Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire, hőseire emlékeztek városi ünnepség keretén belül Soltvadkerten október 23-án a kora esti órákban.
Pájer Ildikó, a Gyöngyház Kulturális Központ és Könyvtár igazgatója és Légrády Andor az intézmény vezető helyettese köszöntötte a vendégeket. A megemlékezők között köszöntötték Font Sándor országgyűlési képviselőt, dr. Kerényi Jánost a Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés elnök helyettesét, Soltvadkert Város Önkormányzatának és Polgármesteri Hivatalának vezetését, Temerini Ferenc polgármester urat, a Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés tagját, Kárász András alpolgármester urat, dr. Viszkók Zoltán jegyző urat. Üdvözölték Soltvadkert város képviselő-testületének és bizottságainak tagjait, az egyházi vezetőket, a Német nemzetiségi Önkormányzat vezetőjét, Köhler Jánost és a Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnökét, ifj. Kolompár Gábort. Köszöntötték a város megjelent díszpolgárait és kitüntetettjeit is.
„Megemlékezésre jöttünk, múltidézésre, tiszteletadásra, ugyanakkor várakozással vagyunk személyes és nemzeti jövőnk felől, hogy elődeinkhez méltón éljük az életünket, tegyük a dolgunkat ne csak saját, de mások hasznát, boldogulását is keresve, szolgálva… És várakozással vagyunk a miatt is, hogy most itt együtt megnézzük a mai alkalomra készült emlékműsort, meghallgassuk az ünnepi beszédet, s azt követően fejet hajtsunk a hősök emléke előtt és az Ünnepi Képviselő testületi ülés keretein belül elismert díjazottakkal együtt örüljünk, ünnepeljünk. Az, hogy mit tudunk, mit értünk meg és mit adunk tovább országunk életét jelentősen befolyásoló történelmi időkről és mit őrzünk meg és tudatosítunk magunkban és az új generációkban, a mi felelősségünk. Ezért is nagyon fontos számunkra, hogy nemzeti ünnepeink alkalmából a városi megemlékezéseken évről évre a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola pedagógusainak és diákjainak közreműködésével közelebb hozzuk az egykor történteket, fejet hajtunk a hősök emléke előtt, mert nemzetünk múltját, történelmét ismernünk kell és szükségszerű, hogy a hősök emlékét megőrizze a közös emlékezet. Nem is lehet ez másképp, hisz..”egy nép történelmi ismerete, származása, kultúrája nélkül olyan, mint egy fa gyökerek nélkül.” (Bob Marley) Mi pedig akarjuk ismerni történelmünket. Akarunk emlékezni. Akarjuk, hogy erős, megedzett gyökereink legyenek. Ismereteink, kapcsolataink, kötődésünk. Az országunkért, városunkért, családunkért, önmagunkért, megmaradásunkért. S, hogy ez nem csupán hangzatos beszéd, arra bizonyságul szolgál az is, hogy Soltvadkert Város Önkormányzata a közelmúltban jelentette meg legújabb, történelmi szemelvényeket tartalmazó helytörténeti kiadványát, „A Szőlőtő népe” címmel. Bízva abban, hogy e könyv mindannyiuk érdeklődését felkelti és minden soltvadkerti család kezében, otthonában jelen lesz.” – nyitotta meg az ünnepséget Pájer Ildikó, a Gyöngyház Kulturális Központ és Könyvtár igazgatója és Légrády Andor az intézmény vezető helyettese.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek vannak helyi vonatkozásai is. Erről tett bizonyságot Kocsenda Antal, aki így emlékezett: „Amikor az emlékművet akartuk ledönteni, Vass József elvitt engem Sörös Andrásékhoz, akiknek cséplőgépjük volt. Tudtam, hogy van drótkötelük is, amit aztán felhasználhatunk. Emlékszem, a szovjet emlékmű ledöntése után 100-120 fő kezdte énekelni a Himnuszt. Éppen déli 12 óra volt. Azt az érzést nem lehet szavakkal leírni. Az emlékmű ledöntése után valóban elindult egy kisebb csoport, hogy a rendőrséget lefegyverezze. Erre nem került sor, mert a rendőrséget akkor Nagy Imre tázlári lakos vezette. Ez a Nagy Imre a rendőrség teljes állományával együtt átállt a forradalom mellé. 1957-ben a forradalomban való részvétele miatt Soltvadkertről két főt internáltak egy-egy évre. Öt személyt két-három év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, politikai jogaikat kettő-négy évre felfüggesztették, valamint pénzbüntetést is kiszabtak kettőjükre. Egy asszonyt pedig fél évre ítéltek el, három évre felfüggesztve.”
A következő percekben a soltvadkerti bátrakra, forradalmárokra, hősökre is emlékeztek, a helyi ünnepi hagyományokat ápolva, öregbítve a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola nyolcadik évfolyamának erre az alkalomra készült ünnepi műsorával.
E műsor láttán a költő (Brondel Cermidof) sorai keltek életre:
“Forró gyöngy piros virága
békét nyit a nagy világra.
Lélek éled.
Tündöklő nap fénye árad.
Sebekbe fűz arany szálat.
Élet
széled.”
Az emlékműsort követően a Hősök terén, az ’56-os kopjafánál beszédet mondott Temerini Ferenc, Soltvadkert város polgármestere. Beszédében elmondta, hogy OKTÓBER 23 az emlékezés és a tisztelet napja. Azokra a hősökre emlékezünk, akik bátrak voltak szembeszállni az elnyomó hatalommal szemben, életüket áldozták a szabadságért, függetlenségért. Feladatunk, hogy időről időre gondoskodjunk arról, hogy a felnövekvő nemzedék is ismerje múltunkat, ismerjék 1956 megrázó, sírig tartó üzenetét. A polgármester úr felhívta a figyelmet arra, hogy fontos az egység és az összefogás, melyeknek csak mi adhatunk tartalmat, ahogyan az emlékezésnek is. Kihangsúlyozta továbbá azt is, hogy a forradalmak eredményeit, vívmányait sosem lehet magától értetődőnek, örökre adottnak tekinteni. Minden kor nemzedékének tennie kell azért, hogy ezeket a vívmányokat értelmezze és megőrizze. „Ezeréves múltunk kötelez, erőt ad a jövőre, ha az isteni gondviselés is úgy akarja.”
A koszorúzás után a Gyöngyház Kulturális Központ színháztermében nyitott, Ünnepi Képviselő-testületi ülés keretein belül Soltvadkert Város Önkormányzata kitüntető címei átadásának lehettünk tanúi. Soltvadkert Város Díszpolgára címet idén Martin János kapta. A 2024-es év ünnepi testületi ülésén 14 kitüntetettet köszöntöttek.
A Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola nyolcadik évfolyamának erre az alkalomra készült ünnepi műsorát:
Összeállította: Hegyi Gabriella
Felkészítő tanár: Hegyi Gabriella, Újvári Gábor.
Közreműködött: Eilerné Hollós Ildikó és az iskola Cantare Gyermekkara Darányiné Haris Gabriella vezényletével.
Koreográfia, tánc tanítás: Újvári Gábor.
Technikus: Schöffer Beáta
Szöveg és fotók: Gyöngyház Kulturális Központ, Soltvadkert.
Fotógaléria:
