy hármat. Az alap volt, hogy szeretnék gyerekeket, és nem csak egyet, mert fontosnak tartjuk, hogy legyenek testvérei a gyerekeknek. Nagyon sok mindent az életükben meghatároz a hitünk, ezért alapvető dolog, hogy gyerekeket vállalunk. Így kerek az életünk.
Kissék: Igen, mi is már a kapcsolatunk elején 2-3 gyermekben gondolkodtunk. Én – mondja Daniella – nagy családban nőttem fel, ezért ösztönző hatással volt rám. Tamás egyke volt, és mindenképpen szerette volna, hogy legalább két gyermekünk legyen. Végül úgy döntöttünk, hogy ha Isten is megsegít, akkor hármat szeretnénk.
Sokan úgy gondolják, hogy ma nagy bátorság kell ahhoz, hogy több gyermeket vállaljon egy család. Bátorság kérdése ez?
Pivarcsiék: Ezzel mi nem értünk egyet. Mindent megteszünk a gyerekeinkért, mindent megpróbálunk számukra megadni. De arra fogjuk nevelni őket, hogy meg tudják teremteni magunknak azt, amire szükségük van. Bizakodunk, hogy mindig képesek leszünk őket támogatni mindenben, amire az adott szituációban szükségük lesz. Így állunk hozzá a dolgokhoz.
Martinkóék: Felelősségteljes döntésnek tartjuk, hogy a családot tervezni kell. A tervezésbe azt is beleértjük, hogy megbeszéli a házaspár, hogy mikor állnak készen arra, hogy bővüljön a család. Ezt nyilván az egzisztenciális dolgok is befolyásolják, de azzal a tendenciával egyáltalán nem értünk egyet, hogy ha majd lesz ház, majd ha lesz egzisztencia, kész a karrier, ha befutottunk, majd ha lesz rá idő, meg energia, akkor esetleg jöhet egy, maximum két gyerek.
Mindenkit arra ösztönzünk, bátorítunk, hogyha jó alapokon áll a házasságuk, akkor vállaljanak gyerekeket. Ha van utód, az megtanítja az embert, hogy ne egoista életet éljen, hanem tudjon lemondani. Nyilván lemondásokkal is jár, ha valaki gyereket vállal. Megtanulja az ember, hogy nemcsak én vagyok, és nem csak az van, hogy az én vágyam. Megtanuljuk, hogy a másiknak jót tegyünk, hogy a másikra figyeljünk. Szerintünk azért ez hiányzik sok emberből.
Kissék: Minden korban megvoltak a nagycsaládok, tehát ez nem csak mára jellemző. Már egy gyermek vállalása is hatalmas felelősséggel jár, nyilván több gyerek esetén ez hatványozódik. Úgy fogjuk nevelni őket, hogy később, ha már felnőttek, akkor is számíthassanak ránk és egymásra is. Tehát ez nem bátorság kérdése, hanem egy mélyről jövő elhatározásé.
Milyen nehézségek vannak egy nagycsalád életében?
Pivarcsiék: A logisztika. Fontos az egyeztetés, hogy mindenki odaérjen időben, ahová kell. Ez sokszor nehéz. Azonban a nehézségek apróságnak tűnnek az öröm mellett. Látni, ahogy felnőnek, megélni egy-egy sikerüket, a boldogságukat, az számunkra nagy öröm. Emellett a fiúk rajonganak a kishúgukért, nagyon pozitívan fogadták a kistestvér érkezését.
Martinkóék: Főleg a betegségekkel teli időszakokat emelnénk ki, melyek a terveket nagyon keresztül tudják húzni. Megoldani azt, hogy ki vigyáz ilyenkor a gyerekekre, vagy éppen leegyeztetni a munkahelyen a szabadságot vagy a táppénzre kerülést. Ilyen időszakban felborul minden addig bevett rutin és akkor hirtelen kell valami okosat gyorsan kitalálni, hogy le legyen menedzselve mindenki, és menjen a dolog. Óriási segítséget jelentenek a nagyszülők ilyenkor. Nagyon jó, hogy lehet rájuk bármikor számítani.
Kissék: Erre mi még őszinte választ nem tudunk adni. Az életünkben jelen lévő nagycsaládok tapasztalatait ismerjük. A kezdeti nehézségeken már kétszer túl vagyunk, ezen a téren már nem aggodalmaskodunk. Ahogyan Enikő is mondta: ezek a nehézségek igazából a mindennapjainkban eltörpülnek.
Miben nehezebb az életük, mint egy kiscsaládé?
Pivarcsiék: Nem éljük meg nehéznek. Mind a kettőnknek vannak testvérei, így ezt szoktuk meg. Mindig vannak megoldandó feladatok, ezért csak hozzáállás kérdése, hogy mit tekintünk nehézségnek.
Martinkóék: Ha már van egy nagyobb gyerek, akkor ő már tudja a kisebbeket pesztrálgatni. Nálunk a tesók nagyon szeretik egymást, és nagyon ragaszkodnak egymáshoz, nagyon jól elvannak. Emellett van természetesen veszekedés, kiabálás is, de rövid idő alatt kialakul egyfajta rutin. Sokan félnek, hogy több lesz a gond. Pedig nem lesz több, mert igazából addigra már olyan rutinra tesznek szert a szülők, hogy onnantól kezdve sok mindent tényleg tapasztalatból tud csinálni. Sőt, egyre jobban beletanul a szülő, és adják majd magukat a dolgok. Tehát véleményünk szerint nem lesz attól nehezebb, vagy problémásabb, ha több gyerek van.
A kormányzat nagy figyelmet fordít a családok támogatására: CSOK, Babaváró, stb. Élnek-e, vagy terveznek-e ezekkel a lehetőségekkel élni?
Pivarcsiék: Mi már a kezdetek kezdetén ki tudtuk ezeket használni: például CSOK-kal építkeztünk, és mi voltunk az első ilyen támogatást igénybe vevők Kiskőrösön. Emellett az otthonfelújítási programot is kihasználtuk. Nagy lehetőségnek tartjuk ezeket, sokat tudtunk előrelépni e támogatások segítségével. Bár már az otthonteremtési támogatások előtt elkezdtük az építkezést, és már akkor annyi gyerekszobánk volt, mint amennyi gyermeket terveztünk. Tehát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a mi terveink és a kormányzat tervei találkoztak.
Martinkóék: Egyébként is három gyereket terveztünk alsó hangon. Nagyon örültünk, amikor a kormány ezt a döntést bejelentette. Azon voltunk, hogy azonnal, az elsők között szeretnénk kihasználni a CSOK adta lehetőséget. Nagyon nagy támogatás egy induló családnak a mai világban, hogy ilyen kedvezményeket adnak. Így lett nekünk is családi házunk, mivel enélkül nem biztos, hogy bele mertünk volna fogni egy építkezésbe. Mi használt családi házakat nézegettünk előtte, úgyhogy ez nekünk kapóra jött.
Kissék: 2015-ben már mi is figyeltük az adandó lehetőségeket. Először mi is használt házban gondolkodtunk, de az akkori építőipari áraknak és a kormányzati támogatásoknak köszönhetően úgy döntöttünk, hogy jobban járunk egy saját ingatlan építésével. Szerencsére minden gördülékenyen ment, így már az 5. évünket töltjük az otthonunkban.
Kiskőröst mennyire tekintik családbarát városnak?
Pivarcsiék: Itt minden megtalálható, ami egy kisvárosban szükséges. Sok esetben el is vagyunk kényeztetve. Az infrastruktúrától kezdve, az oktatási lehetőségeken át akár a vásárlásig tényleg megtalálható itt minden. Mint egy megyeszékhely, csak kicsiben. Nagyon tetszenek a fejlesztések, abszolút támogatjuk a város által vezetett újításokat. Kiskőrösön a jövőt építik, és számunkra ez nagyon pozitív.
Martinkóék: Zsigerből rávághatnánk, hogy abszolút, ha a fiatalabb korosztályt kérdeznéd, akkor ők azt mondanák, hogy kevés a szórakozási lehetőség. De egy család számára igazából minden megvan itt, ami szükséges: gondolunk itt például az uszodára, két középiskolára, sportolási lehetőségekre. Tehát a családoknak abszolút ideális a város.
Kissék: Kincső lányunk érkezésével már elképzelhetetlennek tartottuk, hogy Kiskőrösön kívül más településen éljünk. Lokálpatriótaként szeretjük a város adta lehetőségeket: jó látni, hogy rengeteg babakocsival sétáló pár van, szépen fejlődik a város. Külön öröm, hogy az iskolák számának köszönhetően akár 18 éves korukig is itthon tudnak maradni gyermekeink.
