Nincs még egy olyan ruhadarab, ami ilyen hosszú ideje, változatlan formában, ennyire népszerű. Pedig a bikini nehezen törte át a közerkölcsök védőfalát.
Mármint a 20. században, mert – mint annyi mást – az ókoriak már ezt is felfedezték és használták. I. e. 1400 körülről származó görög vázákon és festményeken is láthatók atletizáló nők, akik efféle ruhát viselnek. Egy olyan korban, amelyben az olimpiákon meztelen, beolajozott testű férfiak küzdöttek egymással, a bikini már nem tudott túl nagy meglepetést okozni. Rómából is számos ábrázolást ismerünk, ráadásul ezek többsége már fürdőző, de legalábbis a tengerparton sütkérező nőket ábrázol a mai bikinihez hasonlatos öltözékben.
1946. július 5-én mutatta be Louis Réard az általa tervezett kétrészes fürdőruhát, melyet az Egyesült Államok nukleáris kísérleti telephelye, a Bikini-atoll nyomán bikini névvel illetett. A legendásan „anyagtakarékos” ruhadarab a következő években számos botrányt okozott szerte a világban, ám idővel mégis visszafordíthatatlan hatást gyakorolt a stranddivatra.
Újkori felbukkanása először felháborodást váltott ki. Annyira, hogy az 1940-es, 50-es évek szépségversenyeiről még ki is tiltották. Lehet, hogy az sem volt a legjobb „belépő”, hogy az 1946. július 5-én tartott párizsi divatbemutatón egy sztriptíztáncosnő, a Casino de Paris híres táncosnője, Micheline Bernardini viselte először nagy nyilvánosság előtt. Bernardini, hogy minél jobban érzékeltesse a bikini méreteit, egy gyufásdobozt tartott a kezében. A férfitársadalom vélhetően pozitívabb véleményt fogalmazott meg az új fürdőruhával kapcsolatban, hiszen a fiatal nő később több mint 50.000 rajongói levelet kapott, Réard pedig szabadalmaztatta a bikinit.
A Réard által okozott botrány ellenére a bikini néhány éven belül népszerűvé vált Nyugat-Európában, ám a konzervatívabb, vallásosabb országok még hosszú ideig igyekeztek gátat szabni az új divatnak.
Az 1951-es bikiniverseny (Festival Bikini Contest), a későbbi Miss World szépségverseny elődje pedig óriási botrányba fulladt. A lenge öltözetű hölgyek parádéját és a győztes svéd hölgyet, Kiki Håkanssont még a pápa is elitélte. Több ország azzal fenyegetőzött, hogy visszahívja a delegáltját. A bikininek így mennie kellett, helyette estélyi ruhát viselnek a szépségversenyeken a versenyzők, a megkoronázásuk pillanatában.
A bikini olyan női fürdőruha, amely kétrészes, szorosan a testre simul, melltartóból és apró nadrágból áll, ami a testet csak minimálisan fedi. Nevét a Bikini-szigetről kapta, amely egy atoll a Csendes-óceáni Marshall-szigeteken – olvasható a szótárakban.
Az Egyesült Államok erkölcsvédelmi szervezetei egyesült erővel küzdöttek azért, hogy a hollywoodi filmstúdiók alkotásaiban ne jelenjenek meg ezek a ruhadarabok. Azonban 1957-ben, az És Isten megteremté a nőt című filmben Brigitte Bardot, első színésznőként, bikiniben jelent meg a vásznon. Ettől kezdve diadalmenet a kétrészes fürdőruha története. Számos filmsztár, többek közt Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor, Ava Gardner is bikinit öltött magára, elősegítve ezzel a frivolnak bélyegzett ruhadarab elfogadottságát a nyugati társadalmakban.
„Akkor úgy tűnt, hogy a fürdőruha már nem lehet kisebb. A tervezők óvatosságra intették a nőket, divatszabályokat alkottak arról, ki viselhet kisebb vagy nagyobb fürdőruhát. A nők többsége azonban – bár legelőször kicsúfolta, kinevette a legújabb divatot – rövidesen mindent elkövetett, hogy megszerezze a legdivatosabb formát. Aztán B.B. megjelent alig bikiniben. Képe bejárta a világsajtót, s természetes, hogy a következő szezonban a nők követték, akár volt olyan alakjuk, mint a nagy filmsztárnak, akár nem” – írta a Magyar Ifjúság bikinitörtneti összefoglalójában 1970-ben.
1960-ban megszületett a világsikerű dal, ami a bikini hullámát lovagolta meg. Brian Hyland: Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka Dot Bikini című szerzeménye szabályos divathullámot indított el.
A bikini végül az 1960-as évek elején aratott döntő győzelmet, ami elsősorban Ursula Andressnek és az egyik leghíresebb James Bond-film, a Dr. No sikerének volt köszönhető. Miután az évtized egyik szexszimbólumának tartott színésznő kiemelkedett a habokból híres fehér fürdőruhájában, a filmvásznon és a strandokon is egyre többen jelentek meg a korábban botrányosnak tartott bikiniben. A szakértők ma azt mondják, ezzel a kollekcióval Louis Réard másfél évtizeddel megelőzte korát, ám amikor az általa tervezett ruha elfogadottá vált, a fürdőruha divatban már újabb, még ennél is merészebb irányzatok hódítottak teret.
1962-ben egy újabb áttörés történt, amikor a Playboy magazin címlapján is feltűnt a bikini, amelynek népszerűsége a következő évtizedekben is egyre nőtt. Amikor megalkotója Louis Réard 1984-ben meghalt, az USA-ban az összes eladott fürdőruha 20 százalékát már a bikini tette ki. A század végére Réard ikonikus alkotása a legnépszerűbb női strandviselet lett.
A fürdőruhák alfája és ómegája a bikini. Egyszerűen nem lehet túlszárnyalni! Takarja, amit a legtöbben takarni valónak tartanak, és minden mást megmutat. Kényelmes, praktikus, és minden elképzelhető színben, anyagban, mintázatban megtalálható. Ugyanolyan sokféle, mint maguk a nők, így mindenki találhat olyat, ami hozzá passzol.
Nem tudni, mennyien gondolnak így a bikinire, de vannak, akik szerint a legnépszerűbb fürdőruha tulajdonképpen a női emancipáció egyik jelképe. És érdekes bizonyítéka ennek a topless fürdőruha vagy monokini, amit az osztrák származású amerikai divattervező, Rudi Gernreich álmodott meg az 1960-as években. Gernreich a monokinit az elnyomó társadalom elleni tiltakozásként tervezte, és amikor 1964. június 3-án a Women’s Wear Daily című lapban megjelent az első fotó a modellről, nagy vitát váltott ki az Egyesült Államokban és más országokban. Mivel a monokini részéről politikai állásfoglalás, nem tervezte, hogy kereskedelmi forgalomban is kapható lesz, de mégis több ezer darab készült belőle.
Forrás, képek: utravalomagazin.hu/ Lévai Ferenc, rubicon.hu/ Tarján M. Tamás, nlc.hu, divany.hu