Ezúttal három hétre érkezett haza Münchenből férjével Csővári Csilla énekművész, aki ez idő alatt négy koncertet is ad Magyarországon. Május 15-én pénteken a kiskőrösi közönség előtt énekelt a Kiskőrösi Evangélikus Templomban, míg ezen a hétvégén május 21-22-én a Pesti Vigadóban lépnek fel férjével Káli Gáborral és a Szent István Filharmonikusokkal, majd május 31-én a Magyar Rádióban ad dalestet Fülöp Andrea kíséretében.
A kiskőrösi Tavaszi Jótékonysági Hangverseny kapcsán készítettünk vele interjút, amelyen Opauszki Gáborné Panni kérésére lépett fel. Jelenleg szabadúszó operaénekesként dolgozik. Ebben az évadban Magyarországon és Németországban vannak fellépései.
Emlékszel még arra, hogy milyen érzés volt először színpadon állni operaénekesként?
Igen, varázslatos. Első operaszínpadi élményem a Kölni Operaházhoz fűződik, ahol Papagéna szerepét énekelhettem operastúdiósként 2008-ban Mozart Varázsfuvola c. operájában. Nagyon izgalmas rendezés volt. Felejthetetlen élményt jelentett számomra, hogy Papagénát egy Chaplin kosztümbe bújva kellett eljátszanom. Nem volt könnyű feladat színészileg megformálni ezt a szerepet, de nagyon nagy ambíció volt bennem, és hihetetlen boldog voltam, hogy operaszínpadon állhatok.
Már a gyermekkori álmod is ez volt, vagy gyermekként még más szerettél volna lenni?
Nem, gyerekként azt gondoltam óvónő leszek.
Akkor mégis mikor és hogyan született meg benned az elhatározás, hogy zenei pályára lépj?
Mikor már egy éve tanultam magánéneket Farkasné Szabolcsi Ildikónál a Kiskőrösi Zeneiskolában, úgy éreztem, el tudom képzelni, hogy az éneklés legyen a hivatásom. Persze ez a tanári és a maximális családi támogatás nélkül nem sikerülhetett volna.
Operaénekesi karriered során kik voltak rád nagy hatással ez idáig?
Farkasné Szabolcsi Ildikó volt az első példaképem. Nem is az éneklés miatt kezdtem hozzá járni, hanem azért, mert nagyon szimpatikusnak találtam. Gyönyörű hangon énekelt, és ez is megfogott, de a személyisége talán erősebben vonzott ennél is. Úgy éreztem meg kell őt ismernem, szeretnék olyan lenni, mint ő. Aztán, hogy az énektanulás során kiderült, hogy jól megértjük egymást, és hogy az éneklés, a fellépések is nagy örömet okoznak nekem. Egy olyan plusz volt, ami aztán meghatározta a sorsomat. Ildikó végig bízott bennem és mérhetetlen erővel támogatott, hogy elinduljak ezen a pályán.
Van-e bármilyen meghatározó vagy kedves emléked, amikor azt érezted, hogy ez a Te utad?
’97-ben Ildikó felkészítésével énekeltem a kiskőrösi szalagavató ünnepségen. Nagyon jól sikerült a fellépés, és sok pozitív visszajelzést kaptam. Úgy éreztem, ha az éneklésem ilyen sok embernek örömet okozott, akkor nekem ezt az utat kell folytatnom. Azóta minden operaszínpadi fellépéskor, mikor elindul a darab nyitánya, és mikor befejeződik egy előadás és felharsan a taps, keletkezik bennem egy hála érzés. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a hivatásom.
Az elmúlt két évben hogyan alakultak a fellépéseid a világjárvány miatt? Előadóként mindezt hogyan élted meg?
Kevesebb fellépésem volt a pandémia alatt, és amik voltak azokat is közönség nélkül adtuk elő interneten sugározva. Humperdinck Jancsi és Juliska című operáját előadni közönségben ülő gyerekek zaja nélkül nagyon furcsa volt. Nehéz volt a bizonytalanság, a várakozás. Örülök, hogy most újra úgy zenélhetünk, mint a pandémia előtt!
Milyen érzés volt fellépni az itthoni, kiskőrösi közönség előtt?
Mindig izgalmas érzés “hazai pályán” fellépni. Az ember sokkal jobban izgul és örül, mint máshol, továbbá sokkal jobban meg is van hatva a szituációtól. Számomra ez ilyenkor egy érzelmi kavalkád. Teljesen egyedi érzés. Az előadásban szerepeltek: Liszt Ferenc, Richard Strauss, Henri Duparc, Hugo Wolf és Rachmanyinov dalok.
Ezúttal mennyi ideig tartózkodtok Magyarországon a férjeddel?
Június elején utazunk vissza Németországba, mert a Mannheimi Nemzeti Színházban fogunk dolgozni mind a ketten. Mozart Cosí fan tutte operáját adjuk elő, ahol Gábor lesz a produkció karmestere és én Despina szerepét fogom énekelni.
Fotók: Oros Sándor
