Greksa Lilla a Kőrisfa Óvoda egyik új óvodapedagógusa, aki nemrégiben költözött Akasztóra. Idén már nyári ügyeletet is vállalt a Batthyány utcai tagóvodában, így már a szeptemberi óvodakezdésre is hangolódhatott, hiszen gyakornokként látott munkához Kiskőrösön. Szerencsésnek mondja magát, mert úgy érzi, hogy megtalálta azt, amit mások egész életükben keresnek: azt a munkát, amit szeret, ahová mosollyal az arcán lép be. Legnagyobb vágya, hogy kreatív, életvidám, sikeres felnőtteket varázsoljon a gyerekekből.
Ismerjék meg Greksa Lillát, a fiatal óvónőt.
Mesélj egy kicsit magadról, tanulmányaidról kérlek!
22 éves vagyok, egy kisvárosba jártam nyolc osztályos gimnáziumba, majd 2017 szeptemberében kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat Kecskeméten, óvodapedagógus szakon. Én már alsó tagozatos kisgimnazistaként is tudtam, hogy óvó néni szeretnék lenni, mindig célirányosan erre a pályára készültem. Igyekeztem az ének-zene képességeimet és készségeimet tökéletesíteni, ugyanis mindig közel állt hozzám a zene, több előadáson, rendezvényen volt lehetőségem énekelni. Az egyetemi évek alatt kutatást végeztem több óvodai csoportban az ének-zene képességek fejlesztése terén, amivel területi első helyet, és országos versenyre való belépőt nyertem. 2020 nyarán sikeres vizsgát tettem, így megkezdhettem a régóta várt óvodapedagógusi pályámat 2021 szeptemberében.
Miért választottad ezt a hivatást?
Általános iskolásként először csak azt éreztem, hogy segíteni szeretek a legjobban, így később tudtam, hogy olyan pályát szeretnék választani, ahol önzetlenül tehetek a közjóért. Rám nagyon igaz a mondás, mi szerint „a jó szívem visz a sírba”. Kiválasztottam hát a legkisebb, legformálhatóbb csöppségeket, akiket elhalmozhatok azzal a sok szeretettel, törődéssel, ami olyan régóta gyűlt bennem. Úgy érzem, felkészíthetem őket a világra, megtaníthatom nekik azt, amire szükségük van ahhoz, hogy ne váljanak azokká a gimnazista serdülőkké, akikre a tanár csak legyint, és azt mondja „ezek a mai fiatalok”. Kreatív, életvidám, sikeres felnőtteket szeretnék varázsolni a picikből, ezért tanultam olyan sokat. Már az első évvel a hátam mögött bizton állíthatom, hogy megtaláltam, amit mások egész életükben keresnek: azt a munkát, amit szeretek, ahová mosollyal az arcomon lépek be.
Hogyan értesültél az állásról? Milyen feladatokat látsz majd el a Kőrisfa Óvodában?
Mikor eldőlt, hogy Akasztóra költözök, már tudtam, hogy Kiskőrösön szeretnék majd dolgozni. Szeretnék a közeljövőben ide költözni, de munkahelyet évekre választ az ember, nem szerettem volna pár év múlva munkahelyet váltani, így rögtön itt kezdtem óvodát keresni. Nem volt még meghirdetett álláslehetőség, azonban próba-szerencse módon elküldtem az önéletrajzomat márciusban, Vlcskóné Csatlós Erzsébet pedig felkeresett, találkozót beszéltünk meg. Július 1-jén pedig megkezdtem az óvodapedagógusi munkámat a Batthyány utcai óvodában, nyári ügyeletben. Jelenleg az iskola előkészítő csoportban, a Dominó csoportban dolgozok, Ősziné Dulai Zsuszanna és Vlcskóné Csatlós Erzsébet mellett a Kőrisfa utcai óvodában. Heti váltásban vagyunk, délelőttösként igyekszem minden tudásomat játékos tevékenységekbe csomagolva átadni a gyerekeknek, míg délutánosként a nyugodt, pihentető, szeretettel teli környezetet tartom fent a csoportunkba járó 23 gyerkőc számára.
Milyen célokat tűztél ki erre a nevelési évre, mit szeretnél átadni a gyerekeknek?
Igyekszem a gyerekeknek megadni mindazt, ami az iskolaérettséghez szükséges mind gyakorlati, mind elméleti szinten. Fő célom, hogy ne csak képességeikben és készségeikben álljanak készen beülni az iskolapadba, hanem a lelküket is felkészítsem azokra a kihívásokra – akár pozitív, akár negatív élményeket tekintve – amikkel meg fognak tudni küzdeni. Számomra az volt a legnehezebb elsősként, hogy hogyan viseljem a kritikát, vagy egy rossz jegyet. Épp ezért nem szeretném, hogy az én kezem alól kikerülő gyerekek is az én hibámba essenek.
Szerinted milyen egy jó óvodapedagógus? Te magad mire próbálsz törekedni?
Mindig azt mondom, hogy egy óvó néni is csak ember, mi sem lehetünk tökéletesek. Ezzel persze csak magamat nyugtatom, hiszen maximalistaként a tökéletességet várom el, legalábbis saját magamtól. Mindig igyekszem megvalósítani azt, amit elterveztem, és a célom az, hogy azon felül, mindig valamivel többet adjak a nap végén. Akkor tudok nyugodtan hazamenni, ha tudom, ma is adtam valamit a gyerkőceimnek. Ez lehet akár egy ölelés valakinek, aki szomorú, vagy egy cipő bekötése egy pici gyereknek. A jó pedagógus szerintem segít, ahol tud, fejleszt, ahogy lehet, és szeret, feltétel nélkül.
Van-e olyan kedves emléked, ami a kisgyermeknevelő munkához kapcsolódik, és szívesen megosztanád az olvasóinkkal is?
A legkedvesebb emlékem egy középső csoportos kisfiúhoz köthető, aki mindig az egyik gyűrűmmel játszott –a sok közül, ami éppen rajtam volt-. Megkérdezte, hogy néz ki a férjem, de akkor még egyetemistaként felvilágosítottam, hogy az nekem nincsen. Ő pedig nagy komolyan rám nézett, és megkérdezte: „de hát ez a te gyűrűd, nem?” Én azt mondtam, igen. Mire ő levonta a tanulságot: „Ha van gyűrűd, van férjed. Egyre megy.” Férjem azóta sincs, de az idő során megtanultam, házimunkában való segítséget tekintve egy férj és egy gyűrű valóban egyre megy.
