2024. december 10-én, életének 75. évében elhunyt Ungor Pál, Izsák egyik ikonikus személye. Nevét és munkásságát nemcsak a város, hanem a környék lakói is ismerték és tisztelték. Szinte nincs olyan család a közösségben, amely valamilyen formában ne kapcsolódott volna hozzá. Az elmúlt öt évtizedben edzői munkája során gyermekek százait nevelte, és szerezett örök hírnevet minden focit szerető kisfiú és kislány számára.
Egy élet a futball szolgálatában
Ungor Pál az izsáki labdarúgás meghatározó alakja volt immár ötven éve. Edzői munkája során fáradhatatlanul dolgozott az utánpótlás neveléséért, és tehetsége és elhivatottsága következtében több, a magyar első- és másodosztályban szereplő játékos indult pályáján az ő irányításával. Tanítottjai között volt Jávorka András, Nagy Attila, Báló Tamás és Csehi Tamás is.
Pali bácsi neve egyet jelentett a megyei foci sikereivel. Az általa vezetett csapatok számos dobogós helyezést értek el, legyen szó ifjúsági, leány futsal vagy felnőtt megyei III. osztályú bajnokságról. Mindemellett rendkívül népszerűek voltak a gyerekek körében a nyári focitáborai, amelyeket szintén az utánpótlás előkészítéséért szervezett.
Ungor Pál kiemelkedő munkáját országos szinten is elismerték. Hosszú éveken át volt a Bozsik Program aktív felkészítő edzője, amelyért kitüntetésben részesült. 2024 szeptemberében pedig megkapta az első Izsák Város Sportjáért kitüntetést.
A végső búcsú
Ungor Pált 2024. december 20-án helyezték örök nyugalomra az izsáki Református temetőben, szülei mellé. A katolikus szertartáson sok százan gyűltek össze, hogy elkísérjék utolsó útjára.
Fiatalok, idősek, családtagok, rokonok, barátok és tisztelői egyaránt részt vettek a szertartáson. Galambásztársai tiszteletüket kifejezve fehér galambokat reptettek a levegőbe, amely szimbolikus búcsúként kísérte Pali bácsit az örökkévalóságba.
Utolsó útján elhangzó gyászbeszéd:
„Tisztelt Gyászolók!
Ma itt azért gyűltünk össze, hogy búcsút vegyünk Ungor Pál Jánostól, akinek élete mindannyiunk számára példaértékű volt. Engedjék meg, hogy röviden felidézzem ennek a nagyszerű embernek az életútját, melyet a családja és barátai szeretettel összegyűjtöttek, hogy méltóan emlékezhessünk rá.
Ungor Pál János 1949. október 3-án született Izsákon, családjának második gyermekeként. Gyermekéveit ebben a közösségben töltötte, itt járta ki az általános iskolát, majd szobafestő-mázoló szakmát tanult, amelyet egész élete során szeretettel és lelkesedéssel művelt még idős korában is amíg csak tehette.
Életének megható pillanatai közé tartozott a szoros kapcsolat nővérével, akivel mindig támogatták egymást. Nővére kedvessége és gondoskodása meghatározó szerepet játszott az életében, hiszen gyakran lepte meg Öccsét finomságokkal, tudván, milyen édesszájú volt.
Fiatal korában rálelt élete két legnagyobb szenvedélyeire, a labdarúgásra és a galambászatra.
1983. április 23-án örök hűséget fogadott feleségének, akivel 41 évig éltek boldog házasságban. Ezzel együtt két gyermeket is kapott, akiket sajátjaiként nevelt, szeretett és tisztelt. Bár vérszerinti gyermeke nem született, ő mindig azt mondta: „Ez nem baj, hiszen van itthon két gyermekem, és nagyon sok a világon!”
Mindannyian tudjuk, hogy ritkán találkozunk olyan emberrel, aki ennyire önzetlenül és elhivatottan szerette a sportot, mint Ő.
Nagylelkűsége és szeretete mindig érezhető volt családja, barátai, és a fiatalok számára.
Az évek során az unokák is megszülettek, akiket rajongva szeretett. Bár mindhárom unokája lány lett, ez egyáltalán nem szegte kedvét, sőt, nagy örömmel töltötte az időt velük. Mikor az első dédunokája, egy kisfiú megszületett, végre átadhatta neki a foci iránti szeretetét. Nagy boldogság volt számára, hogy a kisfiú is aktívan űzi ezt a sportot. Második dédunokája 5 hónappal ezelőtt született, bízott benne hogy neki is átadhatja ezt a szenvedélyt.
Páli bácsi élete a foci körül forgott így a családjáé is, akik tisztelték és támogatták elhivatottságában. Mindent megtett, hogy támogassa a fiatalokat, akiket mind szakmailag, mind emberileg segített. Az elmúlt öt évtized alatt mindig Izsákon, az izsáki labdarúgásért tevékenykedett. Az óvódás kortól a felnőttekig fiúkkal és lányokkal is foglalkozott. Csupaszív és alázatos hozzáállása példaértékű mindenki számára! Ezen hosszú idő alatt nem volt olyan izsáki labdarúgó, aki ne a kezei között pallérozódott volna. Szíve mélyén mindig vágyott az elismerésre, és nagy örömmel töltötte el mikor idén – a jubileumi ötven év emlékre is – megkapta az első alkalommal odaítélt „Izsák Város Sportjáért” kitüntetést! Mindannyian büszkék voltunk rá, hiszen megérdemelte. Az évforduló ugyan kerek, de Nélküle már soha nem lesz kerek az izsáki labdarúgóélet….
A család szeretettel emlékezik rá, férjre, apára papára, dédpapára, aki mindig jókedvet, derűt és gondoskodást hozott közéjük.
,,Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel,
De egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet,
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged!”
Nyugodjék békében, Ungor Pál János!
