Bányai Róbert neve ismerősen csenghet a Bács-Kiskun megyei labdarúgást kedvelőknek. Robira már fiatalon felfigyeltek nagyobb klubok. Nem is volt véletlen, hogy egész fiatalon már az FTC korosztályos együtteseiben rúgta a lasztit. Szép sikereket ért el Bács-Kiskun megyében, majd 11 évig Pest megyében futballozott. Idén nyáron tért vissza újra Bács-Kiskunba, méghozzá a Kecel együttesébe. A kiváló középpályással: múltról, jelenről, sikerekről, emlékezetes mérkőzésekről és gólokról beszélgettünk.
Hogyan kezdődött a labdarúgás iránti szereteted?
Elég fiatalon kezdődött, 6-7 éves koromban az iskolai osztálytársam csalt el edzésre, ami nekem nagyon megtetszett, így be is iratkoztam a Szabadszállás SE egyesületébe. Ekkor Szabadszálláson Buzási Balázs volt az edző, aki látta bennem a tehetséget és mondta, hogy nagyon sok edzéssel és szorgalommal még lehet belőlem valaki. Én így is tettem, sokat edzettem, szorgalmas voltam és nagyon nagy akarással, kitartással csináltam, mert szerettem volna nagy játékos lenni. Szabadszálláson kezdtem, majd serdülő koromban játszottam Izsák színeiben, Ungor Pali bácsi volt az edzőm. Majd ez után visszaigazoltam Szabadszállásra és jó pár évig ott voltam, elég hamar bemutatkoztam a felnőtt csapatban, 16-17 éves koromban, ahol úgy érzem meghatározó játékos lettem. Viszont szerettem volna feljebb lépni, Buzási Balázs ebben segített is nekem, elvitt a Ferencvároshoz, ahol jó benyomást tettem az edzőkre, így le is igazoltak.
Egészen fiatalon már voltál a Fradinál és több nevesebb klubnál is? Hogyan sikerült ide eljutnod?
Igen, elég fiatalon leigazolt a Ferencváros, ahol nagyon jól éreztem magam. Teltek az évek és az ifjúsági csapatból kiöregedtem, ekkor a Fradi NB2-es volt. Szinte minden játékost kölcsönadtak különböző klubokhoz, én ekkor kerültem a megye 1-es Izsák SE csapatához. Gréczi Gábor volt az edzőm, nagyon sokat fejlődtem ezen időszakban, egy évet töltöttem itt, meg is nyertük magasan a bajnokságot. Izsák vállalta is az NB3-at, viszont én nem maradtam. Szerettem volna feljebb játszani, így jártam próbajátékokon Buzási Balázs segítségével. Kettő klubnál voltam, egyik az akkor még NB2-es Zalaegerszeg volt, a másik a szintén NB2-es Tatabánya. Mind a kettő klub le szeretett volna igazolni, viszont én Tatabánya mellett döntöttem. Majd két év után eligazoltam az NB3-as Soroksárhoz, ahol nem sok időt töltöttem.
Majd visszatértél Bács-Kiskun megyébe és többek között Izsákon vagy éppen Solton is megfordultál. Hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre?
Nagyon szép emlékek voltak az életemben, pályafutásom meghatározó évei voltak. Mint ahogy említettem már Izsákon sikerült nagyon fiatalon megyei első osztályú bajnokságot nyerni. Solton viszont ennél több jutott, nemcsak a bajnokságot sikerült meg nyerni, hanem a Bács-Kiskun megyei kupát is.
A leghosszabb időt a budapesti ESMTK egyesületénél töltötted az NB3-ban? Mit szerettél abban a klubban?
Egyszóval mindent, bármikor visszamennék játékosként. Hét évet töltöttem ennél a csapatnál. Az a sok siker, élmény, profizmus, családias légkör játékosokkal és edzőkkel egyaránt. Fantasztikus volt minden egyes ott töltött perc. Nagyon nagy volt a csapatmorál, és talán ez volt a kulcs, hogy ilyen jól szerepeltünk. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk egyszer sem bajnoki címet nyerni, (nagyon kicsin múlt) viszont kétszer is 2. helyen végeztünk. Nagyon jó kapcsolatot ápoltam csapattársakkal mondhatni baráti viszonyban voltunk és Turi Zoltán edzővel illetve Takács Attila másodedzővel. Mai napig nézem az eredményeiket, és ha időm engedi ki is megyek egy-egy meccsre, soha nem felejtem el az ott töltött időt, a legszebb éveim az ESMTK-hoz fűznek. Nagyon szurkolok a klubnak, hogy sikeresek legyenek.
Aztán jött Csepel, majd Tököl és most a Kecel.
Igen Csepelre vitt az utam, sajnos el kellett hagynom az ESMTK-t, munkahelyi gondok miatt. Csepelen nem sok időt töltöttem, fél évet pontosan. Nagyon jól szerepeltünk, szerettünk volna visszajutni az NB3-ba. A 2. helyen álltunk a tabellán, amikor sajnos a COVID közbeszólt és véget ért a bajnokság. Így viszont a BVSC jutott fel a harmadosztályba. Csepelen tovább már nem szerettem volna maradni, így eligazoltam. Tökölön játszott az egyik nagyon jó barátom, és ő csábított át Tökölre. Minden adott volt itt, hogy jól szerepeljünk a Pest megyei bajnokságban. Sajnos az első év elég döcögős volt. Viszont a második évet nagyon jól kezdtük, sorra nyertük a bajnoki és a kupamérkőzéseket. Összességében szép két évet töltöttem Tökölön. Aztán jött Kecel, és átigazoltam, ami nem ment zökkenőmentesen.
Hogyan kerültél végül Kecelre, hiszen 2022 nyarán még edzőmeccsen a Tököl színeiben léptél pályára éppen az egyik rivális, Akasztó ellen. (11 év után tértél vissza Bács-Kiskun megyébe.)
Kecel megkeresett engem azzal, hogy szeretnék, ha oda igazolnék, és én igent mondtam. Igen, Ráckevén volt egy torna, ahol a döntőben Akasztó csapatával játszottunk, és nagyon fölényes győzelmet arattunk. Akasztó nem volt rossz ellenfél, de azon a napon sokkal jobbak voltunk. Tizenegy éve? Mintha most lett volna… nagyon gyorsan eltelt ez az idő. Viszont nagyon boldog vagyok, hogy visszatérhettem Bács-Kiskun megyébe, ahonnan indultam.
Milyen Kecelen, milyen a csapat?
Nagyon jól érzem magam Kecelen, jobban, mint hittem volna. A srácok nagyon jó fejek, egyből befogadtak. Úgy érzem, jó a közös hang, szóval minden jól alakul azt gondolom. Mint csapat, van, mit fejlődnünk én úgy érzem, vannak hiányosságok, de ezek kiküszöbölésre fognak kerülni. Azt gondolom, hogy jó kis csapat lesz 1-2 éven belül, jó úton haladunk. Kellő munkával meg lesz az eredménye. Azt látom, hogy minden játékos és vezető azon van, hogy jobbak és jobbak legyünk, amihez mindent biztosítanak nekünk, megvannak a játékosok a játékunkhoz, viszont nagyon sokat kell még dolgoznunk.
Hogyan látod a Kecel őszi szezonját?
Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, két arca volt a csapatnak, volt egy hazai pályán és volt egy idegenben. Hazai pályán teljesen jó mentalitás és hozzáállás volt ránk jellemző, viszont mikor idegenben voltunk, olyan volt mintha elfelejtettünk volna focizni, nyoma sem volt a hazai hozzáállásnak. Ezekből a hibákból tanulnunk kell, ha szeretnénk szép eredményeket elérni.
Emlékezetes góljaidra emlékszel, kiemelnél egyet-kettő?
Az ESMTK-ban volt az egyik ilyen, egy nagyon szép támadás végén rám jött ki a helyzet, ziccerbe kerültem, be is vettem az ellenfél kapuját, és ezzel a góllal otthon tartottuk a három pontot egy nagyon nehéz és fontos meccsen. A másik az 2021. augusztus 29-én Semjénházán játszottunk kupameccset Tököllel, ahol olyan 25 méterről szabadrúgáshoz jutottunk, odaálltam és a sorfal felett a jobb felső sarokba tekertem a labdát. Ez nagyon emlékezetes volt számomra.
Emlékezetes találkozók?
2021 őszén a Fradi elleni kupameccs a Tököl színeiben nagyon emlékezetes volt mindenki számára, sajnos nem mi voltunk az esélyesek, de próbáltunk méltó ellenfelei lenni a Fradinak. A másik ilyen az idén áprilisban lejátszott Amatőr Kupadöntő volt. Sajnos erre a kupameccsre én nem játékosként készültem, ugyanis kettő héttel előtte a Gödöllő elleni bajnoki mérkőzésen a bemelegítés közben megsérültem, így ki kellett hagynom a döntőt. Ez nagyon megviselt lelkileg, de próbáltam a csapattársakat segíteni és bíztatni, amiben csak tudtam. Elképesztő élmény volt nekünk, játékosoknak, hogy egy ilyen szép stadionban és pályán tudtunk futballozni. Minden kis csapat számára óriási élmény, és azt gondolom, hogy ez mindenkiben megmarad örökre, azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megnyerni. Ha visszamegyek egy pár évre, még az ESMTK korszakában, ott is megadatott az az élmény, hogy pár NB1-es klubbal játszottunk magyar kupameccseket. Ferencváros, Debrecen, Diósgyőr, Békéscsaba. Ezek a mérkőzések is életre szóló emlékek maradnak.
Példaképed van, vagy kedvenc játékosod? Kedvenc csapatod?
Példaképem Cristiano Ronaldo, és, hogy miért? Azért mert ahonnan indult, a semmiből jutott el arra, a szintre, ahonnan már nincs feljebb. Rengeteg mindent elért, aranylabda, BL győzelmek, bajnokság győzelmek, gólkirály többször is, és több országban is bizonyított. Soha nem felejtette el, hogy honnan indult, rengetegszer adományozik és nyújt segítséget. Igazi példakép. Kedvenc játékosom is van. Ő pedig nem más, mint Luka Modric. Borzasztóan nagyon jó játékos, igazi motor a Real Madridban és a válogatottban egyaránt. Óriási munkabírás, nagyon nagy játék intelligencia, élmény nézni, ahogyan játszik, egyszerűen egy zseni. Hazai példaképem nincsen, viszont Szoboszlai Dominiknek nagyon szurkolok, hogy sokra vigye, jó úton halad. Kedvenc hazai csapatom a Ferencváros, gyerekkorom óta nekik szurkolok.
Babonád van esetleg meccsek előtt?
Nincsen, nem vagyok babonás, nem nagyon hiszek benne, minden egyes mérkőzésen a kezünkben van a sorsunk, úgy megyek ki a pályára, hogy megteszek mindent a győzelemért, ebben hiszek.
Labdarúgó karriered során eddig mit tartasz a legnagyobb sikernek?
ESMTK-ban elért eredmények, büszke vagyok minden egyes percére, hogy abban a klubban focizhattam. A másik pedig az Izsákon és Solton elért eredmények.
Jön a karácsony hogyan szoktatok ti ünnepelni?
Karácsony a szeretet ünnepe, ilyenkor a családdal együtt ünnepeljük. Szentestén közösen feldíszítjük a fenyőfát, jókat eszünk és iszunk, sokat játszunk, és megpróbálunk minél többet együtt lenni.
Kinek szurkoltál a labdarúgó világbajnokságon?
Spanyolországnak.
Mit üzennél azoknak a kis focipalántáknak, akik még most kezdenek ismerkedni a labdarúgással?
Azt üzenem nekik, hogy semmi nem lehetetlen és, hogy elérd a céljaidat, szükséged lesz arra, hogy folyamatosan motivált légy, és higgy önmagadban. Ha falakba ütköznél, soha ne add fel, mert megfelelő hozzáállással bármit elérhetsz. Légy alázatos, és kitartó, mindig tűzz ki célokat. És végszóként még annyit, hogy a futballt élvezettel játszd, mindig mosolyogj.
