Igazi régészeti szenzációnak számít az a három honfoglalás kori sír, melyet Akasztó határában találtak meg a közelmúltban a Kecskeméti Katona József Múzeum régészei. A 17-18 éves korában elhunyt harcos sírjában egy kuriózumnak számító ezüst tarsolylemezre és egy kék üvegköves aranygyűrűre is ráleltek. Ehhez hasonló tarsolylemezből a teljes Kárpát-medencében kevesebb, mint harmincat ismernek, így egy kiemelkedően ritka leletről beszélhetünk.
A szenzációs ezüst tarsolylemezt és további leleteket december 1-jén, hétfőn 14 órakor mutatták be egy sajtótájékoztató keretében Akasztón a Művelődési Házban. A sajtótájékoztatón részt vett: Font Sándor országgyűlési képviselő, Suhajda Antal Akasztó polgármestere, Füredi Ágnes a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének honfoglaláskori régésze, Wilhelm Gábor a Katona József Múzeum osztályvezető régésze és Kalapos Frigyes földtulajdonos.
A helyszínen feltárást, majd tervásatást szervezett a kecskeméti múzeum. Az ásatás szakmai vezetője Wilhelm Gábor osztályvezető régész volt, munkáját a múzeum munkatársai, a múzeumi önkéntesek és az akasztói önkormányzat segítették. A kutatáshoz csatlakozott Füredi Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének honfoglaláskori régésze is.
Font Sándor a térség országgyűlési képviselője elmondta: mikor megtudták, hogy Akasztón van egy rendes gazda, aki felfigyelt rá, hogy érdekesség van a földjében a művelés közben, nem maradt csendben, hanem azonnal tudta, hogy a helyi amatőr régészek, fémkeresők, akik a vármegyei múzeummal folyamatos kapcsolatban vannak, tudják mi ilyenkor a protokoll. A választási körzetében több leletmentés is folyik. Megnézte, hogy azok milyen előzmények után történtek. Két-három olyan alkalom volt, amikor egy elkerülő út vagy két-három olyan beruházás követelte ki, hogy ott egy nagy ásatásra kerüljön sor. Ez egyben azt is jelenti, hogy komoly gazdasági élet folyik. Ezek a megtalált leltek is azt mutatják, hogy itt gondos gazdák dolgoznak.
Suhajda Antal Akasztó település polgármestere beszédében hangsúlyozta: azt már régóta tudták, hogy Akasztó egy ősi település, közel 800 éves írott múlttal rendelkezik. 1278-ban IV. Kun László adott ki egy oklevelet a településen. Azt már a Katona József Múzeum régészei megállapították, hogy körülbelül 3000 éve lakott folyamatosan a település. Az első emlék, ami a Nemzeti Múzeumban van egy Viktória szobor.
Kiemelte: „Erre minden akasztóinak büszkének kell lenni, hogy ha itt ezer évvel ezelőtt visszatérő vagy betelepülő magyar törzsek ezt a települést választották élőhelyül, akkor nekünk erre büszkének kell lennünk. Vigyáznunk kell a környezetünkre, hiszen ez egy csodálatos élőhely volt. Kicsit megváltozott az utóbbi időben, de igenis arra kell törekednünk, hogy az élőhely olyan legyen, mint amikor elődeink itt települtek le.”
Wilhelm Gábor a Kecskeméti Katona József Múzeum Osztályvezető régésze beszélt az ásatás munkálatairól. Köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek valamilyen formában is az ásatásban. A korábban ismeretlen, új lelőhelyet Szabó Zsolt és Dömötör József régész asszisztensek, a Kecskeméti Katona József Múzeum közösségi régészeti programjának önkéntesei fedezték fel. Külön is megemlítette Akasztó település segítségét, támogatását. Mint elmondta örömmel jöttek mindig a település határába dolgozni. Olyan érzésük volt, mint ha hazajöttek volna.
Köszönetet mondott még Font Sándor országgyűlési képviselő támogatásáért. Továbbá három régésztársát is megemlítette, akik folyamatosan részt vettek a kutatásban, Hajdu Gabriella, Bognár Margó, Horváth Viktória. És rajtuk kívül még régész asszisztensek Suhajda Krisztián és Téglás Viktor. Illetve a föld tulajdonosát is köszönet illeti, hiszen Kalapos Frigyes mindenben a szakemberek rendelkezésére állt. – Tette hozzá a Kecskeméti Katona József Múzeum Osztályvezető régésze
Elmondása szerint nem volt könnyű dolguk az ásatások során, hiszen tavaly november 13-án és 14-én mentek ki a területre, óriási ködben plusz egy fokban. Idén nyáron júliusban folytatták a munkát a nyári szeszélyes időjárás közepette, közel 3000 négyzetmétert nyitottak meg, amely során egy másik temetkezési helyet is feltártak, mely során 81 Észak-Itáliai pénzérme is előkerült, ami országosan is kiemelt jelentőséggel bír.
Egy mai szemmel nézve igen fiatalon, 17-18 éves korában elhunyt harcos nyugodott az első sírban. A fiatalember különösen magas rangú lehetett, erre utalnak a vele együtt eltemetett tárgyak, eszközök. Óriási különlegességnek számít egy itt megtalált ezüst tarsolylemez, mely az elit rangjelző tárgyának számított ebben a korban. Ilyen leletből mindössze 29-et ismernek, ezért kiemelkedő fontosságú a hazai és Kárpát-medencei régészet szempontjából is.
Legutoljára Bács-Kiskun vármegyében 1974-ben került elő ilyen tarsolylemez Izsák-Balázspusztán. Az előkelők temetkezésére jellemző módon a férfi mellé helyezték lovának fejét, lábait és bőrét, a halotti tor alkalmával az állat többi részét elfogyasztották. Az elhunyt a bal kezén kék üvegköves aranygyűrűt, varkocsában két arany karikaékszert viselt, végtagjain díszes ezüst kar és lábperec volt. Szintén kiemelkedőek az aranyozott ezüstveretekkel díszített lószerszámai is.
A második sír egy még fiatalabb, 15-16 évesen elhunyt harcost és értékes tárgyait rejtette, aki szintén magas rangú fegyveres volt. A harmadik sírban nyugvó 30-35 éves férfi különlegessége a jellegzetes 10. századi szablya, valamint itt is előkerültek például pénzekkel gazdagon díszített lószerszámok és egy ezüst karperec is. Ebben a két sírban eltemetett férfiak valószínűleg az első harcos kíséretéhez, a testőrségéhez tartozhattak. Óriási szerencse, hogy a sírt nem rabolták ki, így a leggazdagabb Tisza-vidéki temetkezések közé tartozik. A sírban bizonyos selyem, bőr és fa elemek olyan kiváló állapotban maradtak meg, hogy a sírt eredeti (úgynevezett in situ) helyzetben, a talajjal együtt emelték ki a kutatók. A férfiak halálának okát és körülményeit sajnos nem ismerik, azonban különböző kísérletek kezdődtek a genetikai állományukat illetően. Az első eredmények azt mutatják, hogy valamilyen rokoni kapcsolat állt fenn az elhunytak között, a második és harmadik férfi pedig valószínűleg apa és fia lehetett.
Füredi Ágnes a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének honfoglaláskori régésze elmondta: A tarsolylemezek előkerülése nem csak a laikusok számára, hanem maguknak a régészeknek is örömünnep, mikor előkerül egy ilyen lelet. Jelentősége volt annak, ha valaki egy ilyen tárgyat birtokolt. Ez adott egy társadalmi rangot. Egy elit társaság képviselőit fedezték fel Akasztó határában. Egy teljesen komplex, a legmodernebb módszerekkel történő vizsgálata van folyamatban a leleteknek. A szenzációs leleteket további vizsgálatoknak vetik alá a szakemberek a minél pontosabb adatok megállapítása érdekében. Ezek a vizsgálatok egy olyan információ együttest adnak majd véleményük szerint, ami meg fogja reformálni a korszak kutatását.
Kalapos Frigyes a föld tulajdonosa beszédében elmondta: – Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen értékes történelmi és honfoglaláskori kincsek rejtőztek a terültemben. Úgy érzem, hogy ez nem csak nekem, nekünk akasztói lakosoknak, hanem az egész országunk számára egy fontos felfedezés, mert így ez által közelebb kerülhetünk az őseink történetének megismeréséhez. A szakemberek segítségével a leletek méltó helyükre kerülhetnek, nekünk pedig az egész feltárási folyamat egy életre szóló emlék marad.
A sajtótájékoztató koordinátora Csehi Zoltánné Faluház igazgató volt. A hivatalos esemény után este 17 órakor a lakosság számára is egy átfogó előadást tartottak az érintettek a megtalált kulcsfontosságú leletegyüttesről, melyre nagyon sokan voltak kíváncsiak.
Kiemelt kép: Wilhelm Gábor az ezüst tarsolylemezzel
Fotógaléria:
