Turán István helytörténész és Boldoczki Sándor zenetanár, egykori zeneiskola igazgató, Kiskőrös Város Fúvószenekarának alapítója, karmester vállalták, hogy felkutatják és megírják Kiskőrös zenetörténetét. Összegyűjtötték, rendszerezték a fennmaradt információkat, jegyzeteket, írásokat és fotókat, míg sokakat személyesen kerestek fel. Ez a közel 300 oldalas színes, képekkel, melléklettel illusztrált színvonalas kiadvány a Kiskőrös Kultúrájáért Egyesület gondozásában jelent meg, melyet Szomorné Szepcsik Éva lektorált. A kötet megjelenését a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta. A nyomdai feladatokat a Druk-ker Kft. végezte. Munkájuknak köszönhetően ez a kiadvány Kiskőrös társadalmi életének egy újabb fontos szegmensét öleli fel és mutatja be az érdeklődőknek.
A történelem során a fúvós hangszerek mindig is kiemelt fontossággal bírtak. Ezek tették lehetővé először az emberek számára, hogy nagyobb távolságra is közvetíthessék gondolataikat, érzelmeiket. Az eljátszott dallamok mindig a tömeghez szóltak, így a fúvós muzsika a komolyzene egyik legjobb népszerűsítő eszközévé vált. 1848 forradalmai idején, majd az követően a fúvószene tulajdonképpen a nemzeti öntudat egyik legjobb kifejező eszköze lett. A 20. században ugyanez a tendencia folytatódott, ám a második világháború után sajnos ez a műfaj nem tudott talpra állni. Fokozatosan elvesztek a művelői és a kedvelői is. Nem kevés erőfeszítést igényelt a század utolsó évtizedeiben, hogy napjainkra a fúvószene művelése újra magas szintre jutott, ebben pedig döntő szerepe a művészeti iskoláknak volt. Ez tette lehetővé, hogy a magyar fúvós muzsika napjainkban ismét nagy közönségsikernek örvend és ismét jó úton jár. Ezzel a kötettel olyan személyeknek szeretnénk emléket állítani, akik meghatározó alakjai és művelői voltak a kiskőrösi zenetörténetnek. Közülük többen országos, sőt nemzetközi sikereket tudhatnak magukénak – mesélte Boldoczki Sándor zenetanár, egykori zeneiskola igazgató, Kiskőrös Város Fúvószenekarának alapítója.
Őszintén megvallva, amikor néhány évvel ezelőtt Boldoczki Sándor nyugalmazott zenepedagógus megkeresett és felvetette egy zenetörténeti könyv megírásának a lehetőségét, nagyon más gondolatok kavarogtak a fejemben, hiszen nem rendelkeztem zenei előképzettséggel. Azt hittem, hogy az én feladatom a városi könyvtár helytörténeti gyűjteménye írásos és fényképes anyagainak rendelkezésre bocsájtásában kimerül. Sanyi bácsi hetente többször is a vendégem volt, aki felajánlotta, hogy megkeresi azokat a személyeket, akik további fényképekkel, tartalmakkal, anekdotákkal tudnak szolgálni a kutatáshoz. A Kiskőrösi Állami Zeneiskola jelentette a kiindulópontot. Majd kibővítettük és hozzátettük a népzenét, a régi világ cigányzenéjét, az egyházi és könnyűzenét is. Sanyi bácsi telefonált, majd házalt a régi ismerősöknél, zenészeknél, én pedig szkenneltem, másoltam, jegyzeteltem, gépeltem. A dossziék egyre nagyobb hegyekben álltak az asztalomon, miközben azt vettem észre, hogy a téma egyre érdekesebbé válik számomra. Azt vettem észre, hogy a történetek papírra vetésével magam is kezdem megismerni a régebbi korok hangszeres zenészeit, zenepedagógusait, karmestereit és egyre inkább az a kép alakult ki bennem, hogy szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki csak keveset tud munkásságukkal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy sokan elfeledkeztek róluk, holott életművük sokszor emberfeletti, önmagukon túlmutató, a helyi közösségeket tekintve nagyon is jelentős. Ezt a hiányosságot valamilyen szinten pótolni mindenképpen ennek a kötetnek a lehetősége és feladata. A könnyűzenét taglaló fejezet készítésekor már én is készítettem interjúkat zenészeinkkel, vagy pedig biztattam őket egy rövidebb összefoglaló elkészítésére. Történelmi egyházaink zenei élete is terítékre került. Az evangélikus, a római katolikus, a református, a baptista és a pünkösdi gyülekezetek zenei kultúrája külön fejezetben nyer bemutatást, ezzel téve teljessé a repertoárt, amely az énekes és hangszeres zene helyi fejlődését mutatja be a régi koroktól napjainkig. Fontos kiemelnem, hogy a beérkező információk sohasem maguktól kerülnek a kutató kezébe, sokszor van segítség közvetítőre, így sokaknak lehetünk hálásak a városban. Köszönet illeti egykori és jelenlegi zenészeinket és hozzátartozóikat is, akik éltek a lehetőséggel és összefoglalva munkásságukat vállalták a megjelenést a kiadványban. A képaláírásoknál és a bőséges jegyzetapparátusban külön-külön is nevesítünk mindenkit, aki adatközlőként, érték-átadóként közreműködött. A Zenei élet Kiskőrösön című kötetet annak reményében engedjük útjára május 20-án pénteken este, hogy sikerül némileg közelebb hozni a mai kor emberét és az eljövendő generációkat is városunk hangszeres kultúrájához, annak történetéhez, az emlékállítás, a számvetés és az ismeretátadás hármas elvét követve. Bízom abban, hogy a jövő zenei élete legalább annyi színes és értékes fejezetet rejt, mint az eddig megtett út – tette hozzá Turán István helytörténész.
A kötet május 19-én pénteken 18:30 órakor kerül bemutatásra a Petőfi Sándor Művelődési Központ színháztermében a „Zenei bölcsőm Kiskőrös, Életem az egész világ” – Kiskőrös 50 éves zenei múltja alkalmából rendezett jubileumi hangverseny alkalmával. A bemutatót követően a kötet megvásárolható lesz a művelődési központ emeleti aulájában, míg a továbbiakban a Csepi Könyvesboltban, valamint kölcsönözhető lesz a Petőfi Sándor Városi Könyvtár kínálatából. Szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt!
Fotógaléria:
