Kofa és Cipó meséje Kelemen Péter, nemsokára 3.c osztályos tanuló kedvéért született a mesesorozatom következő részeként.
Kofa és Cipó, egy álmos szombat délutánon kedvenc hobbijuknak hódoltak. Vitatkoztak. Arról vitatkoztak, vajon melyikük a fontosabb a családban.
– Ez pofonegyszerű – jelentette ki Kofa –, mondhatni, lejátszott meccs.
Cipó gúnyosan nézett a kutyára:
– Oktass, mester!
Kofa felemelkedett a földről, és kimért léptekkel sétálgatott a teraszon Cipó előtt.
– Rendben. Vegyük sorba. Reggel odaigazítom apa ágya mellé a papucsot. Valaki mindig elrugdossa éjjel. Behozom az újságot. Ugatok, ha valaki megáll a kapuban. Segítek anyának elérni a megfelelő lépésszámot, amikor a gyerekekkel elvisznek sétálni.
– Bah! – húzta fel az orrát Cipó, majd felugrott a terasz korlátjára. Mégiscsak könnyebb kioktatni valakit, ha legalább látszólag felette állunk. – Minden egeret elkapok, ami a gabonát szeretné elenni a gazdáim elől. Elkergetem a madarakat, amik lopkodják a cseresznyét. És a környéken én dorombolok a legszebben, ehhez nem fér kétség.
– Ez utóbbi, nem tudom, miért tesz téged fontossá? – szegezte a kérdést a cicának Kofa.
Mielőtt az válaszolhatott volna, kicsapódott a kiskapu, és Zsófi, a családban a legkisebb testvér zokogva és vérző térddel szaladt be az udvarba.
– Anyaaa! – kiáltotta kétségbeesetten.
Anya azonnal megjelent a teraszon, és aggodalmas arccal nézett a kislányára.
– Mi történt?
– Elh- esh – tem a biciklivel – szipogta Zsófi. – Pont a ház előtt, a kavicsokon. Nagyon fáháháj!
Anya megsimogatta a lánya fejét, és megértően mosolygott.
– Semmi baj nincs, Zsófi! Pár nap múlva emlékezni sem fogsz rá. Gyere! Mossuk le a csapnál, azután hozok rá Betadynt.
Kofa és Cipó el is felejtkeztek a vitájukról. Odasomfordáltak a szipogó Zsófi mellé. Anya felkísérte Zsófit a teraszra, és leültette a fotelbe. Behozta az utcáról a biciklit. Cipó azonnal a kislány ölébe kuporodott. Kofa pedig a fotel karfájára csúsztatta a fejét, pontosan Zsófi keze alá.
Anya visszatért a fertőtlenítővel. Mosolyogva nézte a lányát, az ölében doromboló Cipót és a szuszogó Kofát. Mire végzett, Zsófi megnyugodott. Mikor anya kinyitotta a ház ajtaját, hogy hozzon egy sebgyógyító csokipudingot, Kofára és Cipóra nézett:
– Mihez is kezdenék nélkületek?
Kofa és Cipó egymásra pillantottak. Ebben a percben nem tűnt olyan lényegesnek, melyikük a legfontosabb a családban.
Kiemelt kép forrása: jozsavet.hu
