„Amíg nem adod fel, nem tudnak legyőzni!” – Interjú Vancsik Dománnal

– Apa elmondása szerint már 3 éves koromban is ott rohangáltam a szőnyegen, élesben pedig 8-9 évesen kezdtem a versenyzést. Az első komolyabb meccsemet 16 éves koromban vívtam. Mint mindenki Kecelen, én is a Kyokushin-nal kezdtem, aztán, ahogy fejlődtem, jött a K1, majd Fekete Sanyi bácsi (sensei Fekete Sándor, BJJ NoGi világbajnok, Los Angeles – a szerk.) elkezdte oktatni a Ju Jitsut nálunk, és abba is belekóstoltam. Utána jött az MMA, majd Kecskeméten a Thai Box.

– Hát igazából, nem is mondanám, hogy ez valahol elkezdődött. Mindig bennem volt, hogy kihozzam magamból, amit csak lehet, mert úgy lesz az ember jobb, hogyha tesz érte. Amikor az első MMA meccsemen itthon, Kecelen kikaptam, az dolgozott bennem, hogy majd legközelebb nyerek. És így is lett. Utána jött a következő, tavaly, és azt is megnyertem. Így épült szépen fel az egész.

– Ez nagyon változó, főleg most, így az érettségi miatt. Az edzések száma lecsökkent heti 3-4-re, egyébként, ha versenyfelkészülés van, akkor eléri a 8-9-et, vagy akár a 10-et is egy héten.

– Nem volt még olyan, amire azt mondanám, hogy na, ez volt az, amiért megérte csinálni. Szépen sorban jönnek az élmények, halmozódnak egymásra. Ha az embernek vannak sikerélményei kisebb versenyeken, akkor látja, hogy megéri küzdeni. Aztán még többet beletesz. Többszörös magyar bajnok vagyok, van egy övem Grapplingben is, világbajnoki 5. helyezett lettem tavaly és tavaly előtt, de igazából, ami a legemlékezetesebb, az egy romániai meccs. Egy 27 éves srác ellen küzdöttem az ő gáláján. Erősebb és tapasztaltabb volt, mint én, és bár kikaptam, nagyon jó tapasztalás és élmény volt főmeccset vívni.

– Mivel építészeti suliba járok, ezt a folyamatot kellene tovább vinni, de még fix cél nincs. Sok minden múlik az érettségin, de vannak már terveim. Most a legfontosabb, hogy sikerüljön az angol felsőfokú nyelvvizsgám. Na meg itt a sport is, jól szeretnék szerepelni a válogatóversenyen, hogy kijussak Görögországba, a következő világbajnokságra.

– Sok mindenre megtanít. Ha az emberben megvan az alázat, a tisztelet, a motiváció, az az élet más a területére is kihat. Például a tanulásra is. Én alapból nem voltam jó tanuló, de aztán ahogy jött a sport, jöttek az élmények, kialakult az alázat, a szorgalom, így ez átment a tanulásba is. És most, 12. osztályos koromra, majdnem kitűnő átlagom lett. Az edzések, a körülöttem lévő személyek, példák nagyban hozzájárultak ehhez.