A Kroeker család Kiskőrösön talált új otthonra: Brian és Aubrey Kroeker két gyermekükkel, Mawerickkel és Laurellel az Egyesült Államokból, Oregon államból érkeztek Magyarországra. Hazánk azonban már nem volt ismeretlen számukra: két éve élnek Magyarországon, korábban Budapesten laktak, a kiskőrösi baptista közösséggel pedig ennél is régebbre nyúlik vissza a kapcsolatuk. A Josiah Venture munkatársaiként fiatalokkal és gyülekezeti közösségekkel dolgoznak együtt, Kiskőrösön pedig a Lighthouse Ifjúsági Közösségi Tér életébe is bekapcsolódtak.
A családdal a Lighthouse-ban találkoztunk. Arról beszélgettünk velük, hogyan vezetett az útjuk Oregonból Magyarországra, majd Kiskőrösre, milyen egy amerikai család élete egy magyar kisvárosban, hogyan boldogulnak a nyelvvel és a kulturális különbségekkel, valamint arról is, miért éppen a fiatalokkal való foglalkozást tekintik egyik legfontosabb feladatuknak.
– Hogyan kerültetek Magyarországra, és végül hogyan jutottatok el Kiskőrösre?
Brian Kroeker: – Már két éve Magyarországon élünk, eddig Budapesten laktunk. Kiskőrössel és az itteni közösséggel azonban ennél régebben kezdődött a kapcsolatunk. Még az Egyesült Államokból érkeztünk egy csapattal Magyarországra, és a Balaton déli partján szervezett táborban találkoztunk először a kiskőrösi baptista ifjúsági csapattal.
Egy évvel később a családunkkal Magyarországra költöztünk. A Josiah Venture munkatársaiként gyülekezetek ifjúsági közösségeinek munkáját segítjük. Közben a kiskőrösi baptista gyülekezettel és az itteni fiatalokkal is megmaradt a kapcsolatunk. Az elmúlt években minden évben részt vettünk a táborok szervezésében, így egyre jobban megismertük a csapatot, ők pedig bennünket.
– Ezek szerint nem úgy érkeztetek Kiskőrösre, hogy senkit sem ismertetek itt.
Brian: – Egyáltalán nem. Az évek során már nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk és a kiskőrösi baptista közösség, illetve az itteni fiatalok között. Nagyon megszerettük őket, és mindig élveztük az együtt töltött időt, különösen a táborokat. Nagyon nyitottan fogadtak bennünket.
A munkánk része, hogy beszélgessünk a fiatalokkal Jézusról, a hitről és az élet fontos kérdéseiről, de természetesen nemcsak ezekről. Fontosak számunkra az egyszerű személyes beszélgetések és az emberi kapcsolatok is. Az évek során kialakult kiskőrösi kapcsolat végül hozzájárult ahhoz is, hogy most már itt éljünk.
– Milyenek voltak az első hetek Kiskőrösön? Sikerült már egy kicsit felfedezni a várost?
Aubrey: – Igen, és nagyon jó tapasztalataink vannak. Sokat segítettek nekünk abban, hogy megtaláljuk a helyünket, közben pedig természetesen próbáljuk felfedezni Kiskőröst és a környéket is. Ismerkedünk a helyi helyekkel, ételekkel, a város mindennapi életével. Ez is része annak, hogy egy új településen lassan otthon érezzük magunkat.
A legfontosabb azonban az, hogy itt már eleve volt egy közösség, amelyhez kapcsolódni tudtunk. Emiatt egészen más volt Kiskőrösre megérkezni, mint egy olyan városba, ahol senkit sem ismertünk volna.
– Mennyire más Kiskőrös ahhoz a környezethez képest, ahonnan az Egyesült Államokban érkeztetek?
Brian és Aubrey: – Mindketten Oregonból érkeztünk, és kisvárosi környezetből jöttünk, ezért Kiskőrös mérete és hangulata sok szempontból közelebb áll ahhoz, amit korábban megszoktunk. Persze vannak kisebb-nagyobb kulturális különbségek. Ilyen például, hogy itt vasárnap nagyon sok minden zárva van. Ezek elsőre szokatlan dolgok, amelyekhez alkalmazkodnunk kell.
Budapest nekünk nagyon nagy volt, ezért örülünk annak, hogy ismét egy kisvárosban élhetünk. Kiskőrös ebből a szempontból sokkal közelebb áll ahhoz a környezethez, amelyben mi is felnőttünk.
– Egy másik országba költözni önmagában is komoly változás. Hogyan boldogultok a magyar nyelvvel?
Brian: – Még mindig tanuljuk a magyart. Van nyelvtanárunk, akivel rendszeresen tanulunk, hiszen ha itt élünk és magyar emberekkel dolgozunk, fontos számunkra, hogy egyre jobban tudjunk kommunikálni.
Nem egyszerű nyelv a magyar, és természetesen még sokat kell tanulnunk. Ugyanakkor ez is hozzátartozik ahhoz, hogy ne csak Magyarországon éljünk, hanem valóban részévé váljunk az itteni közösségnek. A hétköznapjainkban egyre több lehetőségünk van arra, hogy használjuk is azt, amit megtanultunk.
– Két gyermeketek, Mawerick és Laurel hogyan éli meg a magyarországi életet és most a Kiskőrösre költözést?
Brian és Aubrey: – Nagyon szeretik. Magyarországon már óvodába, illetve iskolába is jártak, és barátságokat kötöttek. Most Kiskőrösön is elkezdik kialakítani a saját kapcsolataikat. Egy család költözésénél természetesen nemcsak az számít, hogy mi, szülők hogyan érezzük magunkat. Legalább ennyire fontos, hogy a gyerekek is megtalálják a helyüket, legyenek barátaik, és jól érezzék magukat az új környezetben. Eddig ebből a szempontból is nagyon jók a tapasztalataink.
– Miből áll a munkátok Magyarországon? Mit csináltok egy átlagos hétköznapon?
Aubrey: – Több különböző feladatunk van. A magyar nyelv tanulása önmagában is része a mindennapjainknak, emellett pedig a Josiah Venture keretében végezzük a munkánkat. Brian egyik fontos feladata a magyarországi táborok koordinálása. Idén tíz tábort szerveztünk az országban. Többek között Veszprémben, Kecelen, Szegeden és Budapesten is dolgoztunk, tehát a munkánk nem kizárólag Kiskőröshöz kapcsolódik.
Emellett természetesen az itteni közösséggel és a fiatalokkal is együtt dolgozunk. A cél mindenhol hasonló: segíteni a helyi gyülekezeteket és ifjúsági közösségeket abban, hogy kapcsolatot építsenek a fiatalokkal.
– Mi az a cél, amiért megéri az Egyesült Államokból Magyarországra költözni?
Brian: – A célunk az, hogy segítsünk a fiataloknak abban, hogy megismerjék Jézust, és a követőivé, tanítványaivá válhassanak. Ennek nagyon sokféle útja lehet. Nem gondoljuk azt, hogy mindenkinél ugyanaz működik.
Lehet, hogy valakinek egy személyes beszélgetés jelent segítséget, másnak egy közösségi program vagy egy tábor. Olykor egyszerűen arra van szükség, hogy legyen valaki, aki meghallgatja. Nem tudunk mindent megoldani, de szeretnénk ott lenni a fiatalok mellett, kapcsolatot építeni velük, és abban segíteni őket, amiben tudjuk.
– Ebben hogyan kapcsolódik össze a munkátok a kiskőrösi Lighthouse Ifjúsági Közösségi Térrel?
Brian: – A Lighthouse nagyon jó lehetőséget teremt arra, hogy legyen Kiskőrösön egy olyan hely, ahol a fiatalok találkozhatnak, együtt tölthetik az idejüket és kapcsolatokat építhetnek. Mi is ebbe a közösségi munkába tudunk bekapcsolódni az itteni csapattal együtt.
A fiatalok támogatása nem feltétlenül csak szervezett programokat jelent. Fontosak a személyes kapcsolatok is. Ha valakinek beszélgetésre, mentorálásra vagy lelki támogatásra van szüksége, akkor ebben is szeretnénk segítséget nyújtani.
– Most Kiskőrösön éltek. Mennyire hosszú távra terveztek itt?
Brian és Aubrey: – Most Kiskőrösön vagyunk, és szeretnénk folytatni azt a munkát és azokat a kapcsolatokat, amelyek az elmúlt évek során kialakultak. Hosszabb távon természetesen sok minden attól függ, hogyan alakul a szolgálatunk és a családunk élete.
Most azonban itt rendezkedünk be. Ismerkedünk tovább a várossal, tanuljuk a magyar nyelvet, Mawerick és Laurel is kialakítják a saját kapcsolataikat, mi pedig szeretnénk minél inkább bekapcsolódni annak a közösségnek az életébe, amely már jóval a Kiskőrösre költözésünk előtt ennyire nyitottan fogadott bennünket.
