A Petra szemével a világ sorozat ötödik – a Csilla, a titoktesó című részében – Rétfalvi Petra, a sajátos nevelési igényű kislány titoktesóra lel egyik osztálytársa, Csilla személyében. Az első rész ITT olvasható.

5. rész
Csilla, a titoktesó

Megtámaszkodott a pad szélén. Ujjai elfehéredtek, ahogy markolta. Hallotta, ahogy mögötte Tibor azt súgja a padtársának, hogy „ez megkukult”. De megfogadta, hogy nem fordul többet hátra, így vett egy nagy levegőt, és beszélni kezdett.

-Hirdetés-

– Mi nem nyaraltunk ezen a nyáron, mert ideköltöztünk. A nagyiékkal voltam egy napot a strandon, akkor ettem egy hamburgert és egy jégkrémet. De más nyaralós dolgot nem csináltunk – mondta, majd hangosan kifújta a levegőt.

– Köszönjük szépen, Petra! Reméljük, hogy az osztálykirándulások segítenek sok élményt szerezni – bátorította Detti néni.

Az óra gyorsan eltelt, hiszen a többiek is elmesélték a nyári élményeiket. Petra nyugodtan figyelte a társait. Látta, hogy voltak, akik ugyanolyan szégyenlősen vallották be, hogy nem sok nyaralás jutott nekik a nyáron. Leginkább Csillát találta szimpatikusnak, aki szintén a nagyszüleivel járt a strandra. Ő sem vett részt a táborozáson, akárcsak Petra. Ettől egy kicsit kevésbé érezte magát idegennek.

Amikor kicsengettek, a diákokkal együtt kitódult a folyosóra. Nati el akart menni a mellettük lévő tanterembe egy régi ovistársához, akivel jóban volt. Hívta Petrát is, de neki nem volt kedve az újabb barátkozáshoz. Arra gondolt, körbesétálja az emeletet, hogy jobban megismerje a helyet. Néhányan szaladgáltak, egészen addig, amíg egy tanító rájuk nem szólt. Páran matricákat cserélgettek. Az egyik távoli padon felfedezte Csillát. A kislány kezében egy apró füzet volt, csillogós filccel rajzolgatott bele elmélyülten. Nem pillantott fel, amikor megállt előtte.

A kép forrása: life.hu

Petra soha nem érezte még ilyen mélyen, hogy szeretne valakit megismerni. Igenám, de mit kellene mondani? A gyomrában növekedő szorítás nem segített a cselekvésben. Valami láthatatlan erő összepréselte az ajkait. Egyre butábban érezte magát, ahogy álldogált a rajzoló kislány előtt. Csilla egyszercsak felpillantott, gyorsan becsukta a füzetét. Kérdőn nézett rá, de ő sem szólalt meg. Petrának inába szállt a a bátorsága, elfordult, és továbbsétált.

„Most biztosan azt hiszi, nem vagyok normális!” – gondolta magában. Túl sokszor hallotta már ezt a kifejezést. Hiába mondta el anya, apa és Kriszta néni is, hogy „Petra igenis normális”, mindig ott motoszkált benne a kérdés, mi van, ha a többieknek van igaza.

Hogy megnyugtassa magát, számolni kezdett. Megszámolta az ablakokat, az őszi faleveleket, amik az ablakokat díszítették, a gyerekeket és a tanárokat. Mikor a második kört tette meg, eszébe jutottak Kriszta néni szavai. A történet, amit együtt rajzoltak le arról, hogyan lehet ismerkedni a gyerekekkel. Beleképzelte magát a füzetbe. Elképzelte, ahogy a szóbuborékban lévő szavak megformálódnak a szájában. Nagy levegőt vett, és újra megállt Csilla előtt.

– Szia! Mit csinálsz? Leülhetek melléd? – kérdezte kicsit gyorsabban és izgulósabban, mint tervezte, de gondolatban kiürítette mind a három szóbuborékot, amit az ismerkedős rajzhoz készítettek.

– Szia – mosolygott rá Csilla. – Egy unikornist rajzolok. És leülhetsz, ha senkinek sem árulsz el.

Petra hálásan visszamosolygott.

– Ez nagyon szép! Twilight Sparkle?

– Igen. De senkinek sem árulhatod el, mert akkor nem leszek a barátod!

– Megígérem – felelte Petra. – Miért titkos?

– Mert nagyon kinevetnének, ha megtudnák, hogy én még nézem. Az én kicsi pónim már nem menő.

– Értem. Nem árullak el – ígérte meg újra. És frissen született barátságuk oltalma alatt gyorsan feltett még egy kérdést. – És az Aranyhaj? Az menő? Nagyon szeretem benne Paszkált, a kaméleont.

A kép forrása: filmkocka.hu

– A helyedben ezt sem árulnám el senkinek. Az osztályban minden lány Jégvarázs-rajongó.

– Értem. Én sajnos azt nem annyira szeretem – vallotta be Petra.

– Hát én sem. De ez maradjon a mi titkunk! – suttogta bizalmasan Csilla. Azzal begörbített kisujját nyújtotta Petra felé. A lány nem egészen értette ez mit jelent, de Csilla beigazította az ő kisujját is. – Így. Mos tmár titoktestvérek vagyunk.

– Rendben – bólintott Petra. Jó érzés volt titoktestvérnek lenni. Amikor meghallották a csengőt, együtt szaladtak a terembe.

Nati lehuppant mellé és azonnal faggatni kezdte.

– Mit beszélgettél Csillával? Vele senki sem szokott beszélgetni.

Petrának fogalma nem volt, mit fog mondani. Egyik oldalon Nati, akit azonnal a szívébe zárt, másik oldalon Csilla, aki a titoktestvére lett. Igazán nehéz feladatnak ígérkezett ez a második osztály.

A kiemelt kép forrása: life.hu

MEGOSZTÁS