A kiskőrösi református templomban március 9-én jubileumi istentiszteletre várták a híveket. Az eseményen Pénzes Péter református lelkipásztor Kiskőrös-Csengőd-Páhi-Kecel társegyházközségben végzett szolgálatának 25 éves jubileuma alkalmából igét hirdetett Bán Béla a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese.
Beszédében három hangsúlyt emelt ki, amivel jellemezte a vasárnapi istentiszteletet. Megemlítette, hogy minden vasárnap a feltámadást ünnepeljük, valamint ezen a héten hamvazószerdán elkezdődött a böjt időszaka és az egyházi naptár szerint 40 nap választ el bennünket a húsvéttól, a feltámadás ünnepétől. Harmadik hangsúlyként nevezte meg, hogy ez a gyülekezet most hálát ad elsősorban Istennek és köszöntet mond Pénz Péter lelkipásztornak és családjának azért a negyed századért, amit ebben a gyülekezetben élt meg.
Az istentisztelet során elhangzott Pusztai Virág vezetésével a református énekkar műsora, az ifik éneke Suhajda Sarolt vezetésével, verset mondott Bolemányi Mihály és Papp Mia. Ünnepi gondolatait osztotta meg a hívekkel Szabadszállási Jánosné Irénke, Bánáti Istvánné örökös főgondnok asszony, Gmoser István alpolgármester és Tóth Tibor atya katolikus plébános.
Bácsi Csaba főgondnok a következőket mondta el Pénzes Péter 25 éves szolgálatáról:
– Ebbe a 25 évbe, amelyet itt töltöttél szeretett családod, és szeretett gyülekezeted körében, sok minden elfért, mint egy batyuban. Egy emberöltőnyi idő, itt Kiskőrösön, a mi igencsak kicsi református családunkban. Igyekeztél mindig kiegyensúlyozott, boldog, megértő lelkipásztor lenni, Neked ez általában sikerült. Volt minden ebben a hosszú szolgálatban. Öröm-bánat, rombolás-építkezés, intrika-megértés, türelem-méreg, boldogság-tragédia, ellenszenv-barátság. Kiemelem a barátságot ezekből a fogalmakból, a mi kettőnk barátságát. Úgy hozta az élet, hogy a hit szolgálata tette teljessé a mi egymásra ható barátságunkat.
A gyülekezet életében is nagyon sok változás ment végbe az elmúlt időszak alatt. Elnyűttél négy presbitériumot, két gondnokot, és jóadag lelkésztársat itt a városban. Akiket ha megkérdeznének, hogy mi a véleményük Pénzes Péter nagytiszteletű lelkipásztor úrról, csak a nagy tisztelet hangján tudnának válaszolni. Én úgy gondolom, hogy aki nagytiszteletűnek hívattatik, azt övezze is nagy tisztelet, mert erre rá kell szolgálni, és Te rászolgáltál a megszólításra.
Sokszor az a félelem munkál bennem, hogy a lelkészeket, akikhez fordulhatunk lelki, mentális, családi problémáinkkal, Őket ki védi meg, ki ad nekik erőt az általunk rájuk zúdított, több bánattól, mint örömtől? Ezért kell nekünk is meghallgatni a lelkészt a Jó Istenen kívül. Tudjuk, Ő meghallgat, erőt ad, utat mutat, híven igazgat. Gyakoroljuk egymással szemben a Pál apostoli intelmet, a hosszútűrést! Több ez, mint türelem, tolerancia, ez hosszútűrés. Ez kellene, hogy tartóoszlopa legyen református hitünknek, kovásza az Istennel és emberekkel való kapcsolatunknak.
Kedves Lelkészem!
Ahogy idejöttetek a kedves feleségeddel, szebbik feleddel, Erikával, és a nagy létszámú családoddal, beindultak a táborok, ifjúsági foglalkozások. Nagy hála Erikának és gyermekeiteknek! Átalakításba fogtatok az akkori gondnokasszonnyal Bánáti Istvánná, Ibolya nénivel. Falakat raktatok át, ide-oda, vissza. Olyan dolgok valósultak meg itt, amelyekre még gondolni sem mertünk, újjáalakult a parókia, a templom, a kisház. A 100 éves évfordulóra egy alapjaiban változatlan, de felépítményében gyökeres változás fejeződött be. Elkezdtük tervezni a harangtornyot, amelyből, hála a Jó Isten irányító szeretetének, harangláb lett, de milyen… Egyszerű és nagyszerű, könnyed, de mégis erőt sugárzó, ahonnan büszke alázattal szólal meg az ősi harangunk. Megújult a csengődi templomunk is az utóbbi évben. Gondozod a kiskőrösi református hívek mellett Csengőd, Páhi, Kecel, Tabdi, Akasztó református testvéreit is. Az előtted itt szolgáló Nagy Ernő, Dr. Vincze Ferenc és Bagi László lelkipásztorok nyomába léptél. Méltó utódként követted az Ő általuk fölvázolt utat, de építettél Magadnak egy a régire épülő, másikat, egy Pénzes Pétereset. Tudjuk eső nélkül nincs szivárvány, hernyó nélkül nincs pillangó. Az elmúlt évek nemcsak szépséget hordoztak. Törekedj arra, hogy a nehézből is, a fárasztóból is, az elszomorítóból is, kifakadjon a megoldás, a pihent gondolat, az öröm óceánja. Adjon Neked ehhez erőt mindannyiunk Istene, az Úr!
Bella László egyik verséből idéznék pár sort, melynek a címe is beszédes – A lelkem tengerében:
„Lelkem elvisz magasra, hol ránézek a Napra,
és ott visszhangot nyerek imát mondó szavakra.
Mert érezni kell a jót, mint ízek közül a sót,
hisz a rosszat eldobva szeretet épít hajót.
Lelkem tengerén szirmok, levetett szivárványok,
belőlük nem ébrednek Istent pótló bálványok.
Ám ébrednek remények, mindenkiben regények
íródnak vérrel, könnyel, fénnyel, de nem közönnyel.
A lelkünk tengerében, a kortalan időben
mossuk idő szennyesét, hogy legyünk hófehérben.
Legyünk majd hófehérben, az Istennek hitében,
akkor bízhatunk végső és jó ítéletében.”
Igazak ezek a gondolatok mindannyiunk lelkére, csak egyre vigyázzunk, hogy életünk regénye ne közönnyel íródjon, hanem inkább vérrel, könnyel, fénnyel, és legfőképpen hittel.
Kívánom Neked Lelkipásztor úr, Péter, kedves Lelkészem, hogy a gyülekezetünkben szolgálj nyugdíjig, vagy tovább, vagy „amíg az égi és Ninivei hatalmak engedik”, hogy egy kis Babitsot is becsempésszek ebbe a köszöntőbe! Hálásak vagyunk érted Istennek!
A gyülekezet híveinek ajándékaként egy díszes palástot ölthetett magára Pénzes Péter, majd Bán Béla református esperes mondott köszöntő beszédet, majd szeretetvendégség zárta az ünnepi istentiszteletet.
Olvassa el Pénzes Péterrel készült interjúnkat is!
Fotógaléria:
Chinese (Traditional)
English
German