Egyszer volt, hol nem volt, volt egy meseprojekt, mellyel napközis tanítványaimat leptem meg. Különleges kihívás volt. S közben csoda történt. Ők is megleptek engem mesékkel. A sorozat folytatásaként az ő meséiket osztom meg. Egyszerre egyet vagy kettőt, a hosszúságuktól függően.
Hívom az Olvasókat, hogy tegyünk együtt azért, hogy legyőzzük a sztereotípiát, miszerint a mai gyerekek nem olvasnak. A kis sárga csibe az első bizonyíték, hogy olvasnak. Sőt. Írnak. Fogadják szeretettel Lengyel Péter Pál (Bem iskola, 2.c) csodálatos meséjét!
Volt egyszer egy csibe, aki álmodozó volt. Kalandokra és barátokra vágyott. Sokat csúfolták, nagyon egyedül érezte magát.
Egy nap úgy döntött, hogy útra kel. Ment, mendegélt, egyszer csak megpillantott egy tyúkólat. Félve odament, ahol elkezdték csúfolni.
– De pici vagy! De pici vagy!
Nagyon elszomorodott. Ekkor odalépett hozzá egy csibe. Tolla színes volt. Tarkabarka.
– Ne foglalkozz velük! Engem is csúfolnak a színes tollaim miatt.
– Senki nem akar a barátom lenni. Ezért szomorú vagyok.
– Akkor legyünk barátok!
– Jó.
S elindultak. Mentek, mentek, mendegéltek, s találtak egy barlangot.
– Telepedjünk le!
Tüzet raktak, sült kukacot ettek, majd lefeküdtek. Reggel, mikor felébredtek, ágak reccsentek. Meghallották, hogy a rókák megtámadják a tyúkólat. Tervet eszeltek ki, hogyan mentsék meg a társaikat.
– Megvan!
– Én elterelem a figyelmüket, te kihozod a tyúkokat!
A csibe elterelte a rókák figyelmét. A másik csibe addig kimenekítette a csúfoló társait. A sárga csibe a rókák elől egy magas fa tetejére menekült. Onnan leste a színes tollú barátját, ahogy kimenekíti a csúfoló társait. A sárga csibe örült, hogy a kimentés sikerült. De hogy vele mi lesz, azt nem tudta. A ravasz rókák a fa alatt várták. Már sötétedett, mikor ijesztő hangok sivítottak a sötét erdőben. Erre a rókák megijedtek és elfutottak. A sárga csibe lemerészkedett a fáról, ahol színes barátja és a csúfolódó társai várták. De már nem csúfolódtak, megköszönték a két bátor csibe tettét.
