Győri Gábor baptista lelkész ünnepi gondolatai rávilágítanak arra, hogyan válhat a szeretet ünnepe valóban azzá, aminek lennie kellene: a szívből jövő odaadás és öröm időszakává, amelyben a valódi értékek kerülnek előtérbe.
A szeretet ünnepe?
Felnőtt életem során nem telt el úgy egyetlen december sem, hogy ne hallottam volna panaszkodást az ünnepi időszakra. „Vége lehetne már”, hallottam idén is a sóhajt, amit több szempontból megértek. Hiszen ilyenkor sok helyen van tömeg és várakozás, kényszeres költekezés, valamint teljesíthetetlen elvárások az ajándékokkal, ünnepi menüvel, időbeosztással kapcsolatban. A legmegdöbbentőbb kijelentést azonban a húszas éveim közepén hallottam, már fiatal édesapaként, amikor egy velem egykorú hívő lány egyszer csak azt mondta nekem: „Én utálom a karácsonyt.” Érthetetlen volt ez számomra, hiszen a fent leírt tapasztalatok alapján a karácsony lehet nyűgös, fárasztó, idegesítő, de az utálat a szeretet ellentéte. Milyen mesterien gonosz erők működhetnek körülöttünk, amik a szeretet ünnepét utálattá formálhatják valaki szívében!
A probléma szerintem ott kezdődik, amikor „a szeretetet készpénznek vesszük”. Ez egy kifejezés, de jelen esetben szó szerint is értendő. Mert a szeretet nem egy erőforrás, amivel gazdálkodhatunk, vagy elkölthetjük. A szeretet nem csupán egy érzés, hanem ahogy a Szentírás mondja egy tökéletes hasonlattal: a szeretet gyümölcs. A Lélek gyümölcse. A gyümölcstermés pedig egy gazdálkodó számára nagy kitettség, bizonytalanság. Előre kiszámíthatatlan, hogy milyen lesz a termés. Függ a csapadéktól, napsütéstől, a talajtól, a fagyoktól és még számtalan tényezőtől. Ráadásképpen az sem jó, ha túl bő a termés, és elárasztják a piacot, mert az lefelé hajtja a gyümölcs értékét, eladhatatlan lesz, vagy csömöre lesz tőle az embereknek. Viszont az se véletlen, hogy a világon mindenhol megünneplik a szüretet, az aratást, a betakarítást!
A szeretet gyümölcs, amit érdemes megünnepelni, és nem szabad elértékteleníteni! A szeretetet áldozatos munkával, gondozással és odaadással lehet értékessé tenni. És ahogy a gyümölcs magja elveszik, ahogy a földbe bekerül, de sokszoros termés ígéretét rejti, nekünk is áldozatot kell hozni mások iránt, hogy láthatóvá váljék és megsokszorozódjék a szeretetünk. Minél nagyobb az áldozat, annál inkább érezhető a szeretet. Ez a legnyilvánvalóbban Úr Jézus esetében válik igazzá: „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk” (János első levele 3. rész 16. vers)
Az az áldozat, amit Ő hozott értünk minden képzeletet meghalad, ezáltal Jézus szeretete lesz a legnagyobb!
Ezt érdemes megünnepelni!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János evangéliuma 3. rész 16. vers)
Tanuljunk a Mindenható Istentől, és a szeretetet ne csak elvárjuk, hanem cselekedjük!
Lehet, hogy idén érdemes lemondani egy szokásos programot, hogy több minőségi időt tölthessünk azokkal, akik a legjobban szeretnek minket! Lehet, hogy idén érdemes lemondani egy hagyományos ünnepi fogásról, hogy juthasson több pihenés annak, aki az ünnepi ételt készíti! Lehet, hogy idén érdemes lemondani a kölcsönös ajándékozást, amit csak tehernek érzünk! Sokféle ezekhez hasonló apró áldozattal tehetjük teljesebbé a szeretet ünnepét.
Az elvárásokból nem lesz több szeretet. Viszont,
ha tudunk áldozatot hozni másokért, akkor a szeretet megsokasodik!
Végül pedig Pál apostollal együtt azt tudom csak mondani:
„Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével, és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel!” (Filippiekhez írt levél 1. rész 8-9. versek)
