Március tizenötödike azon kevés ünnepnapjaink közé tartozik, amely minden magyar ember emlékezetében pozitív érzésekkel van jelen. Az idők folyamán több politikai rendszer is megpróbálta kisajátítani örökségét, saját előfutáraiként bemutatni szereplőit. A különféle „minősítések” egész sora vonultatható fel vele kapcsolatban hiszen 1927 előtt volt „nem hivatalos” ünnep, a második világháborút követő Rákosi rendszerben kifejezetten politikai ünnep, majd 1956 után jobbára „megtűrt” ünnepé vált azzal a feltétellel, hogy fekete betűs munkanapként az ún. forradalmi ifjúsági napok keretében előfutára lehetett az 1919-es Tanácsköztársaságnak, vagy az 1947-et követően berendezkedő államszocialista rendszernek.
Ezeket a minősítéseket az ország népe, minden behatás ellenére, soha nem tette magáévá, s ezért is jut kiemelt szerep ma is Petőfinek és a márciusi ifjaknak, Kossuthnak és Széchenyinek, Görgeinek és Bemnek a többi nemzeti hőssel együtt.
Az idei március idusa különleges és mindenképpen rendhagyó ünnepnapként fog bevonulni Kiskőrös történetébe.
A Petőfi 200 emlékév nyújtotta országos figyelem beérni látszik, a költő szülővárosának vezetése és a helyi kulturális szakemberek pedig élnek a lehetőségekkel, hogy minél több idelátogatónak mutathassák be Kiskőrös Petőfi-kultuszát. A szülőház a tavalyi évtől hivatalosan is történelmi emlékhellyé vált, a múzeumban új állandó kiállítások kalauzolják végig a látogatókat a költő életművén, színvonalas rendezvények követik egymást egészen az emlékév zárásáig. A jövő tehát biztató, ehhez nem férhet kétség. Ahhoz viszont, hogy mindez idáig eljuthasson, erős alapokra volt szükség, ebben pedig elődeinknek jutott fontos szerep. A következőkben ezekre a nevezetesebb eseményekre emlékezünk.
A szülőház 1880-as megnyitását követően a századforduló előtt, 1899-ben ismét országos figyelem jutott osztályrészül a településnek. Ötven év telt el Petőfi Sándor halála (eltűnése) óta, az ország népe pedig kegyeletes ünnepségekkel emlékezett erre a szomorú évfordulóra. Kiskőrösön a régi szobor előtt zajlott a megemlékezés, amelynek illusztris vendégei is akadtak: Budapestről a korszak kulturális életének képviselői közül jelen volt és beszédet mondott Pósa Lajos író, Feszty Árpád festőművész és Bródy Sándor író is. Meg kell említenünk, hogy ekkor még állt a község főterén a régi Nagyvendéglő, melynek egyik hátsó helyiségét annak idején Petrovics István uram bérelte húsmérése számára. Az elöljáróság ötlete nyomán ebben az évben július 31-én újfent a régi cégér került a bejárat fölé, ismét mészárszékként üzemelt a régi idők tiszteletére.
Száz évvel ezelőtt, 1922-23-ban zajlottak Petőfi Sándor születésének centenáriumi ünnepségei.
A kiemelt ünnepnap Szilveszter éjszakája volt, ekkor a község összes társadalmi és kulturális egyesületének tagjai megszakítva hagyományos társas vacsoráikat, éjfélkor a szülőházhoz zarándokoltak, s ott emlékeztek meg a költőről. Újév napján a Petőfi Társaság főtitkára, Szávay Gyula tartott ünnepi beszédet az első szobor előtt. Sajnos a világháborút és a trianoni katasztrófát követő elszegényedés miatt nem volt lehetőség nagyszabású rendezvény megtartására, ám a következő években közadakozásból egy újabb nemes ügy válhatott valósággá. 1927-ben felállították Szentgyörgyi István Petőfi szobrát a Városháza előtt. Ekkortól fogva itt tartották minden évben a március tizenötödikei ünnepségeket.
A második világháborút követően a község hatalmas lehetőséghez jutott.
1948-ban a forradalom kitörésének centenáriumát ünnepelte az ország, az emlékév nyitánya pedig január elsején (Petőfi Sándor születésének 125 éves évfordulója alkalmából) Kiskőrösön zajlott. Soha azelőtt és azt követően sem fordult elő, hogy a teljes hivatalban levő kormány a kulturális élet színe-javával együtt a településre érkezzen.
Itt avatták fel Magyarország első Centenáriumi emlékművét, majd a Szarvas Fogadó színháztermében az Írószövetség tartott díszes közgyűlést. S bár ekkor már „lobogónk volt Petőfi” erről a legkevésbé a költő, vagy a város tehetett.
Ebben az évben a szülőház látogatottsága fellendült, valódi zarándokhellyé vált. 1951-ben előbb múzeummá nyilvánították, majd 1953-ban állandó kiállítást is kaphatott a Petőfi-család egykori eredeti bútoraival, használati tárgyaival.
Huszonöt évvel később, 1972 szilveszterén ismét nagy ünnepre készült Kiskőrös. Petőfi születésének 150. évfordulójára nem kisebb célt tűzött ki a községi és a járási tanács, minthogy a település elnyerje a városi rangot. Több mint tíz éven át tartó fejlesztések és átépítések előzték meg az ünnepnapot, melynek eredményeképpen a falusias küllemű Kiskőrös átadta helyét egy a korszakban teljesen korszerű szocialista kisvárosnak.
1972. december 30-án a várossá nyilvánító oklevelet a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, maga Losonczi Pál hozta el, hogy Ortutay Gyula akadémikus társaságában egy ünnepi tanácsülés keretében átadja a városi tanács elnökének, dr. Oláh Pálnak. A városi cím elnyerésével Kiskőrös újfent hatalmas lehetőségekhez jutott, megalapozva a későbbi évtizedek fejlődését.
A városban működő és egyre terebélyesedő Petőfi-kultusz 1985-ben lépett ki a nemzeti keretekből, ekkor nyitották meg a szülőház szomszédságában a műfordítói szoborparkot, ahol azok az írók-költők kaphatnak szobrot, akik Petőfi Sándor verseit saját anyanyelvükre fordították le. Az első három alkotás Giuseppe Cassone olasz, Leonyid Martinov orosz, és Ivan Vazov bolgár műfordítóknak állított emléket. Az avatóbeszédet Romány Pál megyei MSZMP első titkár tartotta, és jelen voltak az érintett országok nagykövetségei is. Az azóta eltelt évek alatt a park fokozatosan bővült, zárt udvarból a tér és a centrum részévé vált. Jelenleg a szoborkertben 18 műalkotás található.
Egy évvel később 1986-ban, Bányai János kiskőrösi lakos magánadományának köszönhetően állították fel a „feleségek feleségének” Szendrey Júliának szobrát. Ez volt az ország első egészalakos műalkotása Júliáról.
Végül, ám cseppet sem utolsó sorban meg kell említenünk 1998. január 1-ét, amikor is megnyitotta kapuit az új Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum.
A város vezetésének kérésére a megyei önkormányzat visszaadta a szülőház-múzeum működtetését a településnek, így újra kiskőrösi „tulajdonba” kerülhetett az épület. Kispálné dr. Lucza Ilona igazgató asszony újra felélesztette az 1920-30-as években egykor létezett év végi megemlékezéseket, modern köntösben, új elemekkel bővítve útjára indította a Petőfi Szilveszterek hagyományát, amelyek azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek.
Írta: Turán István, helytörténész
Kiemelt képen: Kirándulók Petőfi Sándor szobra előtt
