Ezen a héten szeretnénk bemutatni azokat a pedagógusokat itt a VIRA.HU-n, akikkel a Bem iskola az előttünk álló tanévben gyarapodik.
Második interjúalanyunk Kutyifa Anikó, biológia-földrajz szakos pedagógus és tanulásban akadályozottak – autizmus spektrumzavar pedagógiája szakos gyógypedagógus volt.
Mivel azonban az interjúalany jelen esetben megegyezik a cikk írójával, úgy határoztam, megválaszolom a saját kérdéseimet, pedagógus pályafutásomra vonatkozóan.
Mikor döntötted el, hogy pedagógus leszel?
1986. április 1-én, mikor második osztályban a tanítónénim megengedte, hogy fordított óra keretében megtartsak egy nyelvtan órát. Akkor hazamentem és azt mondtam a szüleimnek, hogy „tanár leszek”. Az elmúlt 20 évben ebbéli szándékomban csak a különösen stresszes napokon inogtam meg egy időre.
Volt téged tanító pedagógus példaképed? Ha igen, mi miatt vált azzá?
Biológia-földrajz tanárom felső tagozaton a Petőfiben Zsikla Mária volt. Mindvégig felnéztem rá, az ő órái sokat nyomtak a latba, hogy ezt a szakirányt választottam. Gyakorló pedagógusként a Bem iskolában Bárányné Panta Beatrix fejlesztő pedagógusi munkáját és elhivatottságát megismerve kezdtem el gondolkodni a gyógypedagógián. A Bárczin pedig az összes oktatóm példaképem a mai napig az autizmus szakirányon.
Miért választottad ezt a szakirányt, területet?
A biológia a kedvenc tantárgyam volt, a földrajz azon a napon társult hozzá, mikor ki kellett tölteni a jelentkezési lapokat. A gyógypedagógia mellett akkor döntöttem, mikor egyre több sajátos nevelési igényű gyermek lett az osztályokban, én pedig tanácstalanul álltam a nehézségeik előtt.
Szerinted milyen (lenne) az ideális iskola?
Ezen a téren összeérnek a pedagógus és a gyógypedagógus igényei bennem. Mert túl nagy létszámú gyermekcsoportokban zajlik az oktató-nevelő munka, és túl kevés a segítő felnőtt az osztálytermekben. Ez azonban rajtam kívül álló szempont, hiába fáj érte a szívem, tenni semmit nem tudok.
Az ideális iskolában szerintem mindenkinek van szava, ami hallható és figyelembe veszik. Van minőségi idő és energia az emberi kapcsolatok ápolására is. A diák-szülő-tanár „szentháromság” minden tagja úgy érzi, a létezése számít és értékes az egész rendszer szempontjából. Ideális lenne, ha megtalálnánk végre az egyensúlyt a hagyományos értékek és a 21. századi kihívásokhoz illeszkedő, új célok között.
Kérlek, írd le gyakorlótanári vagy eddigi pályafutásod alatt történt egyik kedves vagy vicces történeted!
Legkedvesebb emlékem, amikor kihívtam felelni egy hetedikes tanítványomat, akinek – fogalmazzunk így –, nem tartozott kedvenc időtöltései közé a tanulás. Esőerdő állatai volt a téma. Kolibri, közönséges madárpók, bőgőmajom, jaguár. Cirkalmas körmondatokban tett megállapítások azzal kapcsolatban, mit csinálhatnék ahelyett, hogy őt feleltetem. Igyekeztem rávenni, hogy kezdjen el gondolkodni. Sorra vette az állatokat. Döbbenten vette tudomásul, hogy eszébe jutnak dolgok, mert az órán általában csendben figyelt. Négyest kapott. Tátott szájjal állt velem szemben: „Na ne vicceljen, tanárnő! Még sosem kaptam négyest!” Se előtte, se utána, olyan elégedetten senki nem ült le a felelete után.
Miért választottad ezt az iskolát?
Nagyon sok kedves emlék fűz a Bem iskolához. Hiányzott a tanítás. A változások pedig mindig új kihívások elé állítják az embert.
Mindig pedagógus akartál lenni? Milyen foglalkozás ötleteid voltak előtte?
Igen. És író. Az írás ugyanúgy nagyon fontos az életemben, mint a tanítás.
Dolgoztál más területen?
Minden munkám valamilyen módon az oktatáshoz és az íráshoz kapcsolódott. Dolgoztam népfőiskolán képzésszervezőként, általános iskolában tanárként és napközis pedagógusként, egyetemi kollégiumban adminisztrátorként, EGYMI-ben napközisként, végül Kiskőrösön az EGYMI autizmussal élők óvodai csoportjában gyógypedagógusként.
Szerinted mik egy pedagógus legfontosabb tulajdonságai?
A rugalmasság, a nyitottság és a humor. A képesség a megújulásra és az önreflexióra. Az együttműködési készség a gyerekekkel, a szülőkkel és a kollégákkal.
Mi a hobbid? Mivel foglalkozol legszívesebben a tanításon kívül?
A tanításon kívül legszívesebben írok és igyekszem minőségi időt tölteni a fiammal. Ha írni szeretnék, olvasnom kell, ha olvasok, akkor úgy érzem, írnom kell. Ez a kettősség adja a mindennapjaim egyik fő dinamikáját. Legfontosabb kikapcsolódásom és túlélési stratégiám a futás.
– Kutyifa Anikó –
Fotók: Kincses Szilvia Photography