“Felfogni a felfoghatatlant
nagyon fáj és nehéz.
Örökre szívünkben tart
a szeretet és az emlékezés.”
A felvidéki magyarok lakta Naszvad községben született 1937. március 5-én. Hétgyermekes családban nevelkedett. Tízéves korában a két ország közötti lakosságcsere egyezmény folytán Magyarországra telepítették, családjával Császártöltésre került. Általános iskolai tanulmányait már itt fejezte be.
A kiskunfélegyházi állami tanítóképzőben érettségizett 1955 júniusában. Ezt követően a Bócsa-Fischerbócsa tanyai iskola 1-4. összevont alsó tagozatán kezdett tanítani, mint tanítójelölt. A tanév befejezése után, 1956-ban szintén Kiskunfélegyházán szerzett általános iskolai tanítói oklevelet. Két évig az összevont tanyai iskolánál tanított Bócsán és Soltszentimrén.
1958-ban a Kiskőrösi Járási Tanács Művelődésügyi Osztályára került, szorgalmas munkája alapján már fiatalon járási népművelői felügyelőnek nevezték ki.
Közben a helyi vásártéri iskolában testnevelést tanított heti 10 órában. 1960-ban áthelyezését kérte a soltvadkerti külterületi iskolához, ahol 1964-ig igazgató helyettesi feladatokat látott el. Ezt követően kinevezték az iskola igazgatójának, amelynek vezetését 1969-ig, annak megszűnéséig ellátta.
1961. júliusában házasságot kötött Tóth Erzsébet tanítónővel, akit a városban mindenki Böbe néniként ismert és tisztelt. Házasságukból két fiuk született: Lajos és Zoltán.
Elvégezte a Szegedi Tanárképző Főiskola földrajz-testnevelés szakát, ahol 1963-ban szerzett általános iskolai tanári oklevelet.
1968-ban a Szegedi József Attila Egyetem levelező tagozatán földrajz szakon szerzett középiskolai tanári képesítést.
1969-ben a Soltvadkerti Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatóhelyettese lesz, mely tisztséget 1982-ig látta el.
1960-as évek elejétől a dolgozók esti iskolájának óraadó nevelője volt, 1970-től pedig mint tagozatvezető szervezte és irányította mintegy másfél évtizeden át a felnőttoktatást Soltvadkerten. Ez idő alatt közel ötszáz felnőtt fejezte be általános iskolai tanulmányait. Ezen munkásságáért 1976-ban a felnőttoktatás 30. évfordulóján megyei elismerésben részesült.
A helyi labdarúgással még középiskolás évei alatt 1954-ben került kapcsolatba, majd 1960-tól pedagógusként tevőlegesen is bekapcsolódott a község sportéletébe. Kezdetben, mint testnevelő tanár, pályaépítő, ifjúsági edző, majd sportvezető. 1970-től az akkor községi sportkör elnökhelyettese. Testnevelő kollégái összefogásával kezdték el az új iskola mögötti területen a sportpályák építését, melyek éveken át számos megyei és területi versenynek adtak otthont.
A szaktantermi oktatás lelkes szervezője volt, mely az 1970-es évek elején elsőként Soltvadkerten került bevezetésre.
Szívügyének tekintette az iskola folyamatos fejlesztését. Tanácstagként és Végrehajtó Bizottsági tagként pedig aktív részese volt a községfejlesztő tevékenységnek.
Leszázalékolását követően 1983-tól 1999-ig csökkentett munkaidőben, iskolai könyvtárosként dolgozott.
A krónikás, múlt értékeit megörökítő szerepét is felvállalta. Az iskola krónikáját 1971-től nyugdíjazásáig vezette. 1980-as évektől kezdett a település életével behatóbban foglalkozni. Kutatásai eredményeit gondosan rendezgette és gyakorta publikálta. Közel száz darab krónika, könyv őrzi Vadkert múltját, az elmúlt évek fontos eseményeit az élet minden területéről.
Volt tanítványai egy-egy pályamunka, szakdolgozat és egyéb kiadványok elkészítésében mindig számíthattak rá. Az 1989-től megjelenő Vadkerti Újságban havi rendszerességgel publikált Soltvadkert múltjával kapcsolatos témákban, és rendszeresen közzétette főként Soltvadkert helytörténetével kapcsolatos rejtvénysorozatát.
Egy-egy helytörténeti munkája könyvben is megjelent:
- Magyarország városai 1996. Soltvadkertre vonatkozó rész
- Soltvadkert az ezredfordulón 2003. társszerző
- Soltvadkert labdarúgása 1927-2002.
- Soltvadkert 25 év krónikája 1975-2000 kézirat
Negyven éves nevelői pályája befejezésekor, 1999-ben a „Pro Scole” elismerésben részesült.
2006-ban megkapta az Aranydiplomáját.
Lajos bácsi – saját bevallása szerint – szeretett ebben a városban élni, Soltvadkertet szülővárosának tekintette, szinte mindenkit ismert és Őt is sokan tisztelték. Ezen tisztelet és elismerés hangja szólalt meg 2008-ban, amikor az Önkormányzat a „Soltvadkert Városért” kitüntető címet adományozta részére.
Teljes pedagógusi életutat tudhatott maga mögött, hiszen a pálya minden ágában tevékenykedett. Az oktatás és nevelés mellett a közoktatás és közművelődés vezetői posztjait is betöltötte, és a közösségért végzett munkában is kiteljesedett.
2022. november 21-én (hétfőn) 13 órakor, a Soltvadkerti Közös Protestáns Temetőben helyezik örök nyugalomra.
Együttérzésünket, őszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló család számára:
VIRA.HU szerkesztősége
