Darabos Dávid Kiskőrösön nőtt fel. Neve leginkább a labdarúgás berkein belül ismert, hiszen éveken keresztül a Kiskőrösi LC csapataiban szerepelt. Az egyetemi idők alatt költözött el Budapestre, ahol jelenleg is él és dolgozik. Manapság főként amatőr futókat készít fel a célversenyeikre. Dáviddal beszélgettem Kiskőrösről, az edzői munkáról, és az edző szerepéről egy sportoló életében.
Kiskőrösi származásúként, milyen emlékeid vannak a városról?
Nagyon szerettem Kiskőrösön felnőni, és bár keveset tudok hazajárni, mindig jó érzés hazamenni, nosztalgiázni kicsit. Sokszor rá sem ismerek az egyes városrészekre, annyit változtak az elmúlt években, természetesen jó irányba.
A Petőfi Sándor Általános Iskolába, utána pedig a Petőfi Sándor Gimnáziumba jártam. Emlékszem régebben mennyire kevés sportolási lehetőségünk volt. A nagy focipálya nem volt a legjobb állapotban, rekortán futópálya nem is létezett, és az iskolák tornatermei sem voltak túlságosan felszerelve. Ehhez képest, amikor legutóbb otthon jártam, le voltam döbbenve, hogy mennyire fellendültek a fejlesztések. Megépült a görhoki pálya, lett rekortán futópálya, a focipályákat felújították, konditermek és street workout pályák működnek több helyen, ha jól láttam, akkor a gimnázium udvara is sokat modernizálódott és egyre több futóversenyt is rendeznek a környéken. Természetesen ezeknek nagyon örülök, de kicsit irigy is vagyok, bárcsak ezek meglettek volna már akkoriban is.
Beszéljünk egy kicsit a fociról. Milyen csapatokban játszottál? Kik voltak az edzőid, akiknek nagyon sokat köszönhetsz?
A Kiskőrösön töltött éveim 90%-a focival telt. Nagyon kevés olyan emlékem van otthonról, ami nem köthető valamilyen módon ehhez. Általános iskola első osztályban, hat évesen kezdtem el rendszeresen edzésekre járni, innen pedig nem volt megállás, kihagyások nélkül az összes korosztályos csapatban játszottam. Az általános iskolai csapatból a városi serdülő csapatba kerültem, onnan az ifibe, közben bekerültem a Petőfi Sándor Gimnázium csapatába is és az utolsó években már felvitt ifjúsági játékosként a felnőttben is szerephez jutottam pár meccsen. Sajnos a felnőttek között már nem tudtam többet játszani, mert érettségi után Szegedre mentem továbbtanulni. Többször végeztünk az első helyen a kiemelt bajnokságban a serdülővel és az ifivel is, nyertünk Toyota Szaki Kupát a gimis csapattal, Bozsik tornán voltam különdíjas és egyszer még egy megyei válogatón is játszhattam, szóval bátran mondhatom, hogy életem egyik legsikeresebb időszaka köthető Kiskőröshöz. Ennyi év alatt nagyon sok edző kezei között fejlődhettem, de bátran emelem ki a sorból Pásztor Gyulát és Füleki Antalt, akiknek extrán sokat köszönhetek.
A foci mellett már akkor is foglalkoztál külön a futással?
Tudatosan nem. Hamar feltűnt, hogy jól megy és én a többiekkel ellentétben nem utálok futni, de nagyon sokáig nem jutott eszembe, hogy a futásra, mint külön sportra nézzek. Nem tudtam elképzelni csapattársak és labda nélkül. A suliban például kifejezetten vártam a felmérő futásokat, és olyan is volt, hogy dupla annyi bemelegítő kört futottam, mint az osztálytársaim. Fociedzésen belül az volt látványos, hogy szerettem az alapozási időszakot is, amit rendszerint nem kedvelnek mások, mert ilyenkor több a futás és kevesebb a labdás feladat. Illetve elég sikeresen tudtam teljesíteni a szélső hátvéd poszton, mert nem okozott gondot utolérni az ellenfél játékosait és leszerelni őket.
Konkrétan a futást egy diákolimpián szerettem meg, ahol sikerült a 400m-es és 800m-es versenyszámokat megnyerni. Ezután Kalocsán is részt vettem egy 3 km-es futóversenyen, ahol csapatban 1. egyéniben 2. helyet sikerült megszerezni. Visszagondolva kicsit „félelmetes”, hogy már akkor is volt, hogy 10km-t futottam egyben, illetve közel volt a 12 perces felmérőm a 3km-hez, ami mai fejjel már tudom, hogy 4perc/km-es tempó.
Több éve elkerültél már a városból a tanulmányaid miatt. Mit tanultál az egyetemen?
Érettségi után Szegeden folytattam a tanulmányokat mérnökinformatikus szakon, innen mentem át Budapestre, gazdaságinformatikára és ebből is diplomáztam. Ez teljesen az addigi sportos életem ellentéte volt, természetesen egyetem mellett is folyamatosan ment a foci, de nagyon sokáig nem gondoltam, hogy sporttal kapcsolatos munkám lesz.
Hogyan jött a képbe az edzői munka?
Az edzősködés valójában egy továbbképzésem volt már, mert eredetileg sportmasszőri végzettségre cseréltem a diplomát. Ez onnan indult, hogy Budapesten a diploma megszerzése után léptem ki a suli focicsapatából és innentől számítom magamat futónak. Nem kerestem magamnak új csapatot, hanem elkezdtem edzésszerűen futni. Mivel az ülőmunka nem feltétlen támogatja a sportot, ezért engem sem kerültek el a sérülések. Elkezdtem heti rendszerességgel sportmasszőrhöz járni és itt „fertőződtem” meg. Teljesen beszippantott a légkör, nagyon elkezdett érdekelni, hogy mi miért történik az izomzattal és nagyon tetszett az is, hogy a masszőröm egész nap sportolókkal beszélgethet, amíg én ülök az unalmas irodában. Nem volt nehéz elképzelni magamat ebben a szakmában, ezért gyorsan el is kezdtem sorban elvégezni a megfelelő képzéseket (svéd/sport/gyógymasszőr + kinesio tape, köpöly, flossing) és már munkába is álltam.
Az edzősködés onnan jött, hogy egy idő után feltűnt, hogy a hozzám járó sportolók nagy része azért sérül le, mert edző nélkül vagy nem megfelelő edzéstervvel futnak. Segíteni szerettem volna nekik ebben is, ezért mint másodállás elkezdtem az edzői tanulmányokat is. Nem gondoltam, hogy ez fel fogja váltani a masszőrködést, ezt már inkább az élet alakította így, de jelenleg főállásban futóedző vagyok és mellette szeretem a saját sportolóim rehabilitációját is én felügyelni.
Jelenleg az egyik nagy sportlabor edzője vagy. Hogyan látod, az elmúlt évek alatt milyen változás következett be az emberekben? Jobban igénylik az edzői felkészítést egy-egy versenyre?
Az tisztán látszik, hogy maga a sportolás évről évre egyre népszerűbb és azon belül is elég előkelő helyen áll a futás az egyszerűségének köszönhetően. Viszont sajnos azt is látom, hogy sokan csak divatból kezdik el, mert a szomszéd XY is milyen jókat fut, ezért ő is belevág, de nem gondolják végig, hogy ez bármennyire egy hobbi, nagyon sok kitartás, türelem és bizonyos esetekben lemondás is kell hozzá. Az, hogy edzőből is egyre több és több van, jól mutatja, hogy igény abszolút van arra, hogy edzői segítséggel fussanak az emberek, de edzőként nagyobb feladat ezeket az embereket megtartani, mint magát az edzéstervet megírni. Sokszor irreális célokkal jönnek, nagyon hamar várják az eredményt, gyorsan elmegy a motivációjuk és képesek az első sérülés után megutálni az egészet. Rengeteg kommunikációval és odafigyeléssel viszont nagyon sokat ki lehet hozni bárkiből, és ha megértik a futás lényegét, nagyon hosszú közös munka vár az edzőre és a sportolóra.
Hogyan néz ki egy ilyen felkészítési folyamat nálatok?
A jelenlegi munkahelyemnél kétféleképpen kerülhet egy sportoló egy edzőhöz. Az egyik lehetőség, hogy eljön egy teljesítménydiagnosztikai felmérésre, ahol nagyon alaposan feltérképezzük az aktuális állapotát és teljesítményét, és itt kéri az edzéstervezést. Ilyenkor már rögtön van egy képünk az adott sportolóról, hogy körülbelül milyen a személyisége, a fizikuma, mik a céljai és a hozzá legjobban passzoló edzőt kapja meg.
A másik lehetőség pedig, hogy rögtön az edzéstervezést kéri. Ilyenkor egy pár mondatban össze kell foglalnia, hogy ki ő és milyen céljai vannak a futáson belül és ez alapján jelöljük ki neki azt az edzőt, aki ezt a teljesítményt ki tudja majd hozni belőle a jövőben. Természetesen edzőválasztásra is van lehetőség, ha valakinek szimpatikus egy edző vagy ajánlás útján érkezik.
Bármelyik opció is jön össze, amint megvan az edző személye, rögtön felvesszük a sportolóval a kapcsolatot, és ha van rá lehetőség összehozunk egy személyes találkozót (ha nincs rá lehetőség, akkor egy videós konzultációt). Ezen a beszélgetésen kitérünk a futó sportmúltjára, a lehetőségeire, az edzésmennyiségre, a céljaira. Ha ezek elég konkrétak, akkor rögtön egy egész szezontervet is fel tudunk építeni neki. Az edzéseket online kapják, ezért mindenképpen szükséges egy sportóra az edzések rögzítésére. Természetesen attól, hogy maga a tervezés online megy, igyekszünk a legszemélyesebbé tenni a közös munkát. A kommunikáció folyamatos, az edzéseket egyesével kommenteljük, melyik miért volt jó/rossz, hogy lehetne jól/még jobban csinálni. Illetve, ha van rá lehetőségem, ki is szoktam menni szurkolni nekik a budapesti versenyekre.
Jelenleg hány sportolód van?
A sportolói létszám nehezen meghatározható, nem állandó, mert vannak olyan sportolók, akik bár nálunk vannak, de épp „Szünet” státuszon vannak egy sérülés, szülés vagy egyéb okokból. Emiatt az „Aktív” létszám folyamatosan változik, de hogy valami konkrét számot is mondjak, nálunk az az álláspont, hogy lelkiismeretesen, kapkodás és összezavarodás nélkül egy edző kb. 25-40 sportolóra tud egyszerre figyelni. Ennél jobban nem terheljük az edzőinket és igyekszünk elkerülni, hogy ennél többen legyenek bárkinél. Szerencsére az edzői csapat is folyamatosan bővül, így arra még nem volt példa, hogy egy sportolót ne vállaltunk volna el. Korosztályban is elég vegyes a történet, de azért azt ki merem jelenteni, hogy 30-50 közöttiek vannak a legtöbben. Nálam jelenleg 5-6 db 30 év alatti és 3-4 db 50 év feletti sportoló van. A többiek mind beleesnek a fentebb írt korosztályba.
Milyen sikereket értek el a sportolóid az elmúlt időszakban? Mire vagy a legbüszkébb?
Gondolom ide mindenki valamilyen dobogós helyezést várna, de az az igazság, hogy mivel mi főleg amatőr sportolókkal foglalkozunk, ezért vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint maga a helyezés. Nagyon szeretem, ha valaki az én segítségemmel teljesíti például élete első félmaratonját/maratonját (ilyenből idén elég sok összejött). Az is nagyon hálás helyzet, amikor valakiből olyan teljesítményt hozunk ki, amiről álmodni se mert. Az egyik sportolóm például azzal keresett meg idén év elején, hogy szeretne lefutni 10km-t. Ehhez képest olyan jól tudtunk együtt dolgozni, hogy bár nem volt szó róla, mégis két sikeres félmaratoni teljesítéssel zártuk az évet. Épp most tesszük össze a 2023-as versenynaptárát és öröm látni, mennyivel magabiztosabb célokat mer kitűzni jövőre. Az is nagy álmom volt, hogy egyszer együtt állhassak a dobogón egy saját sportolómmal. Ez idén egy sárbogárdi 14km-es versenyen végre összejött, és jobban örültem az ő teljesítményének, mint a sajátomnak. A következő mérföldkő, amit a 2023-as évtől várok, hogy én kísérhessem az egyik sportolómat egy ultra távú versenyen.
Egyik fontos lépése az edzéstervezésnek a teljesítménydiagnosztika. Erről mesélnél?
A sportmasszázs és az edzői munka mellet ez a harmadik olyan kiegészítése a munkámnak, amiben a fejlődésre jelenleg nagyon sok időt fordítok és heti háromszor dolgozok is a laborban. A teljesítménydiagnosztikában az a legjobb, hogy nem lehet elrontani. Minden esetben konkrét számok és adatok jönnek ki, amit fel tudunk használni utána a munkához. Még ha valaki idő előtt is szál le a futópadról, mert már nem bírja tovább, az is egy értékes információ. Minden esetben úgy ér véget a mérés, hogy sokkal jobban ismerjük azt a sportolót a végére, mint ahogy bejött. Ez lényegében egy pillanatfelvétel az aktuális sportteljesítményünkről. Az a célja, hogy a mérés során felmérjük azokat a képességeket, amelyek az erősségeink, és amelyek a gyengeségeink. A diagnosztikát testmagasság, testsúly és testösszetétel mérésekkel kezdjük (antropometria), ezt követi a nyugalmi mérés, ahol a nyugalmi pulzust, a HRV adatokat, és az idegrendszeri egyensúlyt nézzük meg. Ezután következik egy vérnyomás és véroxigén szintmérés, amit a légzésfunkciók és tüdőkapacitás vizsgálata követ (spirometria). Ha ezekkel végeztünk, akkor kezdődik a lényegi része, a futás. A futás során egy lépcsőtesztet kell teljesíteniük a sportolóknak, ahol három percenként fokozatosan emelkedő terhelés mellett kell futniuk, maximális intenzitásig. A futás közben folyamatosan nyomon követjük a sportolók laktát szintjét (tejsav) és a mérés végén öt különböző terhelési zónára osztjuk a teljesítményüket (ezeket a zónákat tudják a különböző órákban és applikációkban beállítani). Ezek határozzák meg, hogy milyen pulzuson/milyen tempón milyen élettani folyamat játszódik le a szervezetükben. Így például szuperül meghatározható az a zóna, ahol a legtöbb zsírt égeti a szervezetük, és ha valaki fogyás miatt kezdett bele a futásba, akkor innentől tudni fogja, hogy ebben a zónában a leghatékonyabbak az edzései, ahhoz hogy elérje a célját. A mérés legvégén van még egy regenerációs pihenő szakasz, ahol a pulzusmegnyugvást vizsgáljuk. Ez után 20-30 percben ki is értékeljük az eredményt, és egy kilenc oldalas jegyzőkönyv formájában el is küldjük a sportolóknak. Egy ilyen jegyzőkönyv aranyat ér egy edző kezében és határozottan jobb edzéstervet tudunk írni annak, aki volt már ilyen mérésen.
Sokan tanakodnak még manapság is, hogy edzővel készüljenek-e vagy sem? Mi szól amellett, hogy igen és mi esetleg ellene?
Én mindenkinek javaslom, hogy ha teheti, akkor egyszer mindenképpen próbálja ki milyen edzővel készülni. Az egyik legnagyobb előnye, amit magamon is éreztem, amikor elkezdtem, hogy hatalmas terhet és bizonytalanságot vesz le a futók válláról. Nem kell gondolkodni, hogy jó-e amit csinál, eleget fut-e, fel van-e készülve az adott versenyre, mit is fusson kedden, vagy pihenjen inkább és jó lesz az szerdán is. Ha valakinek van edzője, csak rá kell néznie a naptárra és gondolkodás nélkül megcsinálni az aznapi feladatot. Aki nem ért hozzá, annak rengeteg ideje és energiája megy el arra, hogy ezeket kitalálja és összerakja. Az ezen megspórolt időt lehet edzésre és pihenésre is fordítani. A másik nagy előnye a rugalmasság és a kommunikáció, hogy van kihez fordulni a kérdésekkel. Az interneten elérhető edzéstervek is jók és felkészítenek bárkit életük első 5/10 kilométerére. Addig, amíg nem jön közbe valami. Ha mondjuk, egy betegség vagy egy nyaralás miatt a felkészülésbe becsúszik egy 1 hetes kihagyás, az internetes edzésterv akkor is módosítás nélkül elvárja azt az edzést, ami soron következik. Ebből pedig túlterhelés és sérülés is lehet. Egy edző ezzel szemben rögtön alkalmazkodni tud az új helyzethez, felülírja az addigi terveket és újratervezi azt. A harmadik előnye, amit én kiemelnék az az, hogy ilyenkor a sportoló valójában nem csak az edzéstervet kapja meg, hanem az edző kapcsolati tőkéjét is. Mivel az edző valószínűleg jobban és régebb óta benne van a futás világába, ezért simán tud megbízható sportorvost, masszőrt, gyógytornászt vagy esetleg dietetikust is ajánlani, tud segíteni cipő, óra vagy bármilyen eszköz vásárlásakor és így tovább. Egy csomó olyan futással kapcsolatos dologban tud segíteni és időt megspórolni, amit interneten lehet, hogy napokig tartani kikutatni.
Hogy egy hátrányt is mondjak azért, ahogy egy előző válaszomban is írtam, nagyon sokan nincsenek tisztában az elején azzal, hogy mibe is kerül az a cél, amit elsőre kitaláltak. Ha valakinek olyan az életvitele vagy a munkája, hogy reggel 4-kor kel és este 10-kor ér haza, akkor nagyon nehezen fog tudni alkalmazkodni bármilyen tervhez. Ez nem azt jelenti, hogy ő nem futhat, csak azt, hogy nagyon óvatosan kell célt választania, amihez nem feltétlen kell edzői segítség. De mondjuk, ha valaki annyira makacs, hogy képtelen akár egy baráti sörözésről is lemondani, az sem feltétlen fog szívesen edzéstervet követni. A közös munkához mind a ketten kellenek. Az edző nagyon sok mindenhez tud alkalmazkodni, de heti két futásból sose lesz egyéni UB teljesítés, ezt azért be kell látni. Lesznek elvárásai az edzőnek is, amit be kell tartani.
Te is szép eredményeket értél el az elmúlt hónapokban. Beszélnél ezekről?
Köszönöm! Szerencsére nagyon jól halad a jelenlegi felkészülésem és az őszi szezonban két olyan eredmény is összejött, amit az edzőmmel szerettünk volna elérni. Sikerült Sárbogárdon 14km-en a dobogó legfelső fokára állni 57 perces idővel, illetve októberben a Spar Maratonon sikerült egyéni csúcsot futnom (3:12), úgy hogy ez egy sokkal lassabb pálya volt, mint a berlini, ott 3:17 lett tavaly.
Legjobb eredményt vagy legbüszkébb eredményt nagyon nehéz választani, mert mindegyiket más-más okból szeretem. A legemlékezetesebb futásom, és eddig a leghosszabb ultrám is egyben, a 2020-as Ultra Tisza-tó 126km volt. Ez volt életem első 100+km-es versenye (azóta teljesítettem még egy 110km-es ultrát). Az ultra világa nagyon különleges, ott sokkal összetartóbbak a futók, kevesebb a rivalizálás, nagyon ritka a teljesítménykényszer, mindenki segíti a másikat és „csak” teljesíteni szeretné a távot. Nagyon sok barátot szereztem ezen az eseményen. Az már csak hab volt a tortán, hogy a verseny teljes távja alatt a párom végig kísért bringán és leste minden kívánságom. A család többi tagja pedig kocsival jött utánunk pontról pontra. Tökéletes segítők voltak.
A legnagyobb verseny, amin részt vettem eddig és a legjobban magával ragadott az a 2021-es Berlin maraton. Ez az egyik állomása a World Major Marathon sorozatnak (a világ 6 legnagyobb maratonját egybefogó sorozat). Ide nem lehet csak úgy bekerülni, a legtöbben sorsolással jutnak be. Én a Suhanj! Alapítvány színeiben tudtam kijutni, mint jótékonysági futó, fogyatékkal élő sportolóknak gyűjtöttünk pénzt. Abszolút elit verseny minden tekintetben, itt tartják jelenleg a maratoni világcsúcsot is.
A harmadik eredmény pedig, amit kiemelnék, az a 2019-es Spartan Ultra. Ez volt életem első ultrája, ráadásul terepen és külföldön (azóta terepen is sikerült még 2 ultrát teljesítenem). Erre azért vagyok büszke, mert mai fejjel már tudom, hogy mennyire nem voltam rá felkészülve, mennyire tapasztalatlan voltam és edzőként ilyen állapotban el sem engedném a sportolómat egy ekkora kihívásra. Mégis sikerült, de ez nem a fizikumomon múlt. Ez a futás emlékeztet a mai napig arra, hogy ha fejben erős valaki, akkor kitolhatók a reálisnak gondolt határok.
Mik a jövőbeni terveid?
Ami a jövőt illetve, szeretnék sokkal többet versenyezni külföldön és a maratoni időmet három órán belülre hozni. Ez a 2023-as Bécs Maratonra van betervezve. Ezután szeretném tovább csinálni a World Major Marathon sorozatot (New York, Chichago, Boston, London és Tokyo), illetve elkezdeni a nemrég induló Superhalfs nevű sorozatot (Európa 5 legnépszerűbb félmaratonja 3 éven belül – Prága, Koppenhága, Valencia, Lisszabon és Cardiff).
De a szemem sarkából folyamatosan figyelem a 2023-ban debütáló első Bács-Kiskun megyei ultrát, a Kiskőrösi 80km-t. Remélem ott találkozunk!
