Kissné Aszódi Daniella tősgyökeres kiskőrösi családból származik, akinél soha nem volt kérdés, hogy itt alapítson saját családot és a közösség aktív tagja legyen egy igazi lokálpatriótaként. Vele beszélgettem a tanulás, három gyermekes anya, feleség, közösségi ember egyensúlyának megteremtéséről.
-Kérlek, mesélj kicsit magadról, tanulmányaidról.
-Anyukám és apukám is itt született, Kiskőrösön nőttek fel, ahogy mi is a két nővéremmel. Édesapám, Aszódi János az önkormányzat Társadalompolitikai Bizottság külsős tagja. Anyukám sajnos 2010-ben elhunyt.
Általános iskolai tanulmányaimat az akkori Kiskőrös Vasvári Pál Általános Iskolában végeztem el, majd az akkor még Kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium hatosztályos évfolyamán szereztem érettségit. Ezt követően Szegeden germanisztikát tanultam, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán végeztem. Ekkor már megvolt a második gyermekünk, Tomika is. Még korábban, amikor Kincső megszületett, akkor a nyelvvizsgám megszerzésén szorgoskodtam. A tanulás, önfejlesztés fontos az életemben, mindmáig nem hagytam ott az iskolapadot. Jelenleg Veszprémben, a Pannon Egyetem magyar nyelv és irodalom mester szakán tanulok, illetve rövid ciklusú tanárképzésen veszek részt. Ezzel általános és középiskolában is taníthatom majd a magyar nyelv és irodalmat.
Nem telnek unalmasan a napjaink. A gyermeknevelés -főleg háromnál- egy állandó figyelmet igényel, közben a háztartást vezetni, a család minden napjait menedzselni, logisztikázni, összetartani, és nőnek, feleségnek maradni. Mindezek mellett kellett egy olyan plusz az életemben, amit magamért csinálok. Ez a tanulás lett. Felnőtt fejjel máshogy is éltem/élem meg a diák szerepet. Könnyebben megy mert tudom, hogy ezt magamért csinálom, nem kötelezettségből. Jobban, tudatosabban be tudom osztani rá az időmet minden teendőm mellett. Reggel és napközben szoktam tanulni, amíg Villővel ketten vagyunk itthon és ő alszik, illetve vizsgaidőszak alatt néha éjszaka. Kihangsúlyozom, hogy ez csak azért működhet, mert a férjem is folyamatosan tanul, képezi magát és pontosan tudja, mivel jár mindez. Mindig mindenben számíthatunk egymásra, támaszai és segítői vagyunk egymásnak. Hálás vagyok érte. Valamint a külső segítség is fontos, a nagyszülők nagy szerepet vállalnak a mi és gyermekeink életében.
-Tanulmányaid alatt rövid ideig éltél Szegeden, és a férjed is élt más városokban. Nem merült fel bennetek, hogy máshol vállaljatok munkát és alapítsatok családot?
-23 évesen ismerkedtem meg a férjemmel, Kiss Tamással, akinek a szülei a Nyírségből költöztek Kiskőrösre. Ő az általános iskola után máshol folytatta tanulmányait, de fontos maradt számára szülővárosa, így miután megismerkedtünk neki sem volt kérdés, hogy itt alapítsunk családot. Kiskőrösön a Rákóczi utcában töltöttem gyerekkoromat és jelenleg is a 6. számú választókerületben élünk három gyermekünkkel együtt. Amikor megszületett az első gyermekünk Kincső, akkor fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy jó lenne egy saját „fészket” építeni. Nekem mindig is az volt az elképzelésem, hogy itt, Kiskőrösön éljek, itt neveljük a gyermekeinket. Akkor sem gondoltam ezt másként, amikor másik városban tanultam, nem éreztem az elvágyódást innen. A család, rokonok, barátok is itt élnek, akik biztos hátteret jelentenek számunkra, ha a gyerekek terén segítségre van szükségünk. Kellőképpen nagy, de nem túl nagy, biztonságos, élhető és fejlődő város Kiskőrös, jó adottságokkal.
-Ahogy említetted, ti is hárman vagytok testvérek. Otthonról hoztad magaddal, hogy nagy családot szeretnél?
–Nekem mindig is az volt az elképzelésem, hogy nagycsaládom lesz. Két nővérem van, én is így nőttem fel. Igaz, hogy velük rövid ideig éltem együtt, mert 21 és 14 évesek voltak a testvéreim, amikor én születtem, de mindig jó és szoros kapcsolatban voltunk/ vagyunk. Miután megszületett az első gyermekünk, utána a férjemben sem volt kérdés, hogy örülne még két gyermeknek. Mi úgy gondoljuk és tapasztaljuk, hogy ahol két gyermek van a családban, ott már nem jelent nagyobb nehézséget a harmadik. Nekem mindig azt mondták, hogy nem magunk miatt vállaljuk már a 2. vagy 3. gyermeket, hanem ők a testvérek ajándékai. Más úgy felnőni és a későbbiekben is, hogy tudod, bármiben számíthatsz a testvéredre. Ez egy nagyon fontos kötelék és áldás az ember életében.
Kincső -9 éves múlt- a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola 3. osztályos tanulója, Tomika -4 és fél éves- középső csoportos a Kiskőrösi Óvodák Szűcsi Óvodájában, és Villő -másfél éves-, aki szeptembertől kezdi a bölcsődét a Kiskőrösi Bölcsődében. Így az én hétköznapjaim is egy kicsit máshogy fognak alakulni. Tervezem, hogy visszatérek a munka világába 5 év kihagyás után. Nagyon szeretek itthon lenni a gyermekeimmel, és amióta tudatosult bennem, hogy ez egy véges állapot, ami nemsokára eljön, azóta máshogy élem meg ezeket a megismételhetetlen pillanatokat az életemben. Mindezek ellenére már hiányzik, hogy más közegben más ingerek érjenek, új és eltérő jellegű feladatok elé nézzek.
-A helyi közösség életében mindig boldogan vállaltál szerepet, ahol tudsz segítesz, fontos számodra az összetartás, előre haladás. Hogy lettél ilyen, mikben nyilvánult ez meg?
-Természetemnél fogva könnyen megtalálom a közös hangot az emberekkel. Mindig arra neveltek, hogy ne csak önmagammal, a saját dolgaimmal foglalkozzak, hanem próbáljak nyitni a közösség felé, aktív részese legyek.
A kiskőrösi iskolás éveim alatt tanulmányi versenyekre jártam, műsorvezetői szerepet is láttam el, aktívan részt vettem az osztály életében bármit kellett szervezni. A középiskolai ballagásomon „Közösségért” díjban részesültem. Amikor Kincső a Szűcsi Óvodába járt, Szülői Munka Közösségi tag voltam. Ez főként szervezői és kapcsolattartói feladatokkal járt. Ajándékok beszerzése a gyerekeknek és az óvónőknek, és a ballagásra egy meglepetés műsort tanítottunk be az óvodásoknak.
Mazsorett voltam 10 évig a kiskőrösi csoportban. Számos városi rendezvényen, Magyarország több településén és külföldön is szerepeltünk. Ez is egy nagyon jó, izgalmas és tanulságos időszak volt az életemben. Nagy öröm volt számomra, amikor Kincső saját döntése alapján elkezdett mazsorettezni. Felelevenítik bennem a régi dolgokat, sokszor meghatódva nézem a szereplésüket. Támogatjuk és örülünk neki, hogy egy összetartó csapat részese lehet. A ritmusérzék, mozgáskoordináció mellett a kitartást, a kötelességtudatot, felelősséget, fegyelmet és csapatmunkát is megtanítja ez a mozgásforma mindamellett, hogy barátságokat és sok örömet szerez. Ezeket tanultam meg én is annak idején, ami végig kíséri az életemet.
Jelenleg is nagy erővel segítek a Gondosóra programban, hogy minden kiskőrösi érintett tudjon élni ezzel a remek, ingyenes, jóléti szolgáltatással.
-Mi a kulcsa annak, hogy kézben tudod tartani a dolgokat, sok feladatot látsz el jól?
-Úgy gondolom a kulcsa annak, hogy minden szerepkörben jót tudjak nyújtani, a jó időbeosztás. Az anya, feleség, diák, közösségi ember kiegészítik egymást és így van meg bennem az egyensúly.
-Ennyi teendő mellett, hogyan tudsz feleség maradni? Mit gondolsz, mi a titka a biztos lábakon álló házasságnak?
-Tudatosan ki kell ragadni az egymásra szánt minőségi időt és figyelmet a mindennapos mókuskerékből annak érdekében, hogy ne szűnjünk meg házastársaknak lenni és erős maradjon a kapcsolatunk. Ünnepekre nem tárgyakat, hanem élményt ajándékozunk egymásnak. 2018-ban közösen kezdtük el a Kék-túrát a kettesben töltött időnk alatt. Olyankor a természetben vagyunk, kikapcsolódunk, csak egymásra figyelünk, nincsenek zavaró külső tényezők vagy munka. Beszélgetünk, jól érezzük magunkat kettesben. Ha mi boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor a családunk is harmonikus lesz, a gyerekeknek is csak így tudunk egészet és jót adni. A család összetartó ereje a férj és a feleség jó kapcsolatán alapszik, bármennyire szeretik külön-külön a gyermekeiket. Előttem otthon is ez a példa volt.
-Tősgyökeres kiskőrösiként hogyan látod a 6. számú választókörzet fejlődését?
-Minden este közös családi program, hogy sétálunk a környéken, a gyerekek biciklivel, görkorcsolyával vagy rollerrel. Örömmel nyugtázzuk, hogy évtizedek alatt egyre jobban és szebben fejlődik ez a választókörzet is. Egyre több fiatal pár vesz ezen a környéken házat, amik szépen újulnak meg. Jó hallani, ha gyerekzajtól hangos az utca. Ennek fényében amit hiányolunk több lakóval, hogy nincs a 6. számú választókörzetben játszótér, egy közös találkozási pont a környékbeli gyerekeknek és szülőknek, nagyszülőknek. Az anyukának, szülőknek is jó néha kimozdulni gyermekükkel, ismerkedni hasonló élethelyzetben lévőkkel. Hiába van otthon udvar, hinta, csúszda, mégsem ugyan azt az érzést adja sem a gyermeknek, sem a szülőnek, mint egy közösségi hely. Örülnék, ha ez a terv megvalósulna, sokat jelentene az itt lakó kisgyermekes családoknak, gyermekeknek.
