A soltvadkerti Gyöngyház Művelődési Központ idei festő táborainak első turnusa öt lelkes kis alkotóval indult július 7-11-ig családias, meghitt környezetben Lázárné Herczeg Lívia otthonában, aki a tábor vezetője és fő alkotója, a munkafolyamatok koordinátora is volt egyben. A táborozó gyerekek a hét során nemcsak új technikákat ismerhettek meg, de saját képzeletüket és kreativitásukat is szárnyalni engedhették. A program középpontjában a buborékfestés állt – egy különleges technika, amely nem csupán színes és játékos, de komoly festészeti kihívást is rejt.
A buborék, mint művészi kihívás
A hétfő és a kedd az új technikák gyakorlásáról szólt. A gyermekek különösen izgalmas feladatot kaptak: hogyan lehet a buborékot úgy ábrázolni, hogy a fények törése, áttetszősége és a szivárványszerű színek is megjelenjenek a képen. A buborék ugyanis nem pusztán egy gömbforma – benne tükröződnek a környezet fényviszonyai, árnyalatok játszanak felszínén, s ahogy a napfény rávetül, úgy bontakozik ki a lilás, kékes, zöldes árnyalatok páratlan harmóniája.
A gyerekek a különféle színátmenetek kikeverésével, a fényforrás irányának megfigyelésével és finom ecsetkezeléssel sajátították el azt, hogyan lehet „megfogni a megfoghatatlant” – vagyis akvarellpapírra vinni egy buborék légies, törékeny szépségét.
Kartonra álmodott színes fényjáték
A szerdai és csütörtöki napokon már a tanultak megvalósítására került sor, méghozzá fekete festőkartonon. A sötét háttér különösen jól kiemelte a buborékok áttetsző, fénylő hatását – a gyerekek munkái szinte életre keltek, ahogy a színek vibráltak a mély tónus előtt. Az alkotók nemcsak technikai ügyességről, de érzékenységről és megfigyelőképességről is tanúbizonyságot tettek.
A péntek szokás szerint a szabad alkotásé volt – mindenki azt festett, amihez kedve volt. A hetet pedig a gyerekek nagy örömére palacsinta és fagyi uzsonna zárta.
Buborékvarázs a nagyobbaknál is
A második turnus július 14-17-ig– ezúttal hét fővel, köztük új és visszatérő táborozókkal – szintén a buborékfestéssel kezdődött. A nagyobbak is örömmel fogadták ezt az egyedi technikát, amely egyszerre látványos és elmélyülést igénylő. Ők már akrill festéket használtak az alkotáshoz.
A keddi napon a gyerekek elé egy csokor került, amit mindenki saját nézőpontjából festett meg. Itt már az arányok helyes érzékelése és a fény–árnyék viszonyok megfigyelése került előtérbe – a cél az volt, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kelthetnek térbeli hatást kétdimenziós felületen.
Szerdán festett lenyomatokat készítettek, monokróm és színes változatokban, csütörtökön pedig izgalmas feladat várt rájuk: hogyan lehet a „fehéret” láthatóvá tenni fehér alapon? Az optikai játék és a finom tónuskülönbségek kezelése fejlett megfigyelést és türelmet igényelt, a végeredmény azonban lenyűgöző lett.
A hét végén itt is a szabad alkotás és a finom uzsonna koronázta meg a tábort: pizza, palacsinta, fagyi – a művészet és az élmények ünnepe.
„Nem csak festeni tanulunk, hanem látni is.”
A tábor nemcsak kézügyességet fejlesztett, hanem az észlelés finomítását, a részletek felismerését és az önkifejezés bátorságát is. A buborékfestés technikáján keresztül a gyerekek megtapasztalhatták, hogyan lehet az egyszerű dolgokban is szépséget találni – és hogyan lehet azt megosztani a világgal.
A Gyöngyház Művelődési Központ festő tábora ismét megmutatta: a művészet élmény, fejlődés és közösség egyben – és a legnagyobb varázslat gyakran egy buborékban rejlik.
Írta, képek: Vincze Anett/ Gyöngyház Művelődési Központ, Soltvadkert
Fotógaléria:
