– #Anikó #generációm
Az egész úgy kezdődött, hogy poénből a szülői csoportunkban megemlítettem, az aktuálisan szükséges szülői kompetenciákkal kapcsolatban képzést kellene tartani, mert néha csak kapkodom a fejem. Ekkor kaptam a bíztatást, hogy ez kiváló cikktéma lehetne, és hogy erről megkérdezhetném az egykori osztálytársaimat is. Nyolc kérdést tettem fel, a beérkezett válaszokat és gondolataimat osztom meg most az Olvasókkal:
Kérlek, sorolj fel olyan dolgokat, melyeket te megengedsz, lehetővé teszel gyermekeidnek, de régen nem is álmodhattál róla!
A válaszadó szülők körében tárgyi és nem kézzelfogható dolgok területén is akadtak különbségek a két generáció között. A smink, a trendi ruha, a drága telefon, bicikli, motor, a korhatáros filmek sokunk számára jelentettek tiltott területet. Ugyanakkor gyermekeinknek több szabadsága, bátorsága van arra, hogy nyíltabb, őszintébb beszélgetésekre is sort keríthessenek a szüleikkel.
„Az új dolgok iránti vágyakozás nem ártott meg, és a szülők sem gondolták magukat rossz szülőknek.”
Vajon mi az oka annak, hogy mi, 21. századi szülők ennyit törjük a fejünket azon, jó szülők vagyunk-e? Az információ szinte korlátlan terjedése tette ezt velünk? A naponta szembejövő nevelési elvek, tapasztalatok, vélemények kilúgozzák belőlünk a bizalmat, és belső értékrendünk tartóoszlopai megrendülnek?
Mik azok, amiket neked meg kellett csinálnod, de sokszor eszedbe sem jut, hogy elvárd a gyermekedtől?
Őszintén kíváncsi lennék, hogy erre a kérdésre milyen válaszok érkeztek volna, ha nem Kiskőrösön teszem fel, ahol az én generációm a szőlőben, de legalábbis a környékén nőtt fel. Mert majd minden válaszban ott volt a fizikai munka, a házimunkában és a kistestvérekkel kapcsolatos nagyobb felelősség.
„Sajátjainkra ennyit nem bízunk!”
Érdekes a magyar nyelv, hogy bízni lehet a gyermekeinkre munkát, felelősséget és bízni lehet bennük, hogy eljön az a pont, amikor már ők hozzák meg a döntéseiket.
Sorold fel a legfontosabb különbségeket a te neveltetésed és a te nevelésed között!
Két szó köszönt vissza a válaszokból többször is. A lehetőség: melyből sokkal több adatik meg a gyermekeinknek. És a lazaság: melyre régen vágytunk, és most igyekszünk ennek hiányát a gyermekeink felé pótolni.
„Ijesztően hasonlítok anyámra, de lazább vagyok sok mindenben.”
Gyakran rettegünk, nehogy ugyanazokat mondjuk, amiket a szüleink szájából hallottunk. Amikor először használjuk ezeket a kifejezéseket, megdöbbenünk. Szavaink bumerángként zuhannak vissza gyermekeinkre.
Mik a legnagyobb kihívások számodra a 21. századi gyereknevelésben?
Különösen is nehéznek találták a válaszadók a számukra vagy őseik számára fontos értékek megőrzését, hiteles közvetítését a gyermekeik számára.
„Megtalálni az arany középutat és észszerűséget a technikailag elszabadult dolgok és a valós örömök között, ezt a gyermekem számára is érthetően szabályozni.”
Az informatikai tudásunk – hacsak nem vagyunk a szakma birtokosai – mérföldekkel marad le a gyermekeinkétől. Ez gyakran frusztrál bennünket, nem látunk bele az őket érő online áradatba, és ez sebezhetővé teszi mindkét érintett felet. Olyan falat emelhet közénk, melyet komoly erőfeszítések árán lehet csak lebontani. Be kell vallanunk azt is, hogy talán mi vagyunk az első szülői generáció, akik a tévét hívtuk segítségül, mert a távolság vagy a munka okán a nagyszülők már nem voltak karnyújtásnyira. Az okoseszközök szinte észrevétlenül kerültek a gyermekeink kezébe, a digitális távolság pedig legyőzhetetlenebbnek tűnik, mint a fizikai.
Milyen mai nevelési elveket tartasz jobbnak a régieknél?
A szülő és gyermek közötti barátibb, közvetlenebb kapcsolatot érzik jobbnak, de legalábbis általánosabbnak a mai édesanyák és édesapák.
„Az elvek ugyanazok, csak valamivel lazább vagyok.”
Milyen régi nevelési elveket tartasz jobbnak a maiaknál?
Tisztelet, fegyelem, szigorúság, következetesség voltak a legtöbbször visszaköszönő szavak.
„Vajon milyen lenne a mi tanítónk a mai tanárok között?”
Szerinted neked volt jobb gyermeknek lenni vagy a gyermekednek jobb?
Egyszerre jelent meg a lehetőségek széles tárháza, és a velük együtt járó elvárások, mint az érem két oldala.
„18 évesen több stresszt élt már át, mint én 40 évesen”
Egyöntetű volt a vélemény azon a téren, hogy nekünk jutott könnyebb gyermekkor. Mélyen elgondolkodtató, hogy mit tettünk a világgal, amióta felnőttünk, ha mind úgy érezzük, régen jobb volt gyermeknek lenni. Mikor döntöttünk úgy, hogy telepakoljuk a gyermekeink vállát oda nem illő terhekkel és elcipeljük helyettük azokat, amiket nekik kellene vinni. Sikerült egy globális, pszichés gerincferdülést okoznunk magunknak.
Szerinted mik a legszükségesebb képességek, készségek a 21. században, amik elengedhetetlenek a gyereknevelésben?
Türelem, nyitottság, aktív hallgatás, értő figyelem, empátia, következetesség, képzelőerő, problémamegoldó képesség. Óriási kihívás birtokában lenni ezeknek a tulajdonságoknak és rugalmasan kezelni őket.
„Egy kis szigorúság, de a legfontosabb a következetesség.”
A kérdőív során mindenekfelett előforduló szó a KÖVETKEZETESSÉG volt. Azt hiszem ez régen valamivel könnyebbnek tűnt. Kevesebb volt az élet-szempont. Következetesnek lenni annyit tesz, tartjuk magunkat az elveinkhez, szavaink és tetteink összhangban vannak egymással. A kulcs, úgy tűnik elsősorban önmagunk ismerete a múltunkra és a jelenünkre tekintve is. Bár az önkétség felőrli az embert, a bölcs mer kérdezni, hibázni és a hibáiból tanulni. Szeretetünkbe bele kell férnie, hogy gyermekeinket engedjük hibázni, közben pedig tanítsuk a tetteik következményét. Mindezt úgy, hogy 20. századi neveltetéssel igyekszünk felkészíteni az életre 21. századi gyermekeket. Kiszeretni őket a múltnak az elavult, bántalmazó részéből, és beleszeretni őket a jövő ismeretlen, de kihívásokat rejtő, izgalmas részébe. A feladat kalandok nélkül túl komoly, komolyság nélkül túl kalandos. Nos, következetességre fel!
Ezúton is köszönöm ötletadóimnak és azoknak a szülőknek, aki rám szánták az idejüket és válaszoltak a kérdésekre.
Kutyifa Anikó
Képek: illusztráció
