Kiskőrösön tartották 2021. október 25-én, hétfőn a Keceli esperesi kerület őszi, papi gyűlését. Délelőtt 9 órakor közös szentmisét mutattak be a Szent József Római Katolikus Templomban, Seffer Attila kiskőrösi plébános esperes vezetésével, melyen sok hívő vett részt.
A szentmisén Fekete Szabolcs kanonok, a keceli Szentháromság plébániáról prédikációjában az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lelkületét, és Szent Mór életét vonta párhuzamba. Levonva belőlük azokat a következtetéseket, melyeket a hívő embernek is be kell építeni az életébe.
-Én azt mondtam azoknak, akik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson részt vettek Budapesten, hogy arra, ahová most mennek, arra még a halálos ágyukon is emlékezni fognak. Egy életre szóló élményt jelent az Eucharisztikus Kongresszus. Ez az esemény olyan folyamatokat indít el, ami az Eucharisztiához, azaz az Oltárszentség jelenlétéhez, Jézus Krisztushoz közelebb tudnak vinni minket.
Az egyik témánk tehát legyen az Eucharisztia. A másik pedig a mai napnak a szentje, Szent Mór.
Magyarként született, egy idős az államalapítással. Szent István királyunk megkoronázásának évében, vagy előtte való évében született, és úgy tudjuk, hogy bencés szerzetesként kezdte a szolgálatát. Szent királyunk jóvoltából pécsi püspök lett. 1000-1075-ig élt. Az ő életét szeretném az Eucharisztiára vonatkoztatni.
Az első, amit kiemelnék az életéből az az imádság, és az imádás. Ugyanabból a szótőből fakad ez a két szó, és ugyan azt jelentik. Legfőbb Urunkat, Istenünket felismerni. Az Eucharisztia is azt a helyzetet teremti számunkra, amikor tényleg az imádásunkat egy pontra, az Oltárszentségben jelen lévő Krisztusra tudjuk vonatkoztatni.
Kellenek fogódzók, támpontok az életünkben. Az Eucharisztia éppen ilyen. Az Isten imádása fölemel bennünket hozzá. Bennünket, emberi mivoltunkban alapvetően meghatároz. Az az ember, aki őszintén, lelke mélyéből imádja az Istent, megtartva a tíz parancsolatból az elsőt, azt a környezete is észre fogja venni, hogy ő egy hívő, egy Istenfélő. Ennek következtében utat tudunk mutatni a többi embertársunknak ebben a széthullott világban.
Az Eucharisztikus Kongresszusnak a főbb értékei közé tartozik, hogy utat mutat nekünk a múlton át, a jelenen keresztül a jövőbe. Előre visz bennünket, történjen bármi is. Szent Mórról feljegyezték, hogy rengeteg időt töltött Isten imádásával. Szent Mórt kiemelte az imádás buzgalma a bencés szerzetestársai közül, és szent királyunk figyelme így irányult rá, ami következtében bekerült a pécsi püspöki székbe.
Az Eucharisztiában az imádás mellett amit kiemelnék, az az alázat.
Szent Mór alázata is példaértékű volt. Az Eucharisztiával táplálkozó ember, a megpróbáltatások elviseléséhez, és az alázathoz is erőt kap a hétköznapi életben. Nagyon nagy szükségünk van erre, hiszen megpróbáltatásokkal teli korszakban élünk. Ezt mindannyian érezzük testünkben, lelkünkben, gondolatainkban, érzéseinkben. Az Eucharisztiában együtt kapunk a megpróbáltatások alázatos, krisztusi lelkülettel történő elviseléséhez. Az az ember, aki Jézus Krisztus szent testével és vérével táplálkozik, az kap a szent testből, és a szent vérből erőt ahhoz, hogy úgy térjen vissza hétköznapi életébe, hogy mindez a magpróbáltatások elviseléséhez képessé teszi. Akkor is így van ez, ha időről időre gyarlóságunkban elbotlunk, vagy elejtjük a keresztünket, vagy összeroskadunk alatta. Az Eucharisztia erőt ad fölállni, szembe nézni a megpróbáltatásokkal. És az, akinek Krisztus a lelkében és a szívében, az ő testében és vérében biztonságát, és erejét adja, az az ember másképpen néz szembe mindezzel. Másképpen viseli a keresztet. Alázatra pedig azért van szükségünk, mert olyan világban élünk, amely igazán fölényes, büszke, és nagyra értékel bizonyos dolgokat, de közben örök értékeket elveszít. Olyan korban élünk, amikor az alázat és a tisztelet kiveszőfélben van. Az Eucharisztia alázatra is tanít.
A harmadik amit kiemelnék a szent püspök életéből, és egyúttal a Kongresszus gyümölcsei közül is, az a Szentléleknek az inspirációja, ihletése.
Szent Mór élete vége felé megírta két másik szentnek az önéletrajzát. Ha ő nem írta volna meg, akkor ezek az adatok és információk elvesztek volna. Tehát ő tovább adta nekünk, ránk hagyományozta ennek a két szent életű embernek a tetteit. A Szentlélek indítására felismerte azt, hogy ebben a két emberben az Isten kegyelme munkálkodott. Az ő által adott életrajz hozzájárult ezeknek az embereknek a szentként való tiszteletének az elterjedéséhez. Fölismerte Isten kegyelmét a másik emberben is. Nemcsak egyszerűen megírt valamit, hanem azt közkinccsé is tette. Akik ott voltak Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, és érezték a százak és ezrek jelenlétét, ott érezhettük azt, hogy mi mindannyian ugyanannak az Istennek az emberei vagyunk, és működik a kegyelem. Nem egyedül kínlódom és vergődöm az élet útján, hanem hányan vannak itt akiket nem ismerek, de ugyan annak az Istennek a gyermekei, követői, fiának a tanítványai, szolgái, és a teremtményei vagyunk. Másokban is felismerhettük a Kongresszus által az Isten kegyelmének a működését. Ez hallatlan erőt jelent az embernek, hogy nem vagyok egyedül, hanem az egyház szolgálata, és társaim által is épülhetek és gazdagodhatok. A lelki közösség, Szentlélek működése magunkban és másokban, ennek a fölismerése szintén megerősít minket és megtartja bennünk a kongresszusnak a gyümölcseit, hogy tovább érlelődjenek és még gazdagabb termést hozzanak. A Szentlélek megtisztító, megvilágosító, megerősítő, és megszenteli ami szükséges a mi életünkben, hogy előre jussunk. A Kongresszus is olyan, hogy kaptunk egy nagyon koncentrált, nagyon erős lelki élményt, és szépen az idő előrehaladtával a Szentlélek segítségével kibontogatjuk, feldolgozzuk, és megpróbáljuk beépíteni az életünkbe, és felhasználni azt a magunk és más üdvösségére. És ebben Isten imádása, az alázat, és a Szentlélekre való odafigyelés megtart bennünket. Így tudunk az életünk útján a Kongresszus gyümölcseivel igaz termést hozni az Isten szőlőjében, és szántóföldjén.
A szentmise Krisztus az oltáron, azaz áldozati liturgiával folytatódott, melyet Seffer Attila atya végzett el.
A Szentáldozást és a záróáldást követően az esemény még nem ért véget:
Főtisztelendő Fábry Kornél atya, a budapesti Eucharisztikus Kongresszus főtitkára tartott egy visszatekintést a kongresszusra, amit csendes szentségimádással zártak a jelenlévők.
Fotógaléria:
