A kiskőrösi származású Kothenc Lajos hatéves korában lépett először színpadra színjátszóként, később énekelni és dobolni tanult. 1992-ben megnyerte az Országos Amatőr Táncdalfesztivált, majd 1995-ben Kiskunhalason egy országos táncdal vetélkedőn közönség első helyezést ért el. Közben Kiskőrösön zenekart alapított. Az ország minden táján énekelt már, különböző városi és falusi rendezvényeken, sőt spanyol és olasz bárokban is. Eddig négy lemeze jelent meg: Kaland az élet, Éjszakázó ember vagyok, Hajnali csillag, Száz aranyért nem adnám címmel. Időközben kipróbálta magát a vendéglátásban is, több éttermet üzemeltetett sikeresen, majd mindent felszámolt és 2002-ben megnyitotta a Thermál Éttermet, melyet ma már lányai üzemeltetnek. 2019-ben Kiskőrös Város Képviselő-testülete „Kiskőrös Város közéletéért” díjat adományozott Kothenc Lajos részére.
Kiskőrös emblematikus alakjával, az egykori étteremvezetővel, a zenecsatornák népszerű énekesével otthonában beszélgettünk.
Mai beszélgetésünk arról szól, hogy milyen pályát futott be úgy a vendéglátóipar területén, mint a zenei pálya tekintetében. Kezdjük a vendéglátóiparban eltöltött szerepével, pályájával. Honnan indult vendéglátós karriere?
Először Bondor Lipi bácsinál, majd az Állami Gazdaságnál dolgoztam, 1978-ban a Szarvas Étterembe mentem karbantartónak, illetve esténkén zenéltem a bárban. Ekkor már éreztem, hogy szakmát fogok váltani, ugyanis mindig is vonzódtam a vendéglátáshoz. Ezt követően az izsáki Biczó Csárdába mentem főállású zenésznek, innen a keceli presszóba, majd a Kőrösi Csárdába hívtak, ahol szórakoztathattam a fiatalokat. Közben a kiskunhalasi Kereskedelmi és Vendéglátó Ipari Iskolában elvégeztem az üzletvezetői, valamint a szakmunkás oktatói tanfolyamot. 1983-ban, az államosítás után, az első melegkonyhás éttermet is mi indítottuk el, a Róna Vendéglőt. Akkoriban nagy népszerűségnek örvendett, finom házias ételeiről és kiszolgálásáról a mai napig emlegetik a kiskőrösi vendégek. 1986-ban felkértek, hogy vezessem a Szarvas Vendéglátóhelyet. Így lettem hajdani karbantartóból, igazgató. 1987-ben bérbe vettem a Szarvas objektumot, annak közel kilencven dolgozóval együtt. Nagy örömömre sikerült bebizonyítanom, hogy lehet nyereségesen is üzemeltetni egy ekkora vendéglátó egységet. 1989-ben felkérték a Véndiófa Étterem vezetésére, amit családommal 1991-ben meg is vásároltunk, egy húsáruházzal együtt. 1993-ban sikeresen megpályáztam a 130 főt foglalkoztató, 4-5 ezer gyermeket ellátó Zánkai Gyermekváros konyhájának üzemeltetését. 1995-ben Balatonalmádiban megkaptam a szakma kiváló vendéglőse oklevelet és serleget. Szintén ebben az évben megnyitottam a Western Bárt, közben Soltvadkerten üzemeltettem a Rózsakert Vendéglőt, és a csengődi benzinkút tulajdonosa is voltam egy rövid ideig. Majd mindent felszámoltam és 2002-ben megnyitottam a mai napig üzemelő Thermál Éttermet, melyet családi vállalkozásként működtetünk. Időközben nyugdíjba mentem, így lányaim: Karolina és Henrietta vezeti jelenleg az éttermet, mely évről évre egyre sikeresebb.
Megélte a rendszerváltást… a vendéglátóiparban akkoriban mit jelentett ez?
Nem volt egyszerű az, hogy a Róna Vendéglőt megnyithassuk 1983-ban, hiszen két éves ügyintézés előzte meg, mivel akkoriban még a KPM, az ÁNTSZ, a MÁV, a DÁV, szóval tulajdonképpen mindenki beleszólt ebbe. Hónapokba telt, mire engedélyt tudtunk kapni. Azonban utána nagyon sikeresen tudott működni az étterem, mivel közel volt a laktanya, ahol többezer katona lakott, így akkoriban nekünk nagyon jó forgalmunk volt. A kötelező ellenőrzések megvoltak, de egyébként szépen hagyták, hogy működjön az étterem. A ’80-as években már kezdték engedni a vállalkozásokat is.
Ha visszatekint… A távoli évek távlatában mi jelentette a szakma csúcsát?
A Róna az egy egyszerűbb kis étterem volt, ahol sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Vendéglátóként arra nagyon figyeltem, hogy megcélozzak egy vendégkört, akiket szolgáltatásainkkal, kínálatunkkkal szerettünk volna elérni. A Szarvas Étterem már egy kicsit nagyobb falat volt nekem, ahová gyakran hívtam külföldi előadókat: kubai táncosoktól a lengyel zenekarig mindenféle előadót. Úgy gondolom, hogy fel is virágoztattam a Szarvast, hiszen hosszú évekig nagyon szépen működött. Pályám legnagyobb csúcsa egyértelműen Zánka volt, ahol egy reggelire 9000 zsemlét adtunk ki, míg ebédre 10-12 hektoliter levest főztünk. Ezek akkora számok voltak, melyekre mindig mindenki rácsodálkozott. Hatalmas feladat volt azt a közel 130 embert irányítani, akik idényenként méghozzá cserélődtek is (nem győztem megjegyezni a nevüket). Négy darab A/4-es lapon volt a beosztásuk. Ez egy U alakú étterem volt, plusz még az alagsorban is volt egy étterem.
Említette, hogy a Szarvasban voltak zenei műsorok is. Az Ön életében is sarkalatos pont a zene. Honnan indult zenei pályája? A vendéglátás és a zene mennyire egészítette ki egymást?
Hatéves koromban álltam először színpadon, szóval azt hiszem azt mondhatom, hogy a zene végigkísérte az egész életemet. Felsőcebére jártam iskolába, ahol Tornyay György tanár úr vett szárnyai alá. Ahogy teltek múltak az évek komolyabbnál komolyabb darabokban játszottam. Kezdtük az Aladdin és a csodalámpával, utána jött a Piroska és a farkas, de ez már három felvonásban, 14 tagú zenekarral, melyben sok kiskőrösi is játszott. Majd 13-14 éves koromban alakítottunk egy zenekart Torgyik Palikával. 15 éves koromban már bálakban játszottunk korengedménnyel, noha akkoriban még korábban kezdődtek a bálak, mint manapság. Akkoriban sokat zenéltünk lakodalmakban, majd jött a vendéglátás.
Melyik a kedvenc hangszere?
15 éves korom óta zenélek, először csak énekeltem, majd 17 éves koromban elkezdtem dobolni. Kiskőrösön volt itt egy stúdió, ahová Kecskemétről jártak le tanárok. A vendéglátós zenészeknek vizsgázniuk is kellett. Dicsa Lacival, Grabics Istvánnal, Dulai Istvánnal, Markó Nanival zenélgettünk együtt. Volt, amikor 5-6 éven keresztül nem is csináltam mást. Ez volt a főállásom, a zenéből éltünk. Bejelentett zenész voltam Izsákon a Biczó Csárdában, majd Kecelen az Autós Csárdában. Aztán Kecskeméttől kezdve mindenfelé zenéltem. Énekeltem Olaszországban és Spanyolországban, nagyon sok helyen. Kiskőrösön rengeteg lakodalomban játszottam. Ezeknek az embereknek ma már unokáik vannak. Ez volt az egyik olyan dobom, amivel a legtöbbet játszottam. Többen szerették volna már megvenni tőlem, de nem adom el, mert számomra ez egy nagyon kedves emlék.
Említette, hogy a zene mellett az ének is a pályája része. Hogyan kapcsolódott össze ez a kettő?
Már általános iskolás koromban elkezdtem énekelni, akkor még csak színdarabokban, majd játszottam a Maricza grőfnóben és a Csárdás királynőben is. Körülbelül 80-100 operettet, és közel 500-600 nótát tudok fejből, melyek szövegére mai napig emlékszem. Ebben a szobában szoktam gyakorolni. Van itt egy kis keverőpultom, két hangfal, egy kis dob. Olyan ez, mint az edzés, heti 3-4 alkalommal gyakorlok itt. Amikor még a Western Bárt vezettük, egyszer Fásy Ádámot és Kállay Krisztiánt is vendégül láttuk, akiknek nagyon megtetszett az előadásom. Így kerültem be Fásy Ádám tévés műsorába 1996-ban. Akkor és ott kezdődött az együttműködésünk, mely azóta is tart. Ma már a Muzsika Tv, Sláger Tv, és a Zenebutik egyik közkedvelt fellépője is én vagyok. Ha egy picit dicsekedhetek, éppen a napokban hívtak fel a Muzsika Tv-től azzal a hírrel, hogy feltették Facebook oldalukra az egyik felvételemet, mely egy hónap alatt 420 000-es nézettséget ért el. Készült közben négy CD-m is. Ma már 24-25 saját számom van, melyek le is lettek védve. A zenei pályafutásom az, ami mai napig működik.
Művészeti életét mennyire írta felül a járvány?
Sajnos a járvány mindenkit megvisel, úgy a vendéglátósokat, mint az építőipari munkásokat vagy a zenekarokat. A mi fellépéseink több mint egy éve teljesen megszűntek, hiszen sehol sem lehet műsoros esteket, falunapokat tartani. Mivel korábban az ország minden táján felléptem, ezért ez nagyon megviselt, nagyon nagy kiesés. Még szerencse, hogy mi nem csak ebből élünk. Egyelőre annyit tudok tenni, hogy kihasználom ezt az időt arra, hogy gyakoroljak. Tavasszal autodidakta módon elkezdtem hegedülni tanulni, sőt kicsit gitározgatok is.
A „Nézését meg a járását” zeneszám igen népszerű Magyarországon, melynek van kiskőrösi kötődése is. Megosztana néhány gondolatot velünk ezzel kapcsolatban?
Igen, ez egy nagyon befutott nóta lett. Nem csak Magyarországon, hanem a környező országokban is. Ezt a zeneszámot még akkor írtam, amikor Kiskőrösön zenéltem a Biczó Csárdában. Akkoriban még úgy énekeltem, hogy „Majd ha nékem nékem 100 forintom volna” és ebbe énekeltem bele a „Nézését meg a járását” refrént. Ez a zeneszám a ’70-es években volt a legnépszerűbb, majd lecsengett. Később, valahogy eszembe jutott, és elkezdtem újra énekelgetni, amihez hozzáírtam egy új versszakot is, majd a Fásy Ádáméknál felénekeltem ezt a dalt. Ez úgy 7-8 évvel ezelőtt volt. Nagyon megtetszett nekik ez a nóta, amit akkor le is védettünk. Később a Kisgrofóék is feldolgozták és előszeretettel énekeltek, de ez a dal továbbra is az én zeneszámom, mely mai napig Artisjus védelem alatt áll.
Kiemelt kép: VIRA Archív
