A Duna televízió évek óta futó műsora a Szerelmes földrajz Szabó Zoltántól, a kitűnő szociográfustól vette kölcsön a címét. A Prima-díjas műsorban a művészet, a politika, a közélet, vagy a tudomány világának a képviselőit faggatja a szerkesztő-riporter, Hollós László. A március 5-ei, kiskőrösi forgatás alkalmával azt is elárulta, hogy hogyan választják ki a portréfilm szereplőit a műsorhoz.
Alapvetően szubjektív a választás, mondta Hollós László. Én magam választom ki, hogy kik szerepeljenek a műsorban. Vagy barátok, ismerősök, esetleg egy másik szereplő ajánl riportalanyt. Jelen esetben, egy nagyon kedves tatai barátom ajánlotta Kunhegyesi Feró, kiskőrösi festőművészt. A kiválasztás után próbálom őt megismerni, utána olvasok, megnézem a műveit. Kunhegyesi Feró személyisége teljesen indokolttá tette, hogy vele is készüljön egy ilyen műsor.
A Szerelmes földrajz című műsort 2002 óta tűzi adására a közmédia. A stáb már túl van a 350. epizódon, ami ebben a műfajban kuriózumnak számít. A portréban nem csak Kunhegyesi Feró életútja, hitvallása és pályafutása szerepel majd, hanem életének meghatározó tájai is. A kétnapos forgatás során voltak többek között az István Lovastanyán, a Szücsi-erdőben, a Petőfi Sándor Műfordítói Szoborparkban, a Roma Alkotóházban, de Pécsre is ellátogattak.
A műsor koncepciója minden esetben a riport alanyhoz igazodik. Hollós László elmondta, hogy ez nem egy életmű portré, nem is egy helytörténeti, történeti, irodalmi ismertető-, ismeretterjesztő műsor, hanem egy nagyon szubjektív tájbemutatás. Az adott szereplő szemszögéből, érzelmeiből áll össze. Így nemcsak egy-egy jelentős magyar személyiség portréját láthatjuk, hanem életének kedves és meghatározó helyszíneit is. Így kerekedik ki egy külső és egyben belső kép is művészekről, tudósokró… Volt már olyan portréalany, aki valóban történelmi, geológiai ismertetést tartott az adott tájról, de én személy szerint azt szeretem jobban, hogyha ez egy érzelmes utazás. Hogyha olyan mélységeket mutat meg, amit nem szokás egy portréműsorban. Akkor jó, ha nem egy 150. portré lesz, amiben csak mesél az illető az életéről, hanem az említett helyszíneken valós érzelmek nyilvánulnak meg a visszaemlékezés során. Azt szeretnénk, ha a szereplőinknek is ez egy különleges utazás lenne.