A keceli Városi Könyvtár és Művelődési Ház hagyományos nyári táborainak programkínálatában szerepel a felnőttek és középiskolások számára meghirdetett alkotótábor, ahol ezen a héten a tűzzománc technikával ismerkedhetünk meg. Ékszereket, különféle dísztárgyakat készíthetünk Ferróné Mencsik Rita zománc-műves irányításával június 13-17. között. Az eseményhez még ezekben a napokban is csatlakozhat bárki.
A hétfői műhelyfoglalkozáson alkotóként vettem részt, így lehetőségem nyílt arra, hogy lépésről-lépésre dokumentálhassam a folyamatot, miközben Ferróné Mencsik Ritával beszélgettem.
Milyen céllal és mikor alakult meg ez a tábor? Hogyan működik a Kreatív stúdió Kecelen?
2001-ben jött létre a tűzzománcos alkotóközösség Kecelen a Városi Könyvtár és Művelődési Házban. Először a felnőttekkel foglalkoztam, majd 2002-től már a művészeti alapiskolában tanulhatták a gyerekek ezt a technikát. 2010-ben lett tűzzománc tagozat, így 2011 szeptemberétől már szakköri keretek között indult el az intézményben a tűzzománc oktatás gyerekek számára tehetséggondozás és szakkör formájában. Mindemellett a felnőttek is folyamatosan jöhettek hozzánk. Jelenleg heti rendszerességgel, hétfőnként várjuk a tűzzománcozni vágyókat délutánonként 16 órától. 2011 óta minden nyáron alkotótáborba várjuk az érdeklődő középiskolásokat és felnőtteket, ahol a festő- és a rekeszzománc technikát ismerhetik meg a jelenlévők, illetve igény szerint lehet más technikákkal is próbálkozni. Nagy öröm számunkra, hogy vidékről is járnak hozzánk. A környékünkön, legközelebb Kecskeméten van csak ilyen lehetőség – tudomásom szerint – ugyanis jelentős technikai, anyag- és az eszközigénye van ennek az iparművészeti ágnak, és az alapos anyagismert is elengedhetetlen a sikeres alkotáshoz. A keceli Városi Könyvtár és Művelődési Házban szerencsére működik egy olyan Kreatív stúdió, ahol minden adott ahhoz, hogy az érdeklődők elsajátítsák ezt a technikát.
Milyen eszközökre van szükség tűzzománc készítéshez?
A legfontosabb egy tűzzománc égető kemence, mely nélkül elképzelhetetlen tűzzománc tárgyakat készíteni. Ha rekeszzománc technikával szeretnénk alkotni, akkor nem árt, ha tudunk rézdrótot lapítani, és ehhez van eszközünk. Az ékszerekhez ékszerkiütőre, domborító formákra, présre, illetve számos ékszerész és ötvös eszközre is szükség van. Továbbá jól jönnek különböző fogó és vágóeszközök, karctű, ecsetek, csipeszek, formázók. A technikai tudás, anyagismeret, illetve kreativitás, kézügyesség és türelem is szükséges hozzá. Ez egy nagyon időigényes technika, mely a képek és az ékszerek méretével és a választott technikával is összhangban van. A rekeszzománc technikánál a kép vagy ékszer tervezésénél, majd a rekeszek formára hajtásánál fontos, hogy figyeljünk arra, hogy a rekeszek minden esetben zárt formákban kapcsolódjanak egymáshoz, hogy a rekeszek megtartsák a beléjük töltött ékszerzománcot az égetés során is. A festőzománcnál a technikai nehézséget az jelenti, hogy megtartsuk a tervezett formákat, ugyanis vörösrézlemezre visszük fel az iszapzománcot. Itt a technikai tudásban rejlik, hogy hogyan tudjuk megtartani az eredeti tervet, hogy abból kép szülessen. De mielőtt még elkezdenénk az alkotási folyamatot, a rézlemezt alkalmassá kell tenni arra, hogy dolgozni tudjunk rajta.
Mesélnél egy kicsit a folyamatról is?
Az egész úgy kezdődik, hogy először méretre és formára vágjuk a rézlemezt.
Azután savazzuk a lemezt, majd tisztára mossuk és megcsiszoljuk mindkét felét, illetve teljesen felcsiszoljuk azt a réteget, ami oxidálódott, amit fellazított a sav, hogy egy jól kötő felületet kapjunk.
Azután lealapozzunk a lemezünk mindkét felét, majd attól függően, hogy milyen technikával dolgozunk, a tervünk alapján meghajlítjuk a rekeszeket és azokat rögzítjük a lealapozott rézlemezen, majd kitöltjük ékszerzománccal a formákat, vagy megfestjük, technikától függően „visszakarcoljuk” a képet.
A rekeszekbe töltött ékszerzománcnak, illetve a festőzománc technikával készülő alkotásnak is a megfestést követően száradnia kell.
Száradás után 820-860°C-on égetjük ki, a festés, kitöltés, száradás és égetés folyamatát addig ismételjük, amíg a kívánt eredményt el nem érjük.
A festőzománcot sokkal többször lehet – és szükséges is – égetni, mint a rekeszzománcot.
Ez utóbbi technika még az égetés után sincs kész, mert az égetés során keletkező „revét” le kell csiszolni a rekeszeket alkotó lapított rézszálakról. Mindenképpen megéri a fáradozást, ugyanis a végeredmény csodálatos.
Csak bátorítani tudok mindenkit arra, hogy ezt az élményt, lehetőséget ne hagyja ki!
Fotógaléria:
