Tanyavilág. Kutyák rohangálnak a gazban a házaktól több száz méterre. Egyszer csak lövések dörrennek és két kutya ott marad, a többi elszalad. Vadászok lépnek elő a sűrűből, a kutyákat feldobják a terepjáró platójára és elviharzanak.
Tragikus, hasznos, ritka vagy mindennappos esemény ez? Szeretném körbejárni, hogy miért kerülhet arra sor, hogy a magyar pusztán kutyákra fegyvert emelnek.
Kiindulópont: az eset vadászterületen történt. Tehát nem belkertben, állattartó telepen vagy más, védett helyen.
Elsőként a vadászati törvény ide vonatkozó passzusát szeretném idézni: 1996. évi LV. törvény
a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról, 37/B. §:
(…) “(4) A vadászterületen a vadász a vadállomány védelme érdekében – a vad elfogására, elejtésére megengedett vadászati eszközzel – elfoghatja vagy elejtheti, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség
- a) a vadat űző vagy a vadat elejtő kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, továbbá
- b) fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát.
Mit is jelent ez pontosan? Nos, korábban a kóbor kutya és a kóbor macska volt az egyik legtöbb gondot okozó állat a vadászterületen, így dúvadnak minősült, állományait (igen, néhol már állományról beszélhetünk) apasztani kellett.
Sajnos manapság is sok gondot okoznak a kóbor állatok, melyeknek nem szabadna erdőn-mezőn előfordulniuk. Ahol megteremnek ezek az állatok, azok az elhagyatott, vagy csak részben látogatott tanyák.
A kutyának (és macskának) ugyanis az ember mellett a helye. Családtag, akár tetszik, akár nem, mely ténynek tudományos alapja is van. Rosszabb esetben pedig jön a kóborlás. A gazdátlan kutya, ha erdőre-mezőre kijut, akkor a vadállomány egyik legnagyobb pusztítójává válik. Az ősi ösztönök szerint falkába tömörülnek és vadászni kezdenek, de nem tudnak olyan hatékonyan ölni, mint a farkas, mert nem tanulták meg. Ennek következtében a kiszemelt prédának borzasztó szenvedést okoznak, gyakran például még élve elkezdik elfogyasztani.
További probléma a futó/sétáló/kiránduló emberek megtámadása, kergetése, fenyegetése. Ugye nem kell taglalni ennek pszichikai és fizikai hatását? Az állatorvosok szerint a tanyasi kutyák jelentős része nincs is beoltva. Mivel pedig rendszeresen érintkeznek / érintkezhetnek fertőzött vaddal, harapásuk fokozottan veszélyes az emberre. Oltásukhoz hasonlóan chippelésük, azaz azonosításuk is hiányos, így mind tulajdonosuk, mind pedig ellátottságuk lekövethetetlen. Akkor pedig minek vannak rendszabályok és a törvények?
De ne legyünk egyoldalúak!
Következzék pár gondolat a vadőr és a vadászok felé is! Tehát a kérdések továbbgondolásra:
- Hogyan győződik meg a vadőr arról, hogy a kutya tényleg gazdátlan-e?
- Ki ellenőrzi a vadőr jogos viselkedését?
- Hogyan kell eljárni a lelőtt kóbor állat tetemével?
- Hol húzódnak a háziállat-társálat-ragadozó határok?
Káposzta Lajos
(Képeink illusztrációk)