Az Esti mesék felnőtteknek előadássorozat utolsó állomásához érkezett a Kiskőrösi Egészségfejlesztési Iroda programja.
December 11-én Mezőfi-Horváth Antónia klinikai szakpszichológus tartott előadást a párkapcsolati sikertelenségeink lehetséges okairól és megoldási lehetőségekről.
Vele beszélgettünk az esemény kapcsán.
Mire építetted fel az előadást?
Mondhatjuk, hogy egy párkapcsolat kialakítása után állandó feladat annak minőségi működtetése, és kihívás, hogy hogyan tudunk folyamatosan megújulni benne. Azt látom, hogy mielőtt két ember között véget ér egy kapcsolat, egy csomó ponton lehetne még valamit tenni. Sajnos egyre kevesebbet tesznek azért, hogy valóban működjön, és keserves a tapasztalat, hogy „a másikkal, harmadikkal” sem megy sokkal jobban.
Párkapcsolatunkban legtöbbször a problémáink forrása gyakran a másik meg nem értése. Mi ez az állandó ellentét férfi-nő között?
Nem lehet kikerülni azokat a különbségeket, amik egy férfi és egy nő között vannak. Sok félreértés abból származik, hogy nem értjük hogyan működik a másik nem. Vannak olyan biológiai különbségek, amik alapvetően meghatározzák viselkedésünket. Míg a nők hosszan és részletesen kommunikálnak, a férfiak a tényekre szorítkoznak, és ez problémát okozhat a feleknek. A férfi ritkábban közöl érzelmeket, általában tényszerű, míg a nő nyitottabb arra, hogy kibeszélje érzelmeit. Ezek a különbségek egy párkapcsolati probléma alapjává válhatnak, ha nem tudjuk és nem értjük, miért viselkedik másként a társunk.
Mindenki a szerelmet keresi, amikor megtaláljuk azt hisszük örökké tart.
Valóban nem vagyunk tisztában azzal, hogy amikor azok az érzések, amik hiányáról panaszkodunk, az egy természetes dolog. Ez az érzés pedig nem más, mint a szerelem hiánya. Talán mindenki ismeri a „meglátni és megszeretni” jelenséget, amikor villámcsapásként ér bennünket, hogy „ő más, mint a többiek”. A biológusok azt mondják, hogy ez az az egész egyszerűen magyarázható a feromon hatással. Ez a vegyület egyedi információt közöl rólunk, de nem mindenki érzékeli. Ezért van az, hogy kívülről látszólag két összeillő emberből nem lesz egy pár, mert nincs közöttük kémia. A pusztán biokémiai hatás önmagában nem túl romantikus gondolat, van még egy olyan megfoghatatlan része az emberi vonzódásoknak, ami nehezen körülírható, de én úgy gondolom, vannak olyan történések az életünkben, amit a tudomány nem fog tudni megmagyarázni. Viszont, amikor szerelmesek vagyunk, a biokémiai változások ténylegesen elindulnak. Ez a kapcsolat elejére jellemző, a felfokozott állapotot nem tudjuk sokáig megtartani, jó esetben néhány hónapig, akár egy-két évig kitarthat. Ezt követően reálisabban látjuk a másikat, és ekkor derül ki, hogy van-e jövője az adott kapcsolatnak.
Milyen alapvető problémát látsz egy konfliktus kialakulásakor?
Fiatal felnőttkorban ha a személyiségfejlődés megfelelő módon haladt előre, akkor képesek vagyunk az intimitásra, az elköteleződésre. Az intimitás az, hogy képes vagyok a másikkal egy bensőségesebb kapcsolatot kialakítani. Ha a személyiségfejlődésben volt valami elcsúszás, akkor azt látjuk, hogy valaki képtelen kapcsolatot kialakítani, vagy ha a kötődés kezd kialakulni a másik felé, ez olyan kezelhetetlen érzelmeket mozgósít, ami miatt inkább menekülőre fogja. Szintén az intimitástól való félelem és az elköteleződésre való képtelenség az oka annak, ha valaki Don Juanként egész életében virágról virágra száll.
A gyökereink, saját családunk az az alap, ami meghatározza kapcsolódásainkat másokhoz. Fontos, hogy mit hozunk magunkkal, milyen mintát látunk a szüleinktől, mert ez egy kapcsolati mintává fog fejlődni. Amikor ismerkedem valakivel, nekem is van egy sorsom, egy történetem, egy előéletem, egy családom ahonnan jövök, értékekkel, világnézettel, vannak traumáim, amiken túl vagyok, ezeket hozom magammal. Én azt szoktam mondani, hogy mindenkinek van egy hátizsákja, amiben ezek benne vannak. Amikor valakivel találkozom, akkor neki is van egy hátizsákja tele különféle traumákkal, kapcsolati mintával, rossz párkapcsolati működésekkel, és nekem ezeket meg kell ismernem, viselnem kell. Például, ha a párom egy olyan családból jön, ahol nem kapott megfelelő mintát férfi-nő kapcsolatára, mert mondjuk az apa korán kikerült a képből, akkor könnyebben megértem, és elfogadom a párom váratlan reakcióit, viszonyulásait, ha tudom hogyan hatott ez az ő életére, de ehhez ismernem kell az ő történetét. Így a probléma könnyebben megoldható, kezelhető két ember között.
Egy kapcsolat harmadik legfontosabb pillérének az érzelmeket tartom. Egy kapcsolat kezdetére jellemző heves érzések – természetükből adódóan – előbb-utóbb lecsitulnak, az illúziók kora lejár, viszont ilyenkor lehet a kapcsolatot egy sokkal biztonságosabb alapra építeni. Viszont ha sosem voltak mély érzelmek, akkor hamarabb kifutja a kapcsolat a végét.
Mik azok a leggyakoribb okok, amiért nem működik egy kapcsolat?
Szerintem a legnagyobb probléma az „elhétköznapiasodás”. Mindenki csinálja a dolgát, megy a monoton verkli, a hétköznapok unalmassá, egyformává válnak. Egyre kevesebb időt szánunk egymásra, valódi beszélgetésekre (amikor nemcsak a háztartással, gyerekekkel kapcsolatos dolgokat beszéljük meg), és egy idő után már késztetésünk sincs arra, hogy értékeljük a másik erőfeszítéseit és kifejezzük felé, hogy fontos számunkra. Amikor ez hosszú időn keresztül így van, akkor egyre inkább azt érezhetjük, hogy ez nekünk kevés. Ha nagyon szenvedünk az adott kapcsolatban, akkor gyakran valamilyen tünet jelzi számunkra, hogy kezdenünk kell valamit a helyzettel, de az is előfordulhat, hogy a kapcsolati hiány pótlására fogékonnyá válunk külső kapaszkodókra. Általában ilyenkor jelenik meg egy harmadik. Ha egy kicsit magunkba nézünk, akkor talán egyértelmű, hogy egy kapcsolat alakulása két emberen múlik. Sosem lehet csak az egyik fél a hibás. A két fél kölcsönhatása alkotja a kapcsolat minőségét. Akkor tud beleférni egy harmadik személy, ha a kapcsolatban valamilyen hiány van. Ezt érdemes tünetként felfogni, mert ritkán van a félrelépések mögött valódi, tartós érzelem, amire hosszabb távon lehet alapozni. Vizsgálatok szerint, ha a kapcsolat felbomlik, az addig harmadik féllel csak csekély százalékából lesz új házasság, a külső kapcsolatok zöme szakítással végződik. A harmadik sokszor csak egy lehetőség, hogy valaki kiugorjon a kapcsolatából, ami már nem jól működik. Amikor a harmadik fél létére fény derül, ez nagy krízist indukál, ami komoly érzelmi megrázkódtatással jár, de a krízisben a fejlődés lehetősége is benne van, és előfordul, hogy ez ösztönzi arra a feleket, hogy rendbe tegyék a kapcsolatukat és ne csak szőnyeg alá söpörjék a problémáikat.
Mi az, amit tehetünk az ellen, hogy ne vesszünk el a hétköznapokban?
Azt gondolom, hogy a szertartások nagyon fontosak. Nemcsak a születésnapok, az évfordulók, hanem a hétköznapokon is bármikor, bármit megünnepelhetünk. Varázsoljunk a hétköznapból is ünnepet, bármikor hazamehetünk egy üveg pezsgővel „csak úgy, mert annyira hálás vagyok, hogy vagy nekem”! Teremtsük meg a helyzeteket, hogy tudjunk beszélgetni, ne menjünk el egymás mellett. Ne legyünk túl fáradtak ahhoz, hogy a mindennapi kettesben töltött idő, vagy beszélgetés elmaradjon. Fontos, hogy vitás helyzetekben kellő empátiával, elsősorban „én-üzenetekkel” kommunikáljunk, azaz ahelyett, hogy a másikat hibáztatnánk, fogalmazzuk meg azokat az érzéseket, amiket a helyzet hívott elő, és így keressünk együtt megoldást, ahol lehet kössünk kompromisszumot. Végül úgy gondolom, hogy az együtt töltött minőségi idő az, ami feltöltheti két ember kapcsolatát, ami elősegítheti a kapcsolat védelmét.
B.M
