A negyedik vasárnap már a finish. A sportversenyeken az a szakasz, amikor a versenyző minden létező és addig bölcsen beosztott erejét latba veti, hogy a lehető legjobb eredményt érje el.
De mi a lehető legjobb eredmény karácsony esetében? A tökéletesen csillogó bejgli és zserbó? Ha a linzer és a mézeskalács konzisztenciája ideális? Ideális alatt értendő, hogy újév után, amikor szembe kell nézni azzal, hogy indul a munka, még mindig kellemes elmajszolni egy darabot, felidézendő az ünnepi hangulatot. Ha az égősorból harmadikra megtaláljuk a huncutkodó rosszat és gyorsan kicseréljük?
Ha a fenyő tűlevelei kitartanak addig, míg a két ünnep között – a kiadós családi étkezések után – kismamákhoz hasonló, hátul támaszkodós mozdulattal leereszkedünk a fotelbe? Ha a szentesti legóépítés után éjszaka nem találunk a talpunkban egy kósza darabot, ami kimaradt a dobozból? Ha az elemes baba vagy kisautó hangja nem megy az agyunkra már december 25-én délelőtt?
Az igazság talán ott rejtőzik, hogy
a karácsony nem verseny. És a legkevésbé sem baj, ha nem tökéletes.
Mindannyian sok élethelyzetet tudunk felidézni, amit megélve, igen messze voltunk a tökéletestől, de amit tanultunk belőle, azt nem feledjük. A tökéletességre vagy nevezzük inkább jóságra, elégedettségre törekedve érzi csak igazán az ember, hogy
a küzdelmeket nem lehet kispórolni az életből.
A betlehemi éjszaka sok szempontból nem volt – a közösségi médiában kozmetikázott módon – tökéletes. Máriának nem jutott nagy fitball-labda megkönnyítendő a vajúdást, Józsefen nem volt steril kórházi köpeny, a pásztorok nem posztoltak #megszületett, #megváltó, #aranytömjénmirha tagekkel az instán.
Az angyalnak nem kellett filtert húznia a fotóra, hogy megfelelő legyen a hangulat. A háromkirályok nem lájkolták az eseményt, nem osztották meg az élményeiket Heródessel, miután az angyal lebeszélte őket erről.
Mégis azon az estén a valaha volt legtökéletesebb született meg.
Távol álljon tőlem a közösségi média szapulása, hiszen anélkül, még csak meg sem írhattam volna ezt a cikket. Csupán arra gondolok, hogy merjük igazán megélni az előttünk álló ünnepet. Nem baj, ha nem fotózzuk. Nem baj, ha nem tökéletes.
Egyszerűen csak nézzünk filter nélkül egymásra!
Lássuk meg a ráncokban a bölcsességet, a fáradtságban a tett feletti elégedettséget, a nem tökéletes fogásokban az elkészítésük örömét!
Vegyünk egy mély levegőt, dőljünk hátra és csodálkozzunk rá az ajándékainkra! Kezdjünk el örülni a vanjainknak és engedjük el a nincseinket! Csak egyfajta tökéletességre törekedjünk: tökéletesen bízzunk abban, Aki miatt a karácsonyt ünnepeljük!
Békés, Boldog Ünnepeket!
Kutyifa Anikó
