Anya puszival és meleg kakaóval ébresztette Zsombit. Minden olyan volt, mint egy varázslat. Amikor kinyitotta a szemét, a redőny apró nyílásain beszökött a napsugár, Anya mosolyogva ült az ágya szélén. Zsombi bögréjének oldalán Marshall kacsintott rá piros tűzoltósisakjában.
– Most pedig, irány öltözködni! – simogatta meg kócos buksiját Anya.
A kisfiú villámgyorsan bújt vissza a takaró alá.
– Ne kópéskodj! Elkésünk az óvodából – jelentette ki Anya, miközben bekukucskált a rejtekhelyre.
– Nem akarok öltözködni! – nyafogott Zsombi. – Különben is, van rajtam ruha.
– De hát nem mehetsz pizsamában oviba!
– Miért nem? Ebéd után úgyis aludni kell. Akkor jó lesz, hogy már rajtam van!
– Marshall sem megy pizsamában dolgozni! Hogy tudná megmenteni a bajbajutottakat?
– Neki könnyű! Ő tűzoltó, van egyenruhája! – makacskodott Zsombi.
– Zsombi kapitány! – vágta magát vigyázzba Anya – Ez itt az egyenruhája! Póló, nadrág és egy piros baseballsapka. Megkérem, uram, hogy készüljön a bevetésre! – Azzal sorban letette a ruhákat az ágyra.
– Ez nem egyenruha! Ez becsapás! – duzzogott Zsombi.
– Marschall egyenruhája a tűzoltáshoz kell, a tiéd az óvodai naphoz. Mindenkinek más egyenruhára van szüksége. Attól függ, mi a küldetése.
– Nekem is van küldetésem? Mi az?
– Tegnap Kriszti néni azt mondta, hogy állatkertet fogtok készíteni. Ez komoly küldetés. Itt van hozzá az előírt egyenruha! – mutatott újra az ágyra Anya.
– Állatkertet? Azt szeretem – vallotta be Zsombi, és gyorsan magára kapta az óvodai egyenruhát.
A kiemelt kép: retromuzsika.hu