El kell kezdeni, úgyis lesz befejezés – Látogatás a soltvadkerti plébánián

Riportunk a hatodik része annak a sorozatnak, amelyben azokat a plébániákat mutatjuk be, melyek partnereink az Új Ember hetilap és az Adoremus liturgikus kiadvány terjesztésében.

A főként mezőgazdaságból élő soltvadkerti lakosság hagyományos vallásossága szerencsésen találkozott a 2017-ben idehelyezett Jeney Gábor atya közösségi szemléletet képviselő lelkipásztori gyakorlatával.

Az egymásra találás gyümölcsei közösségi és egyéni szinten is gazdagodást hoztak az egyházközség életébe.

Látogatásunkkor a két lelkipásztor, Jeney Gábor plébános és Pecsmán Viktor káplán fogadott bennünket. Sokan ülünk le beszélgetni az asztalhoz: velünk van Májer Ferencné a házas közösség és Móczárné Zsikla Márta a máltai csoport képviseletében, valamint Szabadi István, a plébániai képviselő-testület tagja és Kévés Pálné sekrestyés.

Lassan oldódik a hangulat, a híveknek eleinte szokatlan a helyzet, az újságírói látogatás. De a plébános és hívei között nagyon közvetlen a hangnem.

Érezhető, hogy összhang és partneri viszony határozza meg együttműködésüket.

Májer Ferencné tősgyökeres vadkerti lakos, ő mutatja be dióhéjban a települést: „Az ipar fellendülőben van. Műanyagüzemek települtek ide, melyek sok embernek adnak munkát, de a többség továbbra is mezőgazdasággal foglalkozik, ez a megélhetés fő forrása.

Valljuk, hogy a földnek nagy értéke van, az emberekben él a föld szeretete és a hagyományokhoz való ragaszkodás. 

Az örökség kötelez, apáról fiúra száll a birtok. Nehéz a gazdálkodói munka, sok benne az útvesztő, de ez az életforma kötetlenebb, hiszen a gazda a maga ura. Sokféle képességet igényel ez a tevékenység, például jól tájékozottnak kell lenni, rengeteg ugyanis a pályázat. Minden évben meg kell küzdeni az eredményekért, és a sok munka ellenére is mindig ott van a veszteség lehetősége. Főként a szőlő nagyon ki van szolgáltatva az időjárásnak” – mondja Májer Ferencné. Hangsúlyozza, mennyire fontos számukra, hogy folyamatosan szépül a városuk. Sorban újulnak meg templomaik. A közelmúltban ünnepelték a református templom és az új gyülekezeti ház átadását, a baptista imaházra új tető került, jelenleg pedig az evangélikus és a katolikus templomon dolgoznak a munkások.

„Örülünk, hogy a középületek és a családi házak is sorra megszépülnek. Persze mindig vannak, akik többet akarnának, de ha valaki kitartóan végzi a dolgát, a befektetett munka révén idővel eljuthat a megelégedettségig” – fogalmaz.

A katolikus közösség a legnagyobb felekezet Soltvadkerten, ahol az ökumenének komoly hagyományai vannak.

„Öt felekezet van, testvéregyházakként élünk egymás mellett” – mondja a plébános. Az óvoda és az általános iskola az Evangélikus Egyház fenntartásában működik. A hitélethez valamennyi felekezet hozzáteszi a magáét. A katolikus hitoktató és a két lelkipásztor részt vesz a hétfő reggeli áhítatok, a csendes napok, a nyári táborok megtartásában. Az iskolai hittanórák mellett a plébánián szentségi felkészítés folyik. Igyekeznek bevonni a gyerekeket a közösség életébe, ennek leglátványosabb alkalma a karácsonyi pásztorjáték. Kiemelkedő események emellett a megáldások is, az özvegyek, az édesanyák, az édesapák, a jubiláns házaspárok ünnepei.

Jeney Gábor korábban a kecskeméti főplébánia plébánosa volt, onnan került Soltvadkertre. „Megéreztem a váltást. Itt átláthatóbb, családiasabb közegbe kerültem, ahol nagy szeretettel fogadtak a hívek, és kísérnek azóta is. Ez egy kisebb plébánia, ahol jobban megismerhetjük egymást. Ha lehet, még fontosabbá váltak a közösségben az emberi kapcsolatok.”

Móczárné Zsikla Márta igazolja a plébános szavait: „Örültünk az atyának, mert szoros kapcsolatot kezdeményez a hívekkel. Bárhova megy, mindenütt szóba elegyedik az emberekkel. Mióta itt van, nagy változások történtek. Többen járnak misére, mint azelőtt.”

A káplán, Pecsmán Viktor is ezt a szemléletet képviseli a szolgálatában: „A pap egyik legfontosabb tulajdonságának tartom, hogy megszólítható legyen, jelen legyen az emberek között. Örülök, ha megállhatok beszélgetni” – mondja.

Kévés Pálné sekrestyés hozzáteszi: „Gábor és Viktor atya is barátságosak, mindenkivel kezet fognak, senkit nem utasítanak el, szót értenek az emberekkel. Ez fontos a híveknek. Mindketten értik a humort, összhangban vannak egymással is. Hálásak vagyunk értük. Gábor atyával négy éve dolgozom együtt, és örömmel teszem. Sokat jelentenek nekem a prédikációi. Szeretem kétszer is meghallgatni őket” – mondja.

Jeney Gábor plébános elkötelezett házas hétvégés. Soltvadkerten is sikerült felkeltenie az érdeklődést a mozgalom iránt, és már szolgálatának első éve után jelentkeztek párok első hétvégére. Ez nagy szó, mert olyan emberek léptek számukra teljesen új útra, akik már évtizedek óta házasok.

„Eleinte nehéz volt megnyílni, mert belső ügyünknek éreztük a házaséletünket. De nem lehetett csak hallgatni, így mi is megmutattuk, milyen ez életünk. Az egész hétvégén meglepetésekben volt részünk. A meghitt hangulat, az apró figyelmességek jó érzéssel töltöttek el bennünket. Azóta is visszajárunk, és megerősödtek a kapcsolataink” – mondja Zsikla Márta, aki férjével segítőként kapcsolódik a házas lelkiségi mozgalomhoz.

A csoport tagjai havonta találkoznak a plébánián. Nagy szükség van rájuk. Gábor atya azt mondja, sajnos kevés az esküvő, évente csupán három-négy, mert a fiatalok többsége elmegy a településről. A középkorú házaspárok nagy gondja, hogy felnőtté vált gyerekeik követik-e a szüleik útját. Májer Ferencné még ma is emlékszik arra, amikor nagyapjával kézen fogva mentek rorátéra a téli hajnalokon. „A templom szeretetét otthonról hoztuk, és mi is úgy igyekeztünk, hogy átadjuk a gyerekeinknek. A szentségekben részesültek, de valahogy távolabb vannak az Egyháztól, nem követik ezt a számunkra fontos elkötelezettséget. Ez nyugtalanít, elszomorít bennünket. Nem igazán tudunk mit tenni, imádkozunk, és reménykedünk, hogy egyszer talán mégis rájönnek, ez a jó út. Ez nem jelenti azt, hogy rosszak lennének, csak a templomba járás nem épült be a mindennapi életükbe.”

Gábor atya fontosnak tartja, hogy elmondja: „Teszünk is azért, hogy ne csak aggódjunk a gyerekekért. Komolyan imádkozunk értük. Minden hónap utolsó vasárnapján mónikás imádságot tartunk, a Szeretetláng imacsoportunk kiemelt imaszolgálatot végez a családokért.

Kis közösség vagyunk, már azzal is segítünk egymásnak, hogy tudunk egymásról.”

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportja, amelyet Márta vezet, ugyancsak Gábor atya kezdeményezése jött létre, 2018-ban alakultak meg nyolc taggal. Azóta szoros kapcsolatot ápolnak a szervezet dél-alföldi régiójával, és az országos programokba bekapcsolódva végzik a rászorulók segítését. Legutóbb egy nagyobb összeget és lakásfelszerelést gyűjtöttek egy családnak, amelynek leégett a háza. „Havonta találkozunk, ilyenkor értékeljük az előző időszakot, és előretekintünk az előttünk álló feladatokra. Jó közösség vagyunk. Ősszel kétnapos összetartáson vettünk részt. Megünnepeltük Gábor atya ötvenedik születésnapját is. Csodálatos volt ez az együttlét sok játékkal, kreatív feladatokkal. Nyaranta táboroztatunk, az iskolából ajánlanak gyerekeket, akik másként nem tudnának nyaralni” – meséli a csoport vezetője.

Szabadi István közel harminc éve tagja a plébániai képviselő-testületnek. „Aktív csoport a miénk, igazi csapattá értünk. Minden tagunk más-más területért felelős, hozzám az építkezés, a karbantartás tartozik. Ügyesen tudunk gazdálkodni, szép eredményeink vannak. Elkészült a templom belső festése és a fűtés, felújítottuk az orgonát. Most óriási projektbe fogtunk, zajlik a templom külső felújítása. Tizenötmillió forint támogatást kaptunk a kormánytól, négymilliót az önkormányzattól. Nagy értékű felajánlás is érkezett, és sokat adományoztak a hívek, így most mintegy harmincmillió forint áll rendelkezésünkre. Nagyon szép lesz a templom, ragyogóan dolgoznak a kivitelezők, de már most látszik, hogy nem lesz elég az összegyűlt pénz. Az előző plébánosunk biztatása azonban segít engem. »El kell kezdeni, úgyis lesz befejezés« – szokta mondani.” István már gyerekként megélte, milyen jó tenni valamit a templomért. „Belső kényszer számomra, hogy próbáljak segíteni.

Amikor megszületik az eredmény, szívem-lelkem repes az örömtől. Megerősít, hogy valami maradandót tudtam létrehozni.”

Kévés Pálné sekrestyésnek szívügye a templom tisztán tartása. „Szeretek a templomban lenni. Hálás vagyok, hogy Gábor atya felkért erre a szolgálatra. Szeretem a rendet és a tisztaságot, öröm számomra, hogy a templomban hozzájárulhatok ennek megteremtéséhez. Vannak segítőtársaim is, jó kis csapat vagyunk, a nagy munkákat együtt végezzük. Gábor atya soha egyetlen rossz szóval sem bántott meg, és én is igyekszem úgy végezni a dolgom, hogy minden jó legyen.”

Májer Ferencné megemlíti, hogy a plébánia és a városvezetés együttműködése is fontos szerepet játszik az életükben. „Mióta ilyen jó a kapcsolat, azóta másként ítéli meg a városvezetés a Katolikus Egyházat. Ha valami kérésünk van, segítőkészséget tapasztalunk. De fordítva is igaz: ha ők kérnek meg bennünket valamire, mi is megtesszük, amit tudunk.”

Életüket ünnepek, jubileumok, évről évre visszatérő hagyományok színezik. Nagy esemény volt az orgonaavatás, amit minikoncerttel ünnepeltek. Kedvelt program Soltvadkerten a juniális és őszi párja, az Oktoberfest. Mindkettő közösségi alkalom, mindig más és más kulturális programokkal. A vendégek ilyenkor a plébánia kertjében töltik a napot, együtt főznek, beszélgetnek. Száz-százötven látogató mindig megfordul itt, nem templomba járók is el-eljönnek. A feladatok is összetartják a közösséget. A templom belső felújítása után hetvenen takarítottak együtt, majd bográcsebéddel ünnepelték meg a közös munkát.

Templomuk kétszáz éves jubileumára most több eseményt is szerveznek.

A Szentlélek-templomban pünkösdkor érseki szentmisével ünneplik majd a bérmálkozást. Emlékkönyvvel is készülnek, és ősszel hálaadó zarándoklatra indulnak Máriabesnyőre.

Forrás: Magyar Kurír / Szerző: Trauttwein Éva/ Fotók: Merényi Zita