A hatvanéves osztálytalálkozó óta van szerencsém a hagyomány megünnepléséről tudósítani. Kákonyiné Margó (Kornóczi Margit) minden évben nekilát, hogy összefogja a csapatot. Mint osztályfőnök, egész idő alatt azon törtem a fejem, hogyan kell ilyen közösséget teremteni, ami ennyi évtized után is eleven. A találkozás öröme minden évben olyan, mint az Igazából szerelem első képkockái a Heathrow repülőtéren. Széles mosolyok. Még szélesebb ölelések.
Az egykori 28 fős lánygimnázium 2022-ben megjelent tagjai: Bengő Júlia, Dudás Angéla, Fazekas Olga, Filus Ilona, Gubik Mária, Kákonyi Károlyné Margó, Korsós Erzsébet, Mészáros Mária, Körmendy Gabriella, Őry Kata, Torgyik Zsuzsa.
Mivel az előző években meséltem már a „lányokkal” kapcsolatos tényekről, idén megkértem őket, hogy az osztálytalálkozó apropóján meséljenek nekem kedves emlékeket.
– Elsős vagy másodikos gimnazisták voltunk, és biológia órán kimentünk az udvarra. Láttunk egy békát. Elhangzott a kérdés: ki meri megfogni? És akkor én megfogtam a békát, bevittem a terembe. Az ölemben tartottam. Egyszer csak kiugrott a kezemből, és a tanárnő elé ugrált. Akkor kaptam a békás hölgy becenevet. Még az unokáimnak is elmeséltem, hogy felelni is úgy hívtak ki: a békáshölgy jöjjön.
Bejáró tanulók voltunk nyolcan: négy lány és négy fiú, de mi úgy szerettük egymást, hogy bejárni reggelente busszal jobban szerettem, mint tanulni. Reggel hatkor indultunk otthonról és bent írtuk meg a leckét, segítettünk egymásnak. Így mindenkinek jó volt a házi feladata.
Az osztályfőnökünket – Dr. Sárkány Ernőnét – Strigulának hívtuk, mert németet tanított. Szigorú volt, de nagyon szerettük. Egyszer az történt, hogy verset kellett mondanom, de féltem. Mire nagy nehezen belekezdtem, ő így szólt: látod Ilonka, meg kell tanulni a versből minden szót. Lassan érthetően kell beszélni, mert nem a keceli piacon vagyunk!
– A legjobb volt, mikor mentünk a tesitanárral Kecelre, és tornabemutatókat tartottunk.
– Nekem is az volt a legjobb, ott találtam meg a férjemet! Az én férjem zongorázott, és ő kísérte a versenyeket. Hat évig udvaroltunk egymásnak. Ez volt a csúcsok csúcsa. Én mindig azt mondom, hogy nekem sok kincsem van. Ha az unokáimra, a gyerekeimre gondolok, tudom, hogy gazdag vagyok szeretetben.
– Képzeld, csak délután járhattunk bálba, mert Strigula ellenőrzött volna!
– Én már ekkor Zoliztam, nem báloztam!
– Csodálatos ember volt az osztályfőnökünk. Féltünk tőle, de nagyon szerettük. Mi voltunk az első osztálya. Úgy mentünk felvételizni, hogy magyarból készülnünk sem kellett.
– Nekem minden kedves emlékem Kiskőröshöz kötődik. Amikor a fiam kicsi volt, mindig ezt válaszolta a ki született Kiskőrösön kérdésre: édesanyám és a Petőfi. Máig kiskőrösinek vallom magam.
– Én az első osztályomat Budapesten végeztem, utána jöttem Kiskőrösre. Kézilabdáztam. Végül azután dolgozni is felkerültem Pestre, én ott ismertem meg a férjemet.
– Megmondom őszintén most már, ezzel az ésszel, tudom, hogy jó, hogy ilyen kemény, szigorú volt Strigula, mert embert faragott belőlünk.
– Hű, de első év, 56 előtt, mikor még vegyes volt a két osztály! Gyöngyösi János és a Rátkai Sándor voltak az osztályfőnökeink. Az osztály fele az egyikbe, a másik fele a másikba volt szerelmes. Azután 56-ban elküldték a tanárainkat. Sőt volt, akit le is csuktak. Így került ide a Sárkány Ernőné, mert a férje nem taníthatott.
– A buszról még eszembe jutott valami! Az elsősöknek mindig át kellett adni a helyet a felsősöknek. De ennek ellenére valami csoda volt minden buszút, amit végig röhögtünk. Tényleg az volt az élet számunkra. Egyszer mentünk haza a tehervonattal, és a fiúk közül az egyik megkérdezte: ki meri meghúzni a vészféket. Hát én vállalkoztam. Csak nem tudtuk, hogy a mozdonyvezető látja, melyik kocsiban történt a malőr. Én mentegetőztem: csak azért húztam meg, mert a fiúk rábeszéltek.
Annyira jó házibulikat csináltunk, hogy mindenki otthonába elmentünk, és a szülőkkel közösen buliztunk. Mint a saját gyerekeiket, úgy fogadtak bennünket.
Ilyen volt ez az igazán különleges hangulatú osztálytalálkozó.
Köszönöm, hogy ott lehettem, és mesélhetek róla!
Fotógaléria:
