A Petra szemével a világ sorozat ötödik – a Csilla, a titoktesó című részében – Rétfalvi Petra, a sajátos nevelési igényű kislány titoktesóra lel egyik osztálytársa, Csilla személyében. Az első rész ITT olvasható.
5. rész
Csilla, a titoktesó
Megtámaszkodott a pad szélén. Ujjai elfehéredtek, ahogy markolta. Hallotta, ahogy mögötte Tibor azt súgja a padtársának, hogy „ez megkukult”. De megfogadta, hogy nem fordul többet hátra, így vett egy nagy levegőt, és beszélni kezdett.
– Mi nem nyaraltunk ezen a nyáron, mert ideköltöztünk. A nagyiékkal voltam egy napot a strandon, akkor ettem egy hamburgert és egy jégkrémet. De más nyaralós dolgot nem csináltunk – mondta, majd hangosan kifújta a levegőt.
– Köszönjük szépen, Petra! Reméljük, hogy az osztálykirándulások segítenek sok élményt szerezni – bátorította Detti néni.
Az óra gyorsan eltelt, hiszen a többiek is elmesélték a nyári élményeiket. Petra nyugodtan figyelte a társait. Látta, hogy voltak, akik ugyanolyan szégyenlősen vallották be, hogy nem sok nyaralás jutott nekik a nyáron. Leginkább Csillát találta szimpatikusnak, aki szintén a nagyszüleivel járt a strandra. Ő sem vett részt a táborozáson, akárcsak Petra. Ettől egy kicsit kevésbé érezte magát idegennek.
Amikor kicsengettek, a diákokkal együtt kitódult a folyosóra. Nati el akart menni a mellettük lévő tanterembe egy régi ovistársához, akivel jóban volt. Hívta Petrát is, de neki nem volt kedve az újabb barátkozáshoz. Arra gondolt, körbesétálja az emeletet, hogy jobban megismerje a helyet. Néhányan szaladgáltak, egészen addig, amíg egy tanító rájuk nem szólt. Páran matricákat cserélgettek. Az egyik távoli padon felfedezte Csillát. A kislány kezében egy apró füzet volt, csillogós filccel rajzolgatott bele elmélyülten. Nem pillantott fel, amikor megállt előtte.
Petra soha nem érezte még ilyen mélyen, hogy szeretne valakit megismerni. Igenám, de mit kellene mondani? A gyomrában növekedő szorítás nem segített a cselekvésben. Valami láthatatlan erő összepréselte az ajkait. Egyre butábban érezte magát, ahogy álldogált a rajzoló kislány előtt. Csilla egyszercsak felpillantott, gyorsan becsukta a füzetét. Kérdőn nézett rá, de ő sem szólalt meg. Petrának inába szállt a a bátorsága, elfordult, és továbbsétált.
– „Most biztosan azt hiszi, nem vagyok normális!” – gondolta magában. Túl sokszor hallotta már ezt a kifejezést. Hiába mondta el anya, apa és Kriszta néni is, hogy „Petra igenis normális”, mindig ott motoszkált benne a kérdés, mi van, ha a többieknek van igaza.
Hogy megnyugtassa magát, számolni kezdett. Megszámolta az ablakokat, az őszi faleveleket, amik az ablakokat díszítették, a gyerekeket és a tanárokat. Mikor a második kört tette meg, eszébe jutottak Kriszta néni szavai. A történet, amit együtt rajzoltak le arról, hogyan lehet ismerkedni a gyerekekkel. Beleképzelte magát a füzetbe. Elképzelte, ahogy a szóbuborékban lévő szavak megformálódnak a szájában. Nagy levegőt vett, és újra megállt Csilla előtt.
– Szia! Mit csinálsz? Leülhetek melléd? – kérdezte kicsit gyorsabban és izgulósabban, mint tervezte, de gondolatban kiürítette mind a három szóbuborékot, amit az ismerkedős rajzhoz készítettek.
– Szia – mosolygott rá Csilla. – Egy unikornist rajzolok. És leülhetsz, ha senkinek sem árulsz el.
Petra hálásan visszamosolygott.
– Ez nagyon szép! Twilight Sparkle?
– Igen. De senkinek sem árulhatod el, mert akkor nem leszek a barátod!
– Megígérem – felelte Petra. – Miért titkos?
– Mert nagyon kinevetnének, ha megtudnák, hogy én még nézem. Az én kicsi pónim már nem menő.
– Értem. Nem árullak el – ígérte meg újra. És frissen született barátságuk oltalma alatt gyorsan feltett még egy kérdést. – És az Aranyhaj? Az menő? Nagyon szeretem benne Paszkált, a kaméleont.
– A helyedben ezt sem árulnám el senkinek. Az osztályban minden lány Jégvarázs-rajongó.
– Értem. Én sajnos azt nem annyira szeretem – vallotta be Petra.
– Hát én sem. De ez maradjon a mi titkunk! – suttogta bizalmasan Csilla. Azzal begörbített kisujját nyújtotta Petra felé. A lány nem egészen értette ez mit jelent, de Csilla beigazította az ő kisujját is. – Így. Mos tmár titoktestvérek vagyunk.
– Rendben – bólintott Petra. Jó érzés volt titoktestvérnek lenni. Amikor meghallották a csengőt, együtt szaladtak a terembe.
Nati lehuppant mellé és azonnal faggatni kezdte.
– Mit beszélgettél Csillával? Vele senki sem szokott beszélgetni.
Petrának fogalma nem volt, mit fog mondani. Egyik oldalon Nati, akit azonnal a szívébe zárt, másik oldalon Csilla, aki a titoktestvére lett. Igazán nehéz feladatnak ígérkezett ez a második osztály.
A kiemelt kép forrása: life.hu
