Takáts Géza nevét a kiskőrösi gyerekek Léna kutyussal kötik össze, amit ő nem is bán. Gyermekkönyvet írt saját életükről, amit aztán interaktív formában be is mutatott a környékbeli könyvtárakban. Tagja a Kiskőrösi Irodalmi Társaságnak, publikált a Magyar Kultúra Magazinba és találkozhatunk vele a János Vitéz Látogatóközpontban is. Lénáról, további könyvekről és terveiről mesélt a VIRA.hu-nak.
VIRA: Mikor köszöntött be az életedbe az írás szeretete? Hogyan indult az írói karriered?
Nem tartom magam írónak. Majd, ha a harmincadik könyvem kiadom- remélem lesz annyi- akkor visszatérhetünk rá.
Maga az írás egy teljes véletlennek köszönhetően került az életembe. Az egyetemi szakdolgozatom egy akkoriban még nem kutatott téma volt a sport témakörében, amelyet én összeraktam pár nap alatt. Akkor arra azt mondták, hogy tovább kellene fejleszteni ezt egy könyvnek. Elmondom, azóta is a fiók mélyén lapul. Próbáltam többször, hogy na akkor nekiülök és átformálom, de nem jutottam vele előrébb. Egy titkos vágyam még ez, hogy egyszer sikerül megjelentetnem. Történelem szakon végeztem, de van számviteli végzettségem is, és informatikát is tanultam. Tehát tanultam én mindent, ami nem az irodalommal kapcsolatos. Az egyetem utáni öt évben aztán semmilyen írással nem foglalkoztam.
VIRA: Egy könyv tehát hever a fiókban. Hogyan jött Léna könyve?
A kezdetekhez hozzátartozik, hogy szeretek gyerekekkel és kutyákkal foglalkozni. Gyerekként is volt kutyám, és egy nagyobb szünet után, 2010-ben végül lett egy labradorom. Az első pillanattól kezdve teljesen megfogott, és eldöntöttem, hogy legalább egy ilyen kutyám mindig lesz.
Még az előző kutyámról kezdtem el írni egy teljesen más történetet. Ekkor hetente többször beugrottam a barátomékhoz, Szekeres Mónikához és Loványi Csillához, akikhez csatlakoztam, és segítettem én is angolul tanulni a gyerekeknek. Először kettőjüknek mutattam meg az alaptörténetet, és ők biztattak arra, hogy legyen belőle mesekönyv. Így jutottam el oda, hogy akkor Lénáról írom a történeteket. Az összes kalandunk valóságos, sok helyre eljutunk és rengeteg dolog történt, illetve történik velünk. A mesék alapjául ezek a sztorik szolgálnak. Az elkészült fejezetet bevittük angolórára, felolvastuk őket és hozzá kapcsolódó feladatokat oldottunk meg, hiszen játékosan még könnyebb idegennyelvet tanulni.
A könyv mellett van egy blogom, amire gyakrabban írok történeteket, próbálok heti szinten egy-egy írást feltölteni.
VIRA: Hogyan zajlik egy interaktív könyvbemutató?
Viccesen szólva a kutya sem kíváncsi egy sima mesekönyvre. Lénára már annál többen. A könyvbemutatókon nemcsak a könyvről beszélünk, hanem lehet találkozni Lénával is. Meg lehet simogatni és egy kis jutalomfalatot is adhatnak neki a gyerekek. Így a könyv is teljesen más, közelebb jut hozzájuk. Nemcsak elképzelni kell, hanem testközelből is találkozhatnak Lénával. Mindig vetítünk képeket is, illetve illusztrációkat, hogy merre jártunk már. Mint már említettem, a történetek mind megtörténtek velünk, és ezekről láthatják a valódi képeket is, amiket kiegészítek egy-egy vicces történettel, ami a mesekönyvbe nem fért már bele.
A könyv mellett mindig kitérünk egy kicsit magára a labrador fajtára és a felelős kutyatartásra is. Megbeszéljük, hogy honnan lehet valakinek kiskutyája, mennyit kell vele foglalkozni, tanítani, játszani vele, de ez a sok foglalkozás mégis megtérül, hiszen rengeteg örömet és szeretetet tudnak adni.
VIRA: Van meghatározó emléked a közönséggel kapcsolatban?
Mindegyik bemutató különleges és emlékezetes volt. Ezek közül most csak egyet emelnék ki. Az első bemutató mindenki számára maradandó élmény. Ebből én sem vagyok kivétel. Az első interaktív találkozó a kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban volt. Mindenki nagyon kedvesen fogadott minket, sok új barátot szereztünk. Reméljük még visszatérhetünk máskor.
Sok visszajelzést kaptunk a találkozók után is. Volt olyan, ahol egy szülő elmesélte, hogy a fiát a saját kutyájuk megtámadta, de amióta találkozott Lénával, már nem fél a kutyáktól.
Már többször megállítottak minket az utcán vagy éppen a réten, mert felismertek minket. Ilyenkor odajönnek megsimogatni Lénát, ő pedig teljesen kiélvezi a helyzetet.
Ezek számomra mind meghatározóak, hiszen ezek a pozitív visszajelzések mutatják, hogy van értelme ezzel foglalkozni és a gyerekek szeretik a Lénás meséket.
VIRA: Nemrég publikáltál egy neves magazinba is.
Igen, megjelent kettő cikkem a Magyar Kultúra Magazinban Galamb Józsefről és Haraszthy Ágostonról. Mind a ketten Amerikába mentek és meghatározó személyiségek lettek, de természetesen soha nem felejtették el magyar gyökereiket.
Hatalmas megtiszteltetés, hogy megjelenhettem, és a lehetőség, hogy publikálhattam szintén a véletlen műve. A János Vitéz Látogatóközpontban tartották A Huszár lapszám bemutatóját, amiben a látogatóközpont is szerepelt. Itt egy beszélgetés során felmerült, hogy történész vagyok, és hogy szakdolgozataimban az amerikai történelmet kutattam. Így jött a kérdés, hogy volna-e kedvem írni a következő számba. Nos, így lett rögtön kettő cikkem is.
VIRA: Hogyan alakul a második könyv?
Rajta vagyok, bár volt egy kisebb megakadás. Millió és egy történetem van Lénáról, azzal nincs is gond, csak nem bírtam az írásra elég időt szánni. A blogra tudtam jobban koncentrálni, heti egy írást próbálok feltenni. De nem a blogot öntöm könyv formába, ott mindenféle történet van. A könyvben azt szeretem leírni, ami kicsit tanító jellegű. Szinte minden történetben fejlődik Léna is, amiből a gyerekek is sokat tanulhatnak. Annyit elárulhatok, hogy a következő könyvben pár félelmét fogja legyőzni. Ezek a gyerekekben is sokszor megvannak, így nekik is jó példa lehet, hiszen, ahogy Léna, ők is legyőzhetik őket, tanulhatnak belőle, és fejlődhetnek általa.
VIRA: Akkor egyszerre több dolgot is tervezel most…
Az első könyvből nagyon sokat tanultam pozitív és negatív értelemben is. A második könyv teljesen más kiadás, grafika, forma lesz. A képi világát László Tímea Boglárka rajzolja, aki néptáncos társam. Egyszer beszélgettünk arról, hogy ő rajzol, megmutatta néhány művét és nekem leesett az állam, hogy milyen ügyes. Ez is teljesen véletlen derült ki, egy újabb véletlen az életemben. Már most a blogra is ő készíti a grafikákat
Nemcsak Léna második könyvét szeretném kiadni, hanem van még egy másik mesekönyv is készülőben, de erről még nem szeretnék beszélni. Emellett majd szeretnék bábozni is, hogy az óvodás korosztály is megismerhesse Lénát. Ehhez már készített is nekem hátteret László Bogi.
Köszönjük a fotókat Takáts Gézának!
A kiemelt képet Kincses Szilvia fotózta.
Fotógaléria:
