Bemutatkozó interjú a Wattay új német-magyar szakos tanárával Piszeczki Ilonával, aki szerint az élethosszig tartó tanulás mellett nagyon fontos, hogy az ember megtalálja az útját, főként pedig, hogy szeresse azt, amit csinál.

-Hirdetés-

 

Honnan érkeztél Kiskőrösre, milyen út vezetett a pedagógusi pályáig?

Dánszentmiklóson, Pest megyében egy pici faluban nőttem fel, ott éltem 14 éves koromig, és természetesen tanár néni, később meg varrónő akartam lenni. Ez utóbbit nem engedték, mert jó tanuló voltam, így Cegléden tanultam tovább egy közgazdasági szakközépiskolában. Sajnos azonban itt rájöttem, hogy a könyvvitel sem lesz az én pályám – alapvetően humán érdeklődésű vagyok, imádok rajzolni és inkább a kreatív, kétkezi dolgokat kedvelem. Mivel szerettem az irodalmat és olvasni is, illetve a német nyelvet, így visszatértem a gyerekkori álmomhoz: jelentkeztem Szegedre a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-német szakára. A főiskola megkezdése előtt pedig egy évig Brémában voltam bébiszitter. Nagyon nagy tapasztalás volt, mint ahogy a későbbiekben minden külföldi munkám. 

A főiskola után teljesült egy nagy álmom: sikerült egy könyvkiadóban elhelyezkedni, Szegeden, ráadásul fő profilja a német és magyar nyelvű szótárak kiadása volt. Az akkor még kevesek számára ismert Grimm Könyvkiadóban szerkesztőként és asszisztensként kezdődött a pályafutásom, majd a marketinget bízták rám párhuzamosan. Pár év alatt sikerült a szótárakat az ország szinte összes iskolájával megismertetni, weboldalt szerkesztettem, több ezer nyelvtanárral tartottuk a kapcsolatot, szótárbemutatókat szerveztünk – hatalmas munka volt, és büszke vagyok, hogy a részese voltam. 

Aztán megismertem a volt férjemet, aki kiskőrösi, így kerültem a városba. Mielőtt ideköltöztem volna, dolgoztunk együtt külföldön, aztán hazajöttünk, lett két gyermekünk. Amikor a második fiam bölcsődés lett, éppen meghirdettek egy magyar-német szakos pedagógiai állást a Kiskőrösi Bem József Általános Iskolában – ekkorra már nagyon szerettem volna kipróbálni a tanári pályát is. Félállásban kezdtem el dolgozni, és nagyon megszerettem – a kezdeti nehézségek ellenére is. Ez egy nagyon nehéz szakma, amit nem lehet könyvből megtanulni. Kell hozzá megfelelő ambíció, érettség, határozottság és a legfontosabb, a szeretet a gyerekek iránt.

Sajnos a Bem iskolában elfogytak a német nyelvet tanulni vágyó diákok, már csak magyar óráim voltak – ekkor szólt egyik kollégám, Franczia László igazgató úr fia, hogy a Wattay iskolába keresnek némettanárt – így lettem óraadó itt idén tavasszal, szeptemberben pedig teljes állásban kezdtem. Nagyon tetszik, hogy újra taníthatok németet, ráadásul már egy kicsit magasabb szinten, hisz érettségire való felkészítést is fogok végezni.

Kapcsolódó cikk
Diákjaihoz írta, de mindenki szívesen olvassa Piszeczki Ilona sorait
Diákjaihoz írta, de mindenki szívesen olvassa Piszeczki Ilona sorait
Eddig úgy véltem, engem nem érdekel a ballagás, essünk túl rajta. Piszeczki Ilona tanárnő búcsúlevelét elolvasva azonban szomorkás hangulatom lett....
Hogyan fogadtak a Wattayban? Mely osztályokban fogsz tanítani?

Nagyon pozitív volt a fogadtatás – a nyelvi munkaközösség vezetője mindent megmutatott, elmondott, a magyaros kollégák is segítőkészek voltak. Közvetlen és természetes volt mindenki, igazán szimpatikus csapat.

Majdnem minden évfolyamon fogok németet tanítani, mindkét telephelyen, a Sárkány utcaiban magyar óráim is lesznek. Meglehetősen változatos lesz, ami pozitív.

Kifejezetten értékelem, hogy olyan embereket taníthatok, akik szakmát tanulnak, nagyon becsülöm, ha az embernek van egy jó szakmája.

Az elmúlt években én is szereztem két szakmát: van egy női szabó és lakástextil készítő végzettségem, továbbá tavaly elvégeztem egy lakberendező iskolát is. A gyerekek felé is folyamatosan közvetítem, hogy maradjanak nyitottak, mindig álljanak készen akár egy új szakma megtanulására, hiszen nem lehet tudni, mit hoz az élet, illetve az élethosszig tartó tanulás mellett nagyon fontos, hogy az ember megtalálja az útját, főként pedig, hogy szeresse azt, amit csinál. A nyelvtanulás pedig kiemelten fontos, hiszen manapság nincs olyan terület, akár külföldi munka, akár külföldiekkel való kommunikáció vagy utazás, ahol ne lenne rá szükség.

Milyen ambíciókkal tekintesz erre a tanévre, van már bármilyen elképzelésed, amire törekedni fogsz? Esetleg van olyan ötleted, praktikád, amivel (még inkább) meg tudod szerettetni a német nyelvet diákjaiddal?

Kíváncsian várom a tanévet. Számomra a nyelvtan orientált oktatás nem annyira szimpatikus, habár természetesen szükséges. Sajnos a tapasztalat az, hogy a diákok évekig tanulnak egy nyelvet, mégsem tudnak, vagy nem mernek megszólalni. Nekem a fő célom, beszédre bírni őket. Bátran és spontán. Meg kell találni velük a hangot. Ha az órák unalmasak, a nyelvet sem fogják megkedvelni. Én többnyire szeretném őket kiragadni a csíkos füzetekből és a nyelvtani táblázatokból, (persze csak ha már megvannak az alapok). Részt vettem anno egy kommunikatív nyelvtanulás módszertani továbbképzésen, ezt a szemléletet támasztotta alá, igyekszem majd alkalmazni is a tananyag mellett. A gyerekek ezt általában értékelik, és meglepően gyors fejlődés szokott mutatkozni. Szeretném, ha a sikeres érettségiken túl használható nyelvtudásuk lenne, amivel bárhol boldogulnak – természetesen ki-ki a maga számára kitűzött szinten és céllal.

MEGOSZTÁS