Ámann Márk második szezonját töltötte Kiskőrösön az elmúlt bajnoki évadban. A több klubbot is megjárt hálóőr, úgy érzi otthonra lelt Kiskőrösön. Vele beszélgettem egy csütörtöki délután Kiskőrös központjában. Szót ejtettünk az elmúlt bajnoki idényről, példaképéről, kedvenc csapatáról és a kiskőrösi közegről is. Szóba került például az idei BL döntő is.
32 ponttal első helyen teleltetek a bajnokság felénél. Ennek fényében milyen reményekkel, célokkal vágtatok neki a tavaszi idénynek?
A tavasznak a célja egyértelműen a dobogó megszerzése volt. Persze nem bántuk volna, ha meg tudjuk szerezni a bajnokság végén is az első helyet, de sajnos a végére kiengedtünk. Viszont ez így is nagy eredmény és örülnünk kell neki, hiszen Kiskőrös az elmúlt években még dobogó közelben sem volt. Azt még hozzá kell tennem, hogy a tavasznak sok sérülttel indultunk neki, többek között én is a felkészülés utolsó két hetét kihagytam tüdőgyulladás miatt. Ezt éreztem is ez első egy-két mérkőzésen, de aztán tettem a dolgom folyamatosan és egyre jobb formába kerültem a tavasz során.
Ennek fényében mennyire vagy elégedett a 2018-2019-es idénnyel?
Azt kell, hogy mondjam vegyes érzelmek vannak bennem, mivel az őszt az első helyen zártuk. Tavaszról az első amit szeretnék mondani, hogy egy-két játékos nem úgy állt hozzá az edzésekhez, mint ahogyan azt kellett volna. Azt hitték páran, hogy majd úgy fog menni a tavasz is, mint az ősz. Mint ahogyan már elmondtam, ennek a bronzéremnek is örülni kell, hiszen régen volt már Kiskőrös a dobogón vagy annak közelében. Ugye ősszel 32 pont jött össze, míg tavasszal 22 egységet gyűjtöttünk, ami tízzel kevesebb az őszinél.
Térjünk ki egy picit a tavasz mérkőzéseire, hiszen voltak olyan találkozók, amelyeket ha megnyertek, akkor végig ott tudtatok volna maradni az aranyért folyó harcban.
Igen. A tavaszt egy döntetlennel kezdtük itthon a Szabadszállás ellen. Mondhatom jól megleptek minket. Majd két hétre rá jött az ominózus szomszédvári derbi itthon az Akasztó ellen, ahol 1-0-s vezetésünk után azt hittük, hogy behúzzuk ezt a meccset, de az Akasztó jobban felszívta magát és megfordították a találkozót, így elszenvedtük szezonbeli második vereségünket. Majd utaztunk ugye Kelebiára a sereghajtóhoz.
Meggyőződésem szerint a csapat nagy része azt hitte, hogy egy sima meccs lesz, de sajnos nem így lett. Egy nagyon nehezen összehozott döntetlen értünk el. Én azt láttam ott a csapaton, hogy ez akár a bajnokság árába is kerülhet, és lásd végül harmadikak lettünk. Aztán Kiskunfélegyházára utaztunk, ahol egy nagyon jó mérkőzést játszottunk. Meggyőződésem szerint a játékvezetők egy győzelmet vettek el ott tőlünk, mivel az egyenlítő találat érdekesen született.
Majd szépen jöttek a mondhatni kötelező győzelmek, és eljutottunk az utolsó két összecsapásig. Több sérülttel és egy kiállítás és sárga lapok miatt a védelmünket meg kellett változtatnia edzőnknek, Miskovicz Bálintnak. A találkozó előtti héten Vitya, Mokrickij Viktor csinált egy hülyeséget – kiállítatta magát. Ha ez nincs, akkor lehet nem ekkora különbséggel kapunk ki. Jánoshalmán meg győzött a szerb mentalitás. Úgy álltunk neki a találkozónak, hogy jó a döntetlen is. Majd fegyelmezetlenek lettünk és kaptunk még két gólt. A találkozókról ennyit mondanék.
A szezonbeli teljesítményeket, ha nézzük, akkor kiemelnél esetleg valakit, valakiket a csapatból?
Először is mindenképpen a tavaly nyáron érkező Eugene Salamit. Aki 22 góljával nagyban hozzájárult harmadik helyünkhöz. És nem mellesleg a gólkirályi címet is megszerezte. Mellette még Nagy Attilát a középpályáról. És számomra két meglepetés ember tavasszal Simon Dominik és Mokrickij Viktor voltak. Akik hozzáállásukkal és góljaikkal is nagyban segítették a csapatot a tavasz folyamán. Itt emelném még ki edzőnket Miskovicz Bálintot, aki nagyon jól összerakta és felrázta ezt a csapatot. Új impulzust adott ennek a gárdának, aminek az eredménye is meglett a szezon végén. És ugye nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy mi ezt az eredményt egy csapatként értük el.
Saját magad teljesítményét ha nézed, hogyan értékelnéd?
Ha ezt a 2018-2019-es szezont nézzük, akkor két nagy vereségbe szaladtunk bele itthon. Ha ezeket nem nézzük, akkor a legkevesebb 24 gólt kaptam volna. De nem vagyok maradéktalanul elégedett, hiszen az ember saját magával sosem lehet az, mivel mindig van hova fejlődni. De jó érzéssel töltött el, amikor olvastam cikkekben, hogy pl. ezek a kiskőrösi kapus nagy pillanatai voltak. Vagy éppen ha azt írták, hogy én voltam a meccs legjobbja. Külön öröm számomra és nagyon jól esik mikor egy-egy meccs után a szurkolók odajöttek gratulálni nekem.
Van-e olyan védésed, amire szívesen emlékszel vissza?
Húú ez jó kérdés. Talán a Jánoshalma elleni meccsen volt egy, amikor én ide kerültem. Azon a találkozón hárítottam egy büntetőt majd több ziccert is, amivel a csapatot akkor hozzásegítettem a győzelemhez. A másik az őszi hazai Kiskunhalas ellen találkozón, amikor egy oldalsó beadás volt és az egyik támadó középen érkezett, és én arra vissza tudtam érni. Ez egy nagy védés volt számomra, hiszen 1-0 arányba végül nyertünk azon a meccsen, többek között ennek a védésemnek is köszönhetően. Ezek amik most hirtelen eszembe jutottak, és még talán a mostani tavaszi Kalocsa elleni hazai találkozón egy szabadrúgás, ami nagyon szép volt és sikerült végül hárítanom.
Van-e példaképed? Ha van ki ő? És miért?
Példaképem az volt és van is. Andreas Köpke a német válogatott volt kapusa. Őt kiskorom óta követem. Az 1996-os Európa bajnokságon védte Németország kapuját. Azóta követem úgymond a labdarúgást, és ő fogott meg akkor. Ha mostani kapusokat nézzük, akkor Keylor Navast – a kedvenc csapatom, a Real Madrid kapusát – mondanám. Ugye ő nem egy magas kapus, mégis olyan gyorsasággal tudja ezt áthidalni, hogy én őt tartom az egyik legjobb kapusnak.
Szóba került, hogy kedvenc csapatod a Real Madrid. Miért?
Imádom a fehér színt eleve. De viccet félretéve, volt egy korszak mikor a hátvédsor Roberto Carlos, Fernando Hierro, Michel Salgado, Iker Casillas előtte ugye Julio Cesar védett. Volt az a BL döntő a 2001-02-es szezonban, amikor is a Real Madrid a Bayern Leverkusent győzte le, és Iker Casillas az utolsó húsz percbe állt be Cesar sérülése miatt, több nagy védést is bemutatva. Hát én azóta szeretem a Real Madridot. Ugye utána jöttek a galaktikusok. David Beckham a kedvenc játékosom. A szobámban van is egy életnagyságú Beckham szobor papírból.
Magyar futballt követed?
Igazából nem. Mióta én nem játszok felsőbb osztályokban, azóta nem igazán követem. Nem szeretem a magyar focit. Nem úgy nem szeretem a magyar futballt, mint ahogyan a legtöbb ember nem szereti. Persze eredményeket, összefoglalókat megnézem, de ennyi.
Ha már szóba került a BL döntő, a mostaniban kinek szurkoltál, vagy inkább kit szerettél volna, hogy nyerjen?
Ugye kedvenc csapatom a Real Madrid már nem volt érdekelt. Így azt mondanám, hogy a Liverpool nagyon megérdemelte a tavalyi verség után. Persze le a kalappal a Tottenham előtt is. Az Ajax-t sajnáltam még, hogy nem sikerült nekik döntőbe kerülni, és hozzáteszem az egyenes kiesés szakaszban nagyon fordulatos és izgalmas meccsek voltak, nagyon nagy fordításokkal, amiket tényleg jó volt nézni.
Pályafutásodról is beszélnél pár szóban?
Én Izsákon kezdtem a labdarúgást, majd elkerültem Kecskemétre, ott nevelkedtem. Majd hazajöttem Izsákra és onnét Dunaújvárosba kerültem egy félévre. Majd a Kecskeméti TE-hez kerültem, ahol öt korosztályban U13, U14, U15, U16, U17-be korosztályos válogatott is voltam.
Majd 19 évesen mutatkoztam be a megyei első osztályban Akasztón, 2007 tavaszán. Akkoriban a Megyes Misiék kerestek meg. Én tudtam, hogy Izsákon az akkori kapus Házi Imi mellett csak cserepados lettem volna, és éreztem, hogy van bennem annyi, hogy megyei első osztályban is védjek. Így végül Akasztóra kerültem, ahol két évet töltöttem. Majd eligazoltam Császártöltésre egy félévre, ahol megye kettes bajnokok lettünk.
Aztán újra Izsák következett ahol három évet töltöttem, majd ott ugye a megye egyes csapat megszűnt, így elkerültem Csépára – ami az egyik legrosszabb döntésem volt.
Ott három és fél meccset játszottam, mivel a negyedik meccs félidejébe közölték velem, hogy elállnak a megállapodástól. Aztán újra hazaigazoltam Izsákra, de már mezőnyjátékosként szerepeltem, és megnyertük a megye hármas bajnokságot, mely bajnoki címhez 25 meccsen 19 lőtt góllal járultam hozzá. Ezt követően a megye kettőben 25 találkozón 20 gólt szereztem kapus létemre. Majd 2017 nyarán jött a Kiskőrös.
Milyen Kiskőrösön? Hogyan érzed magad? Hogyan kerültél Kiskőrösre?
2017 nyarán éppen edzőmeccsre mentünk Orgoványra. Amikor felhívott Somlyai Péter alelnök, hogy kapust keresnek. Mondtam neki, hogy én három éve nem álltam kapuba, ha így is elfogadnak, akkor megyek. Mondta Péter, hogy ő tisztában van a képességeimmel, és így kerültem végül Kiskőrösre. Szerencsére gyorsan befogadtak, és a szurkolók is elfogadtak, még ha izsáki is vagyok. Szeretek itt játszani, nem is tervezek innen elmenni. Jó a közösség, örülök, hogy a Kiskőrösi LC kapuját védhetem.
Köszönöm ezt a tartalmas interjút. További sok sikert kívánok, és persze sok bravúrt.
Beniczki Dávid
