Baja híres a gazdag néptánc-kultúrájáról – ebben a közegben nőtt fel Ekres-Szévald Barbara, akinek élete szorosan összefonódott a néptánccal. Már fiatalon elkezdte tanulni és átélni a tánc örömét, ma pedig nemcsak tanulja a Magyar Táncművészeti Egyetemen, hanem maga is tanítja, többek között a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskolában. Az interjúban kiderül, mit jelent számára a néptánc, hogyan bontakozik ki pedagógiai küldetése és milyen tervekkel néz a jövőbe.
Mesélj egy kicsit magadról, tanulmányaidról, kérlek!
Ekres-Szévald Barbara vagyok. Baján születtem és mai napig ott élek a párommal. A Békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakgimnáziumban végeztem 2024-ben, ott érettségiztem. Ezt követően kezdtem 2024 szeptemberében a tanulmányaimat a Magyar Táncművészeti Egyetem, néptánc tanszakának táncos és próbavezető szakirányán. Jelenleg a bajai Danubia Alapfokú Művészeti Iskola megbízott néptánctanáraként dolgozom, s itt Kiskőrösön óraadóként tevékenykedem a SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskolában.
Honnan értesültél az állásról?
Ahol dolgozom jelenleg Baján, ott a főnököm Petővári László adott lehetőséget , hogy megnézzem Horváth Kati néni óráját, aki egy rendkívül kiváló pedagógus. Eleinte hospitálás jelleggel jártam el az óráit meglátogatni, hogy minél több olyan ötletet és tudást lessek el tőle, ami hozzá tud tenni a jelenlegi tudásomhoz, és nem is tévedtem evvel kapcsolatban. Kati néni elhivatottságának köszönhetem, hogy a tudásomat olyan módszerekkel tudtam bővíteni, amit minden más helyen is hasznosítani tudok. Később elhívott az izményi és a balatonalmádi tánctáborba oktatni Bencz Gergellyel, aki az életben és a táncban is egyaránt a párom. Majd úgy határoztunk, hogy nem szeretnénk, hogy a közösen megkezdett munkánk félbemaradjon, s így kerültem Kiskőrösre.
Hogyan kerültél kapcsolatba a néptánccal?
Már kicsi gyermekként, mindössze 2 évesen kezdtem bele a heti rendszerességű táncfoglalkozásra járásba anyukám által, aki tánctanárként és néprajzi szakoktatóként dolgozott akkoriban, így nem volt kérdés, hogy a mi családunk életéhez ez hozzátartozott. 7 éven keresztül táncoltam a Bajai Liszt Ferenc AMI-ban Farkas Éva tanárnőnél, majd a Danubia Alapfokú Művészeti Iskolában táncoltam 8.-os koromig. Ekkor történt egy válság az együttesünk életében, és így kerültem a Békéscsabai Bartók Béla Szakgimnázium néptánc tagozatára—nem tagadom, hogy eddigi életem egyik legjobb döntése volt—, ahol Szarka Zsolt, Szarka-Gera Sára, Németh Antal, Prekup Anna és Dr. Mlinár-Kőrösi Katalin tették számomra az i-re azt a bizonyos pontot, hogy ez lesz az én utam, amivel foglalkozni szeretnék. Rengeteget köszönhetek nekik mind szakmailag, mind emberileg. Az ő szakmai tudásuk nélkülözhetetlen volt.
Milyen célokat tűztél ki erre a tanévre, mit szeretnél átadni a diákoknak?
Jelenleg a „Sihederek” névre hallgató ifjúsági csoportban tanítunk dél-alföldi táncokat, a felnőttekből álló „Kiskőrös Néptáncegyüttes”-ben pedig eleki táncokat Gergővel. Természetesen nem titkolt célunk mind a két csoportnál az említett tájegységekből egy az archív filmeket leginkább megjelenítő koreográfiát készíteni, de talán a legfőbb cél, hogy azokat az anyagokat amiket mutatunk számukra, megláthassák benne ugyanazt a szeretetet és különlegességet, amit mi látunk benne. S ők is ugyanazzal a szeretettel lássák, és büszkeséggel töltse el őket a magyar népi kultúra, amit képviselnek, mint minket.
