Kothencz Henrietta a romantikus lelkületű egykoron lovastanya tulajdonos, aki évtizedeken át foglalkozott Kiskőrösön és a Balaton parton is a családi vállalkozásukban vendéglátással, jelenleg könyveket ír és tanul.
Az írónő rengeteg élménnyel gazdagodott élete során, amiket könyveiben, illetve a Facebookon is megjelenít. Ugyanakkor a környezetvédelem és egészségtudatosság fókuszában éli mindennapjait immár Kiskőrösön, és jelenleg a harmadik könyve kiadására készül, valamint nemrég csapatunkhoz csatlakozó VIRA kollégánk lett.
A VIRA milyen szerepet tölt most be az életedben?
2022 a változások éve számomra. Egyébként is június 22-én születtem, így biztos voltam benne, hogy idén nagy változások lesznek az életemben. A családi vállalkozásban működő éttermünket kiadtuk, ahol hat évig dolgoztam a testvéremmel, Karolinával. Kutyifa Anikóval sokat beszélgettünk szomszédság és barátság lévén, hogy nekem tetszene a tudósítói-írói munka a VIRA.HU internetes hírportálnál. Jelentkeztem és már írom is a kis tudósításaimat, riportjaimat. Szakmailag különböző, mint a könyvírás, teljesen másként működik, viszont nagyon inspiráló és nagyon szeretem.
Mikor kezdődött az életedben az olvasás, írás szeretete?
Én imádok olvasni, de a nagyon túlbuzgó szinten. Már gyermekkoromban is egy teljes könyvet kiolvastam naponta. Akkor még a tündéres-sárkányos világ vonzott és kifejezetten a külföldi írókat kerestem. Innen indult tehát az irodalom szeretete.
Gimis lehettem amikor kitaláltam, hogy majd én is írok regényt. Még édesapámék írógépével kezdtem neki nagy motiváltan ennek a kéziratnak, és nagyjából 6-7 oldalig jutottam vele. Itt abba is maradt az írás és a karrier is. Aztán amikor már a lovastanyámon éltem, akkor ismét napi szinten olvastam. Mindig mindenhol elmesélem, hogy Jilly Cooper Lovasok című könyve eszméletlen nagy hatással volt rám. És ezeknél eszméltem rá, hogy ilyen történeteim nekem is vannak, sőt. Volt egy életszakaszom amikor szinte terápia volt nekem az írás, ekkor Az élet lovas oldala című első könyvem feléig jutottam.
Utána édesanya lettem és 4-5 év szünet következett. Majd 15 év után eladtam a tanyát, beköltöztem Kiskőrösre és akkor éreztem úgy, hogy be kell fejeznem a könyvet és ki szeretném adni az olvasóközönség számára. 2017-ben adtam ki egy kiadó által, azóta viszont minden könyvem saját kiadású. Ezután következett a Palkós mesekönyv sorozatom, legutolsó könyvem pedig az Ablak. Az Élet lovas oldalának most folyamatban van a második része.
A gyerekeknek írt Palkós sorozatod ötlete honnan jött?
A fiamnak Koppánynak, és a keresztfiamnak Ábelnak írtam, mert nagyon odavoltak gyerekként a kukásautókért. Ekkor adtam el a farmot, ebben az időszakban egy helyen lakott az egész családom. Esténként is amikor meséket mondtunk nekik, a központi téma mindig a kukásautó volt. Nagyon jó meséket kerekítettem, de kitalálták, hogy akkor rajzoljak is hozzá. Tehát elmondhatom, hogy a Palkó könyvek teljes rajza a szerkesztéstől a legutolsó filcvonásig az én kezem munkája. Rengeteg időm van benne, hiszen minden oldalon van grafika, amiket egyesével meg kellett rajzolnom. Készül belőle a folytatás is. 10 részt szeretnék összesen és hármasával, kemény fedeles könyvben kiadni.
A Palkós sorozattal egészen más terveid is vannak. Hogyan kezdődött és hol tart most a projekt?
A környezetvédelem régóta a szívügyem. Ezért is volt három évig egy játékboltom, ahol természetes, fából készült játékokat árultam. Viszont három év után beláttam, hogy az emberek kevésbé értékelik a fa dolgokat. Nálunk az udvaron komposztáló van, esővízgyűjtő edény, tejesen bio kertészet, rengeteg növénnyel. De volt idő amikor teljesen szürreálisan egy birka legelészett itt a hátsó kertben. Minden gyümölcsöt megtermelek amire szüksége van a fiamnak és nekem.
A Palkó és a varázslatos kukásautó is ehhez kapcsolódik, mivel környezetvédelmi interaktív előadásokat tartok 5-8 éves gyerekeknek. Iskolákba, óvodákba hívnak előadni. Olvasok a könyvből, beszélgetünk a környezetvédelemről, a mese tanulságáról, meditálunk is picit, játékosan folyik az egész. És a gyermekek jobban megértik így az egészet mintha csak felolvasnék nekik. Ha a gyermekekben elültetjük ezt a magot, akkor felnőtt korukra tudássá érik. Mert ők a jövő.
Mi most a jelened, hiszen elég sok szálon fut a „Te életed regénye” 2022-ben?
Jelenleg a változások folynak. Vannak novelláim amiket szeretnék majd egyszer kiadni. És a Facebookon is megtalálható vagyok – Lóháton 40 felett – , ahova elég gyakran töltök fel írásokat.
Szeretném a Palkó többi részét kiadni, és ha hívnak, folytatom az interaktív előadásokat az ovisoknak és kisiskolásoknak. Az élet lovas oldala második részének munkálatai is folynak. És akkor még itt van az egészségcentrumunk.
A környezetvédelem mellett a másik dolog ami manapság meghatározza a mindennapjaimat, illetve egész életemben tudatosan figyeltem rá, az az egészség, egészséges táplálkozás. Nemrég leállamvizsgáztam belőle, természetgyógyász leszek.
A Fakopi boltom egykori helyét most átalakítjuk és ismét testvéremmel, Karával kéz a kézben szeretnék létrehozni egy egészségszigetet: akupunktúra, masszázs, egészséges táplálkozás, tanácsok jegyében.
A lovastanya nem hiányzik? Egész életedet meghatározta és még jelenleg is meghatározzák a lovak, a lovas élet.
15 éven át volt egy lovastanyám, 2013-ban adtam el és költöztem be Kiskőrösre, utána vettük át testvéremmel az étterem vezetését a szüleinktől. De a mai otthonom is a Nyugalom szigete, imádok itt lakni. A lovak azért az életem részei maradtak, heti szinten Bócsára járok egy ismerősömhöz lovagolni. Eleinte itt treníroztam is gyerekeket, de aztán már egyszerűen nem fért bele az időmbe. Ezt az időt csak magamra szánom. Kikapcsolódok és ihletet is merítek belőle. Nekem ez az életem, nem is akarnám abbahagyni, de saját farmot többet nem szeretnék, mert iszonyú munka van benne, pláne egy egyedülálló nőnek. 25 évesen idealista voltam, mindent alárendeltem a lovaknak.
Aztán 40 évesen már elfáradtam. A mostani helyzet pedig pláne megnehezítené. Viszont megmaradt nekem a lovaglás és hogy átadjam a csodás oldalát az egésznek mindenki számára. Lovas életérzés, vidék szeretete, olvasás szeretete. Gyerekeknek a környezetvédelem, felnőtteknek a természetgyógyászat csodája. Nagy extra álmaim nincsenek. Ha ezeket sikerül átadnom, már megérte.
Fotók: Sikk Fotó ÉS Média illetve Kothencz Henrietta archív
Fotógaléria:
